Great Meeting....

Sziasztok, nem is tudom, hogy hol kezdjem. 
Először is nem is tudjátok, mennyire sajnálom, hogy eddig nem volt rész, és annyira szégyellem magam emiatt. 
Na most, ez sem a legjobb, sőt, nekem biztos nem ez lesz a kedvencem, és nem is túl hosszú, sőt meglehetősen rövid, de azért remélem nem csalódtok majd bennem akkorát, és fogjátok követni a történetet. 
Tegnap kaptam egy nagyon jó hírt, illetve nem is kaptam, de ez már lényegtelen. Nagyon úgy fest hogy babát várok, ami még inkább megnehezíti a történet írását, mert munka mellett, rengeteget kell majd pihennem. 
Mivel a teszt pozitív lett remélem az orvos sem mond majd mást, de tényleg biztosat csak a vizsgálat után tudok mondani. De nagyon reménykedem, na meg miért mutatna pozitív eredményt a teszt ha nem vagyok az, ugye? Nagyon akartuk a babát a párommal, és annyira reménykedtem, úgyhogy remélem, hogy most már tényleg az vagyok. Na de mindegy, nem untatlak titeket, ezekkel a magánéleti bajaimmal.


Itt is a rész... ez inkább amolyan bevezető,a következő részhez.

2 héttel később…

Paul szervezett egy partit  a kiadónál. Szinte minden újságtól és tv-től lesznek riporterek. Mindenhol újságírók lesznek és  ez lesz a hivatalos bemutatásom. Holnap este lesz és már nagyon izgulok. Három dalt fogok előadni, az egyik saját szerzemény lesz…csak pár napja írtam, és végig RÁ gondoltam. Azthiszem igazán jó lett. A dal címe , I hate that you’re not with me… ez  egy érzelmes, lassú, szomorú dal. És nincs happy end a végén.  A másik dal, az lesz amit Nick írt nem sokkal azelőtt hogy elment szabadságra , a Maybe better without you.. és a harmadik egy gyorsabb, pörgősebb, bulizós dal , a Party time.

A bulin egyszer át is kell öltöznöm, a két lassú dal után valami DJ fogja a zenét szolgáltatni, illetve a másik nyertes, Jennifer is énekel majd , aztán mikor átöltöztem, ismét színpadra lépek. Nagyon várom a holnap estét de azért ideges is vagyok, félek hogy valamit nem jól csinálok, vagy ha egy riporter megszólít elhányom magam, vagy elájulok egy dal közepén. Komolyan minden rossz eszembe jutott már.

 Elég sok fellépő lesz, olyanok is akiket mindig megakartam ismerni. Többek között Lea Michele is fellép, annak idején  ő is Paulhoz szerződött le. Már a második albumát adja ki hamarosan.

Miután mindent előkészítettem  a partira , lezuhanyoztam és korán ágyba bújtam, hogy friss és üde legyek a partin.

Szeretném ha megkedvelnének az emberek.

Reggel anya ébresztett , ágyba reggelit kaptam. Reméltem hogy anya majd megnyugtat egy kicsit, hogy ne idegeskedjek, de ehelyett lerakta a reggelit és el is tűnt. Ki voltam vele segítve.

Paullal úgy beszéltük meg , hogy a kiadóban találkozzunk, délután 2-kor. Addig elkészül a hajam és a sminkem is.

Amíg a kádban fekve áztattam magam végig a három dalt dúdolgattam, énekelgettem, még pár könnycsepp ki is buggyant .

 Néhány óra múlva …

-         Jajj, kicsikém, olyan gyönyörű vagy…- ölelt meg anya mikor leértem a földszintre.

-         Köszi anya, de vigyáznom kell a magamra, úgyhogy ne szorongass már ennyire.- mondtam nevetve mire elengedett. – Te is csodaszép vagy, büszke vagyok arra , hogy te leszel a kísérőm.

-         Ohh, ez igazán hízelgő…de egyedül kell majd bevonulnod…remélem nem baj.- mondta

-         Nem..dehogyis.- ráztam a fejem, azonban a tény hogy egyedül kell  kiállnom , a paparazzik elé,  kicsit megijesztett. – Hamarosan megérkezik a kocsi amit Paul küld értem. Jobb ha felmegyek és összeszedem ami még kell.

Tényleg kicsit félve indultam el otthonról, a tudat, hogy azok a szemetek arra vannak kiképezve, hogy elkapjanak egy kínos helyzetben, hogy aztán az legyen másnap a címlapon… nagyon féltem.

Az autó a kiadó hátsóbejáratánál állt meg. A sofőr egy pillanat alatt kipattant és kinyitotta nekem az ajtót. Ruhámat igazgatva sétáltam végig a folyosón a liftig. A 15.-ös gombot megnyomva a falnak dőltem és lehunytam a szemem. Szükségem volt egy kis nyugalomra, egy kis egyedüllétre így mikor rá pillantottam a kijelzőre még csak a hetedik emeletnél jártunk, így gyorsan megnyomtam a 9-es gombot. Ahogy az ajtó kinyilt kilőttem magam és a legközelebbi stúdióba beszaladtam. Gondosan becsuktam az ajtót majd beljebb sétáltam és leültem a zongora elé, nem énekeltem, nem is volt semmi kotta előttem. Csak játszottam. Jól ismertem a dallamot, azthiszem még régen a suliban tanította nekem ezt az ének tanár. Mindig megtudtam nyugodni ha ezt játszottam.

Azonban nem volt túl sok időm, így ahogy az utolsó hangokat is leütöttem lassan felálltam és kisétáltam. Lényegesen nyugodtabb voltam és már mosolyogva szálltam be a liftbe hogy Paulhoz menjek.

Mikor beléptem az irodájába mosolyogva pattant fel az asztal mögül.

-         Nahát, csak nem egy hercegnő lépett a szobába.- kérdezte nevetve

-         Nagyon köszönöm a bókot, de azért nem vagyok olyan csinos…- ültem le a kanapéra.

-         Dehogyisnem, sőt, szerintem mindenki odalesz érted… Csak mosolyogj , légy kedves és lássák, hogy szereted azt amit csinálsz.

-         Rendben, az menni fog.- mosolyogtam majd elálltam és megöleltem.- Köszönöm.

-         Én itt leszek veled és anyukád is itt lesz. Ne aggódj. Na menj a színpadhoz és készülj fel, 1 óra és fellépés.- simogatta meg a karom.

-         Oké, oké….- mondtam majd elindultam az ajtó felé, azonban mikor kinyitottam azt ott állt ő, illetve ők ketten . Azthittem rosszul leszek..- Nick…Jessica , sziasztok.- mondtam halkan mire Nick jól végig mért majd Jessica bökdösésére megrázta a fejét és mosolyogva nézett rám.

-         Szia Mary, gyönyörű vagy..- mondta édes mosollyal az ajkain.

-         Khmm…- állt karba tett kézzel Jessica.

-         Bocsánat, ugye milyen szép Mary ruhája?- nézett rá Nick.

-         Ugyan , Jessica sokkal csinosabb mint én...de tudjátok, nekem most mennem kell, Ma lesz az első fellépésem .- mondtam mire Nick bólintott.

-         Nahát, tényleg? Az első? Hm…nagyon vigyázz, el ne rontsd, nagy égés lenne ha bele sülnél.- vigyorgott gonoszan.

-         Ettől ne félj Jess… profi vagyok és a profik nem hibáznak, nem sülnek bele, nem égnek le.- mosolyogtam majd kikerülve őket a lifthez sétáltam ami a 7. emeletre vitt ami szinte teljes egészében egy nagy terem volt, ami már fel volt díszítve, a színpad fel volt állítva, a székek i szépen le voltak rakva, volt vagy 30 sor és egy sorban 20 szék . Amíg a színpadhoz sétáltam a sürgő forgó hostess lányokat figyeltem . Fekete ruha volt rajtuk, mindenkin ugyanolyan, már halkan szólt a zene , a mikrofont próbálgatták. Mikor a színpad mögé értem, ott voltak a srácok, kik mikor megláttak, csak egy hű-t , meg egy ha-t tátogtak.

-         Mary…te leszel az est királynője, mind megjelenés , mind fellépés ügyileg.

-         Na jól van srácok, ne nézzetek így…- mondtam és helyet foglaltam az egyik széken.

-         Szóval, tudod, hogy te leszel az első fellépő, így majd itt kell várakoznod , azután majd ha…- mondta Jack , én viszont csak egy valamire tudtam figyelni, mégpedig az épp a terembe belépő Nickre. Körbe pillantott, mintha keresne valakit, majd összetalálkozott tekintetünk és elmosolyodott, most nem volt vele Jess , így szabadon mosolygott. Elindult felém és én is felálltam. Már felé sétáltam mikor odaért hozzám. Hirtelen megfogta a kezem és magához húzott. Szorosan ölelt. Nem tudtam, viszonozzam-e vagy ne, de a végén eluralkodtak rajtam az érzések és én is megöleltem, lehunytam a szemem és átadtam magam, teljesen. Csak mi ketten léteztünk. Azonban akkor meghallottam azt a hangot és minden szép elszállt.

a ruháim:

goodbye...

 Itt is van az új rész:D Nem lett túl hosszú mert beteg vagyok és  koncentrálni sem tudok annyira...

-          Igazán szép a házad.- mondtam.

-          Köszönöm , örülök hogy tetszik.- mosolygott sejtelmesen.

-          Remélem hamar eláll az eső..- ültem le a nappaliban a kanapéra, Nick mellettem foglalt helyet és csak nézett. Én kicsit kínosnak éreztem ezt.- Kaphatnék egy törölközőt?

-          Persze, máris jövök.- állt fel majd  elsétált. Mikor visszajött egy törölköző és egy bögre volt a kezében.

-          Az mi a kezedben?- néztem fel rá, mire ő odaadta a törcsit és elmosolyodott.

-          Habos kakaó, remélem szereted.- ült vissza mellém.

-          Imádom.- nevettem.

-          A tiéd.- nyújtotta felém majd ahogy elvettem tőle hozzáértem a kezéhez. Ő egy ujjával végig simított enyémen majd elhúzta kezét.  A kakaó természetesen nagyon finom volt. Egy korty után letettem a kanapé melletti kis asztalkára a bögrémet és ahogy Nickre néztem ő felkacagott.

-          Mi az?- néztem rá mosolyogva.

-          Semmi csak a hab…- mondta majd közelebb ült és felém hajolt. Mélyen a szemembe nézett majd megcsókolt. Rövid kis csók volt. – Most már jobb.- mondta és végig simított az arcomon.

-          Nick … -suttogtam.

-          Ne haragudj, tudom , hogy egy barom vagyok, de annyira jó hogy itt vagy mellettem, hogy a közelemben vagy, hogy velem vagy.- mondta mire én elhúzódtam tőle.

-          Nem fair hogy ezt csinálod velem. Te is tudod, hogy ez nem helyes, hogy nem szabad ezt csinálnunk, mégis miért? Miért?- álltam fel.

-          Mert mióta először láttam a mosolyodat a tiéd a szívem.

-          Ne játssz velem.- fordultam el.

-          Sosem tenném.. tudom, hogy… - mondta és megfogta a karom de én félbe szakított.

-          Most elmegyek.- mondtam rá sem nézve.

-          De még esik az eső.

-          Nem érdekel, egyedül akarok lenni.- mondtam és a táskámat felkapva a kijáratfelé indultam.

Bolond vagyok. Egy idióta, olyan butaságok járnak a fejemben és olyan butaságokat csinálok, amiről soha nem gondoltam hogy megteszem. Hogy tehetem ezt Nickkel. Miért hagyom hogy megcsókoljon? Hisz ott van Jessica , és még ha nem is szimpatikus a csaj, elkell fogadnom, hogy Nick az  barátja. Bár aztmondta hogy szakítani akar vele. De nem alapozhatok erre.

Tudom, hogy én voltam a hülye, hogy beleszerettem Nickbe. Talán ha találnék valakit, aki mellett eltudnám felejteni, ha valaki elvonná a figyelmemet… - gondolkodtam, mikor megcsörrent a telefon. Nick nevét láttam meg . Nem igaz, miért nem hagy már békén?

-          Igen?- szóltam bele a telefonba.

-          Mary, jól vagy?- hallottam aggódó hangját.

-          Igen, fantasztikusan vagyok... épp haza felé igyekszem.- mondtam és ekkor még mindig szitált az eső.

-          Remélem nem lesz semmi bajod.

-          Ne aggódj, jól vagyok.- mondtam halkan majd megálltam a buszmegállóban.

-          Mary, holnap megtudjuk beszélni?

-          Mit?

-          Azt ami történt..tudod, a csók.

-          Mit akarsz beszélni Nick? Az egy csók volt, vagyis több. Megtörtént és ennyi, nincs mit beszélni róla. Szeretném leszögezni, hogy mától, csak a kollégám vagy és kész. – mondtam és ekkor be állt a busz. Nagyon sokan voltak és már alig fértem fel , de azért feltolakodtam még én is.

-          Mary, ott vagy?- kérdezte, mivel 1-2 percig nem szóltam bele a telefonba.

-          Igen, nézd most le kell tennem. Majd valamikor beszélünk. Szia.- mondtam és válaszát meg sem várva, kinyomtam a telefont és becsúsztattam a zsebembe.

Másnap reggel…

Mikor kinyitottam a szemem, hirtelen belehasította a fájdalom a fejembe. Nem bírtam felülni  és felállni. Mikor anya bejött hozzám megkértem , hogy szóljon Paulnak, hogy szóljon a  fiúknak, hogy nem megyek ma be a stúdióba. Utána azthiszem visszaaludtam . Anya ébresztett nem sokkal később. Rá néztem az órára, fél egy volt.

-          Anya, mit akarsz? Nagyon rosszul vagyok.- mondtam halkan.

-          Látogatód jött.- mondta mosolyogva

-          Milyen látogató?- tényleg nem értettem, hisz alig ismerek pár embert itt Los Angelesbe.

-          Egy jóképű fiatal ember. Ha jól emlékszem Nicknek hívják. Aztmondta együtt dolgoztok.

-          Igen, de mit akar? Nem akarom látni, miatta vagyok ilyen rosszul.-  mondtam  majd a párnába nyomtam a fejem.

-          Rendben, akkor beküldöm.- mondta és már el is tűnt.

-          Ajjj, anya mit nem értesz azalatt hogy nem akarom látni.- mondtam indulatosan , majd mikor felemeltem a fejem már Nick állt előttem.

-          Ne haragudj, nem akarlak zavarni, én csak , Paul mondta hogy beteg vagy és gondoltam..

-          Mit Nick? Azok után hogy miattad fáztam meg, jobbulást akarsz kívánni, a legjobb lenne, ha elmennél és nem is jönnél vissza. – mondtam mire ő lehajtotta a fejét.

-          Mary, sajnálom, megígérem, hogy ezentúl nem zaklatlak.

-          Nick, mi lenne ha nem dolgoznánk tovább együtt?- hunytam le a szemem egy pillanatra

-          Mi? Ezt hogy érted?- kérdezte és leült az ágyra.

-          Szeretnék kérni valamit.- néztem rá félve

-          Mit, bármit megteszek neked.- mondta komolyan.

-          Umm, vegyél ki egy pár hét szabadságot, csak addig amíg rendbe teszem magam. Beszélek Paullal is… és..

-          Nem kell.. ne beszélj vele, én elmegyek szabadságra, ha ezt szeretnéd, rám férne egy kis kikapcsolódás, hogy azt csináljam amit szeretek, tudod egy kis baseball, a család, és egyebek. Még ma beszélek Paullal és a jövőhéttől nem leszek egy ideig. Végülis egy csomó dal van, amik közül kitudod választani a top 12-t ami az albumra kerül. Sok dalt felénekeltél már, én most egy darabig nem kellek nektek a stúdióba. Umm. Azthiszem akkor jobb ha nem is maradok tovább én csak, szóval tudod, aggódtam érted, de most hogy látom jól vagy, megkönnyebültem.- mondta miközben felállt és szomorúan nézett rám.

-          Nick, sajnálom. De nekem most az kell, hogy megnyugodjak és rendbe tegyem az érzéseimet és elfelejtselek téged.- mondtam mire bólintott.- De azt megtennéd, hogy mielőtt elmész és egy időre elbúcsúzunk, még megölelsz engem?- kérdeztem halkan mire csak elmosolyodott és már ott is ült mellettem az ágyon.  Gyengéden magához vont és simogatta a hátam. Szorosan öleltem őt, sok erőt adott nekem, ahogy éreztem a szívverését, ahogy hallottam, hogy veszi a levegőt. Erőt adott hogy elengedjem. Semmi nem fájt még ennyire.  Elhúzódva tőle a szemébe néztem és láttam milyen rossz érzés neki az elválás, nekem is majdnem megszakadt a szívem. Lehunytam a szemem és kibuggyant egy könnycsepp.

-          Hé… ne sírj. Hiányozni fogsz szépségem.- mondta miközben letörölte az arcomat.

-          Te is… Viszlát Nick.- engedtem el majd ahogy felállt és az ajtó felé sétált, alig bírtam visszafogni magam, alig vártam hogy elmenjen és sírhassak végre.

3 hét múlva…

Hogy mi minden történt ez alatt a három hét alatt? Az albummal nagyon jól haladunk, már csak 3 dal van amit fel kell venni.

Természetesen közben meggyógyultam. Ahogy ez bekövetkezett rögtön munkához láttam, persze a fiúk erősen kímélnek és időben haza is küldenek. Paul a múlthéten bemutatta a menedzseremet, azt mondta sokáig keresgélt amíg megtalálta a legjobbat. A neve Josh Michaels és Paul elmondásából nagyon profi, Justin bieber menedzsere is volt, de kilépett mikor a kis srácnak jöttek a botrányai, már nemtudott vele mit kezdeni. Én nem ítélem el a srácot, eltudom képzelni, hogy elég megterhelő volt neki, hiszen elég fiatalon kezdte, nem is értem, miért vágott akkor bele.

Nick…nos Nickkel, azóta nem találkoztam, és nem is beszéltem, hogy elfelejtetem-e? A válasz egyértelmű nem, viszont már nem fáj annyira. Ha jól tudom, most Hawaii-n van és pihen, ezt is csak a tv-ből tudom. Nem próbált keresni, szerencsére. Viszont Jessica megkeresett és nekem esett, hogy én tehetek arról, hogy Nick szakított vele. Hát megtette. Én persze mondhattam amit akartam, csak annyit mondott hogy én hazudok és féltékeny vagyok, mire én csak annyit mondtam, hogy „ ha akartam volna már rég elvehettem volna tőled te hülye liba.” Nem is kell mondanom vérig sértettem ezzel az ártatlan kis mondattal, pedig én csak az igazat mondtam.

Viszont ami most nagyon izgat azok a tánc óráim. Mivel az albumon lesznek elég pörgős dalok, külön koreográfiát kell mindhez betanulnom és lesznek saját táncosaim is. Három csajszival már találkoztam is. És lesz még 3 srác, de velük még nem sikerült beszélnem. A lányok aranyosak, jót dumáltam velük, sőt néhány mozdulatot már meg is tanultam.  Josh, már szervezi nekem a tv-s fellépéseket, szerinte hatalmas sikerem lesz. Minden beszélgető műsorban szervezett nekem  interjút meg fellépést, és ha minden igaz mind az első kislemezem kiadása után lesz aktuális, ami karácsony előtt fog megjelenni. A jövő héten csinálom az első fotó sorozatomat, már alig várom. Nagyon izgatott vagyok.

Majd elkezdődnek a ruha próbák, a táncpróbák, az énekórák, a próbák a zenekarral, mozgalmas napok elé nézek. November 23-a van, tehát alig egy hónap múlva jelenik meg a kislemez, majd ahhoz nem sokkal később csinálunk egy videóklippet is. A fotósorozat a reklámozásomhoz is kell, Josh szerint egy csomó helyen kilesz plakátolva az arcom.

Anya aggódik miattam. Tény hogy mostanában kevesebbet tanultam, de neki is megmondtam, hogy igyekezni fogok és egyáltalán nem vagyok lemaradva. Viszont ő nem emiatt aggódott. Az egészségem, hogy mindig fáradt vagyok és alig mozdulok ki, hogy ha haza érek, leginkább csak vacsorázom és le is fekszem. De mit is csinálhatnék este nyolckor. Paul, kiáll mellettem, mondja , hogy csak ez az időszak lesz ilyen rossz, amíg beindul a szekér, ettől anya megnyugszik. De én tudom az igazságot. Ha beindul a szekér, jön a turné, folyamatos utazgatás, műsorokba , eseményekre , díjátadókra, a próbák, a stúdiózás, az énektanulás,  ha videóklippeket csinálunk, az sem kis munka, illetve a tánc próbák…de én mindennél jobban akarom, csak megkell tanulnom, beosztani az energiámat.

Két hét múlva lesz a szülinapom. Nem lesz semmi extra, csak egy családi vacsora és kész. 19 éves leszek és elvileg februárban érttségizek, a magántanár azt mondta , hogy készen állok rá és előre hozhatjuk. Persze mindennap tanulok, illetve megpróbálok tanulni. Olvasgatok meg hasonlók.

-          Kicsim, itt vagy?- lépett anya a szobába.

-          Igen anya, gyere csak.- mosolyogtam, majd összébb húztam magam. Anya bebújt mellém az ágyba megsimogatta a kezem.

-          Hogy vagy?- kérdezte

-          Jól vagyok anya, csak fáradt vagyok és …

-          Drágám, én nem akartam eddig felhozni ezt a témát, de a múltkor mikor beteg voltál és itt volt az a fiatalember akkor nagyon megleptél. Mi történt?

-          Anya, nem akarok róla beszélni, ez egy elég bonyolult dolog.- fontam keresztbe a karom.

-          Csak nem szerelmes vagy?

-          Én , dehogyis, ezt miből gondolod? Soha nem voltam szerelmes és most sem vagyok az.

-          Ha még nem voltál szerelmes, nem tudhatod, milyen szerelmesnek lenni, lehet hogy most épp szerelmes vagy, csak nem tudsz róla.- mondta és ez megmosolyogtatott.

-          Nem akarok szerelmes lenni, és nem akarok egy olyan embert szeretni mint Nick…

-          Miért, mia  baj vele? Paul is azt mondta hogy nagyon kedves srác.

-          Ahham, az, de a kedvesség nem minden. Mindegy anya, fáradt vagyok, nem akarok erről beszélni, ajd talán később, néhány nap múlva, oké..?

-          Persze, most megyek, holnap korán kelsz és szeretném ha kipihnnéd magad.

-          Köszi anyu, szeretlek.- mondtam mire ő magához ölelt, adott egy puszit a homlokomra majd kiment a szobából.

Miután egyedül maradtam a telefonomat kezdtem el birizgálni.. sokáig játszottam vele, míg nem egyszer csak csipogott egyet. Sms-em jött.

„ Hiányzol..sok sikert az első kislemezed megjelenéshez és tv-s megjelenésekhez. Nagyon drukkolok, hogy minden rendben lesz. Még egyszer…nagyon hiányzol szépségem… nagyon várom, hogy láthassalak , és Mary,  vigyázz magadra. Nick „