Great Meeting....

Sziasztok, nem is tudom, hogy hol kezdjem. 
Először is nem is tudjátok, mennyire sajnálom, hogy eddig nem volt rész, és annyira szégyellem magam emiatt. 
Na most, ez sem a legjobb, sőt, nekem biztos nem ez lesz a kedvencem, és nem is túl hosszú, sőt meglehetősen rövid, de azért remélem nem csalódtok majd bennem akkorát, és fogjátok követni a történetet. 
Tegnap kaptam egy nagyon jó hírt, illetve nem is kaptam, de ez már lényegtelen. Nagyon úgy fest hogy babát várok, ami még inkább megnehezíti a történet írását, mert munka mellett, rengeteget kell majd pihennem. 
Mivel a teszt pozitív lett remélem az orvos sem mond majd mást, de tényleg biztosat csak a vizsgálat után tudok mondani. De nagyon reménykedem, na meg miért mutatna pozitív eredményt a teszt ha nem vagyok az, ugye? Nagyon akartuk a babát a párommal, és annyira reménykedtem, úgyhogy remélem, hogy most már tényleg az vagyok. Na de mindegy, nem untatlak titeket, ezekkel a magánéleti bajaimmal.


Itt is a rész... ez inkább amolyan bevezető,a következő részhez.

2 héttel később…

Paul szervezett egy partit  a kiadónál. Szinte minden újságtól és tv-től lesznek riporterek. Mindenhol újságírók lesznek és  ez lesz a hivatalos bemutatásom. Holnap este lesz és már nagyon izgulok. Három dalt fogok előadni, az egyik saját szerzemény lesz…csak pár napja írtam, és végig RÁ gondoltam. Azthiszem igazán jó lett. A dal címe , I hate that you’re not with me… ez  egy érzelmes, lassú, szomorú dal. És nincs happy end a végén.  A másik dal, az lesz amit Nick írt nem sokkal azelőtt hogy elment szabadságra , a Maybe better without you.. és a harmadik egy gyorsabb, pörgősebb, bulizós dal , a Party time.

A bulin egyszer át is kell öltöznöm, a két lassú dal után valami DJ fogja a zenét szolgáltatni, illetve a másik nyertes, Jennifer is énekel majd , aztán mikor átöltöztem, ismét színpadra lépek. Nagyon várom a holnap estét de azért ideges is vagyok, félek hogy valamit nem jól csinálok, vagy ha egy riporter megszólít elhányom magam, vagy elájulok egy dal közepén. Komolyan minden rossz eszembe jutott már.

 Elég sok fellépő lesz, olyanok is akiket mindig megakartam ismerni. Többek között Lea Michele is fellép, annak idején  ő is Paulhoz szerződött le. Már a második albumát adja ki hamarosan.

Miután mindent előkészítettem  a partira , lezuhanyoztam és korán ágyba bújtam, hogy friss és üde legyek a partin.

Szeretném ha megkedvelnének az emberek.

Reggel anya ébresztett , ágyba reggelit kaptam. Reméltem hogy anya majd megnyugtat egy kicsit, hogy ne idegeskedjek, de ehelyett lerakta a reggelit és el is tűnt. Ki voltam vele segítve.

Paullal úgy beszéltük meg , hogy a kiadóban találkozzunk, délután 2-kor. Addig elkészül a hajam és a sminkem is.

Amíg a kádban fekve áztattam magam végig a három dalt dúdolgattam, énekelgettem, még pár könnycsepp ki is buggyant .

 Néhány óra múlva …

-         Jajj, kicsikém, olyan gyönyörű vagy…- ölelt meg anya mikor leértem a földszintre.

-         Köszi anya, de vigyáznom kell a magamra, úgyhogy ne szorongass már ennyire.- mondtam nevetve mire elengedett. – Te is csodaszép vagy, büszke vagyok arra , hogy te leszel a kísérőm.

-         Ohh, ez igazán hízelgő…de egyedül kell majd bevonulnod…remélem nem baj.- mondta

-         Nem..dehogyis.- ráztam a fejem, azonban a tény hogy egyedül kell  kiállnom , a paparazzik elé,  kicsit megijesztett. – Hamarosan megérkezik a kocsi amit Paul küld értem. Jobb ha felmegyek és összeszedem ami még kell.

Tényleg kicsit félve indultam el otthonról, a tudat, hogy azok a szemetek arra vannak kiképezve, hogy elkapjanak egy kínos helyzetben, hogy aztán az legyen másnap a címlapon… nagyon féltem.

Az autó a kiadó hátsóbejáratánál állt meg. A sofőr egy pillanat alatt kipattant és kinyitotta nekem az ajtót. Ruhámat igazgatva sétáltam végig a folyosón a liftig. A 15.-ös gombot megnyomva a falnak dőltem és lehunytam a szemem. Szükségem volt egy kis nyugalomra, egy kis egyedüllétre így mikor rá pillantottam a kijelzőre még csak a hetedik emeletnél jártunk, így gyorsan megnyomtam a 9-es gombot. Ahogy az ajtó kinyilt kilőttem magam és a legközelebbi stúdióba beszaladtam. Gondosan becsuktam az ajtót majd beljebb sétáltam és leültem a zongora elé, nem énekeltem, nem is volt semmi kotta előttem. Csak játszottam. Jól ismertem a dallamot, azthiszem még régen a suliban tanította nekem ezt az ének tanár. Mindig megtudtam nyugodni ha ezt játszottam.

Azonban nem volt túl sok időm, így ahogy az utolsó hangokat is leütöttem lassan felálltam és kisétáltam. Lényegesen nyugodtabb voltam és már mosolyogva szálltam be a liftbe hogy Paulhoz menjek.

Mikor beléptem az irodájába mosolyogva pattant fel az asztal mögül.

-         Nahát, csak nem egy hercegnő lépett a szobába.- kérdezte nevetve

-         Nagyon köszönöm a bókot, de azért nem vagyok olyan csinos…- ültem le a kanapéra.

-         Dehogyisnem, sőt, szerintem mindenki odalesz érted… Csak mosolyogj , légy kedves és lássák, hogy szereted azt amit csinálsz.

-         Rendben, az menni fog.- mosolyogtam majd elálltam és megöleltem.- Köszönöm.

-         Én itt leszek veled és anyukád is itt lesz. Ne aggódj. Na menj a színpadhoz és készülj fel, 1 óra és fellépés.- simogatta meg a karom.

-         Oké, oké….- mondtam majd elindultam az ajtó felé, azonban mikor kinyitottam azt ott állt ő, illetve ők ketten . Azthittem rosszul leszek..- Nick…Jessica , sziasztok.- mondtam halkan mire Nick jól végig mért majd Jessica bökdösésére megrázta a fejét és mosolyogva nézett rám.

-         Szia Mary, gyönyörű vagy..- mondta édes mosollyal az ajkain.

-         Khmm…- állt karba tett kézzel Jessica.

-         Bocsánat, ugye milyen szép Mary ruhája?- nézett rá Nick.

-         Ugyan , Jessica sokkal csinosabb mint én...de tudjátok, nekem most mennem kell, Ma lesz az első fellépésem .- mondtam mire Nick bólintott.

-         Nahát, tényleg? Az első? Hm…nagyon vigyázz, el ne rontsd, nagy égés lenne ha bele sülnél.- vigyorgott gonoszan.

-         Ettől ne félj Jess… profi vagyok és a profik nem hibáznak, nem sülnek bele, nem égnek le.- mosolyogtam majd kikerülve őket a lifthez sétáltam ami a 7. emeletre vitt ami szinte teljes egészében egy nagy terem volt, ami már fel volt díszítve, a színpad fel volt állítva, a székek i szépen le voltak rakva, volt vagy 30 sor és egy sorban 20 szék . Amíg a színpadhoz sétáltam a sürgő forgó hostess lányokat figyeltem . Fekete ruha volt rajtuk, mindenkin ugyanolyan, már halkan szólt a zene , a mikrofont próbálgatták. Mikor a színpad mögé értem, ott voltak a srácok, kik mikor megláttak, csak egy hű-t , meg egy ha-t tátogtak.

-         Mary…te leszel az est királynője, mind megjelenés , mind fellépés ügyileg.

-         Na jól van srácok, ne nézzetek így…- mondtam és helyet foglaltam az egyik széken.

-         Szóval, tudod, hogy te leszel az első fellépő, így majd itt kell várakoznod , azután majd ha…- mondta Jack , én viszont csak egy valamire tudtam figyelni, mégpedig az épp a terembe belépő Nickre. Körbe pillantott, mintha keresne valakit, majd összetalálkozott tekintetünk és elmosolyodott, most nem volt vele Jess , így szabadon mosolygott. Elindult felém és én is felálltam. Már felé sétáltam mikor odaért hozzám. Hirtelen megfogta a kezem és magához húzott. Szorosan ölelt. Nem tudtam, viszonozzam-e vagy ne, de a végén eluralkodtak rajtam az érzések és én is megöleltem, lehunytam a szemem és átadtam magam, teljesen. Csak mi ketten léteztünk. Azonban akkor meghallottam azt a hangot és minden szép elszállt.

a ruháim: