Maria ...you must accept it.

“Bármit veszítesz, helyette nyersz valami mást.”

(Ralph Waldo Emerson)

Miért én? Miért nekem kell elfogadni mindent, miért én vagyok az akinek mindig a szenvedő szerep jut. miért kellene elfogadnom, hogy kiakarnak szakítani a jól megszokott környezetből, hogy elakarnak szakítani a barátaimtól. Miért ?

Mindenki azt mondja, hogy jó lesz, hogy más lesz az életünk, de én nem akarom hogy más legyen az életünk. Anya azt mondta hogy sokkal boldogabbak leszünk. Persze, ő biztosan az lesz az új férjével, de miből gondolja hogy én az leszek, honnan veszi hogy én szeretni fogom az új helyet, az új életet, az új apát - a sokadikat- és az új embereket. Elegem van abból, hogy anya mindig rosszul választ és 1-2 évnél egyik kapcsolata sem tart. 

A folyamatos költözködés, már nagy a gyakorlatom benne. Dobozolás, apró csecsebecsék csomagolása, törésmentesítése... Tizennyolc éves vagyok és tizenötször költöztem.

- Drágám...bejöhetek?- lépett anya a szobámba.

- Persze.- hajtottam le a fejemet miközben egy képet nézegettem amin a két legjobb barátnőmmel vagyunk a strandon.

- Kicsim, ott is lesznek barátaid, te annyira kedves vagy és alkalmazkodó, gyorsan beilleszkedsz majd. Amúgyis, ez az érettségi éve, gyorsan elmegy majd, és ha egyetemre mész ígyis úgyis elszakadnál a barátaidtól...- mondta mire én nem válaszoltam. A képkeretet beraktam a legközelebb lévő már majdnem teli dobozba majd lezártam azt.

- Miért anya?. Miért nem tudsz már megállapodni egy valaki mellett. Mond, hogy tudod ilyen gyorsan váltogatni a partnereidet? Már nem tudom őket számon tartani.- kiabáltam- Tudod mit? Jobb is hogy elköltözünk, az egész város a te szerelmi életeden csámcsog. És most légy szíves menj ki, ne aggódj, holnap reggelre indulásra kész leszek.- mondtam komolyan normál hangnemben, hidegen.

- Kicsim...- próbálkozott.

- Menj ki, ez még az én szobám, én sem zaklatlak a tiédben.- nyitottam ki neki az ajtót.

- Jól van Maria, akkor holnap találkozunk.- mondta és mikor mellémért adni akart egy puszit a homlokomra de én elhúzódtam. Ahogy kilépett az ajtón becsaptam utána és lerogytam a földre. Szemeimből patakként folytak a könnyek. Csak arra tudtam gondolni, hogy az életem könyvében újabb fejezet zárult le, és csak remélni tudom, hogy a következő fejezet már némi boldogságot is tartogat nekem.

A telefonom és ébresztőórám együttes zörgésére ébredtem . Felkapkodtam a már előző este kikészített ruháimat majd a pizsamát elpakoltam a bőröndömbe. Bevonultam a fürdőszobába és  miután fogat mostam  megmostam az arcom. Jót tett a hideg víz, egyrészt felébresztett másrészt ráébresztett hogy tegnap este csúnyán viselkedtem anyával..Senki sem tökéletes, én sem vagyok az, nem tehetek szemrehányást neki, hiszen ő mindig a legjobbat akarta nekem. Én vagyok az egyetlen lánya , nem lett volna szabad így beszélnem vele.

Ahogy meggyőződtem arról, hogy minden megvan és mindent elpakoltam lesétáltam a konyhába, anya épp a reggeli kávéját itta. Észrevette , hogy jövök így letette a kávét a pultra majd már épp fogta volna meg a kést hogy elkezdje a szendvicsem készítését mikor én elvettem tőle a vágó eszközt és szorosan átöleltem. éreztem hogy nagyon meglepődött de aztán gyorsan viszonozta az ölelést .
- Sajnálom, neharagudj..- suttogtam
- Nem kislányom, te ne haragudj, tudom, hogy hibáztam, sokszor, de azt is tudom, hogy Paulban megtaláltam mindazt amit az eddigi partnereimben nem. Tudom hogy mindketten boldogok leszünk ott.- simogatta az arcom.
- Remélem anya, mert nem akarom hogy ismét szenvedj, egy pasi miatt.- mosolyogtam már vidáman.
- Tudom, hogy imádni fogod az új helyet. És Paulnak van két kutyája is, láttam róluk képeket, nagyon aranyosak, és Paul is nagyon kedvel téged. tökéletes lesz...- mosolygott majd hozzálátott a reggelim készítéséhez.
Tökéletes... szeretnék ebben bízni, de valahogy amikor meghallom ezt a szót mindig valami mű dolog jut az eszembe, olyan hogy tökéletes, nem létezik... És mi a jó a tökéletesben, a hibátlanban? Semmi....
- Hidd el bogaram, Los Angeles az ideális hely az újrakezdésre...- mondta mire én csak bólintottam egyet.

 Maria Claire Rodriguez:

Victoria Michelle Rodriguez: