Great Meeting....

Sziasztok, nem is tudom, hogy hol kezdjem. 
Először is nem is tudjátok, mennyire sajnálom, hogy eddig nem volt rész, és annyira szégyellem magam emiatt. 
Na most, ez sem a legjobb, sőt, nekem biztos nem ez lesz a kedvencem, és nem is túl hosszú, sőt meglehetősen rövid, de azért remélem nem csalódtok majd bennem akkorát, és fogjátok követni a történetet. 
Tegnap kaptam egy nagyon jó hírt, illetve nem is kaptam, de ez már lényegtelen. Nagyon úgy fest hogy babát várok, ami még inkább megnehezíti a történet írását, mert munka mellett, rengeteget kell majd pihennem. 
Mivel a teszt pozitív lett remélem az orvos sem mond majd mást, de tényleg biztosat csak a vizsgálat után tudok mondani. De nagyon reménykedem, na meg miért mutatna pozitív eredményt a teszt ha nem vagyok az, ugye? Nagyon akartuk a babát a párommal, és annyira reménykedtem, úgyhogy remélem, hogy most már tényleg az vagyok. Na de mindegy, nem untatlak titeket, ezekkel a magánéleti bajaimmal.


Itt is a rész... ez inkább amolyan bevezető,a következő részhez.

2 héttel később…

Paul szervezett egy partit  a kiadónál. Szinte minden újságtól és tv-től lesznek riporterek. Mindenhol újságírók lesznek és  ez lesz a hivatalos bemutatásom. Holnap este lesz és már nagyon izgulok. Három dalt fogok előadni, az egyik saját szerzemény lesz…csak pár napja írtam, és végig RÁ gondoltam. Azthiszem igazán jó lett. A dal címe , I hate that you’re not with me… ez  egy érzelmes, lassú, szomorú dal. És nincs happy end a végén.  A másik dal, az lesz amit Nick írt nem sokkal azelőtt hogy elment szabadságra , a Maybe better without you.. és a harmadik egy gyorsabb, pörgősebb, bulizós dal , a Party time.

A bulin egyszer át is kell öltöznöm, a két lassú dal után valami DJ fogja a zenét szolgáltatni, illetve a másik nyertes, Jennifer is énekel majd , aztán mikor átöltöztem, ismét színpadra lépek. Nagyon várom a holnap estét de azért ideges is vagyok, félek hogy valamit nem jól csinálok, vagy ha egy riporter megszólít elhányom magam, vagy elájulok egy dal közepén. Komolyan minden rossz eszembe jutott már.

 Elég sok fellépő lesz, olyanok is akiket mindig megakartam ismerni. Többek között Lea Michele is fellép, annak idején  ő is Paulhoz szerződött le. Már a második albumát adja ki hamarosan.

Miután mindent előkészítettem  a partira , lezuhanyoztam és korán ágyba bújtam, hogy friss és üde legyek a partin.

Szeretném ha megkedvelnének az emberek.

Reggel anya ébresztett , ágyba reggelit kaptam. Reméltem hogy anya majd megnyugtat egy kicsit, hogy ne idegeskedjek, de ehelyett lerakta a reggelit és el is tűnt. Ki voltam vele segítve.

Paullal úgy beszéltük meg , hogy a kiadóban találkozzunk, délután 2-kor. Addig elkészül a hajam és a sminkem is.

Amíg a kádban fekve áztattam magam végig a három dalt dúdolgattam, énekelgettem, még pár könnycsepp ki is buggyant .

 Néhány óra múlva …

-         Jajj, kicsikém, olyan gyönyörű vagy…- ölelt meg anya mikor leértem a földszintre.

-         Köszi anya, de vigyáznom kell a magamra, úgyhogy ne szorongass már ennyire.- mondtam nevetve mire elengedett. – Te is csodaszép vagy, büszke vagyok arra , hogy te leszel a kísérőm.

-         Ohh, ez igazán hízelgő…de egyedül kell majd bevonulnod…remélem nem baj.- mondta

-         Nem..dehogyis.- ráztam a fejem, azonban a tény hogy egyedül kell  kiállnom , a paparazzik elé,  kicsit megijesztett. – Hamarosan megérkezik a kocsi amit Paul küld értem. Jobb ha felmegyek és összeszedem ami még kell.

Tényleg kicsit félve indultam el otthonról, a tudat, hogy azok a szemetek arra vannak kiképezve, hogy elkapjanak egy kínos helyzetben, hogy aztán az legyen másnap a címlapon… nagyon féltem.

Az autó a kiadó hátsóbejáratánál állt meg. A sofőr egy pillanat alatt kipattant és kinyitotta nekem az ajtót. Ruhámat igazgatva sétáltam végig a folyosón a liftig. A 15.-ös gombot megnyomva a falnak dőltem és lehunytam a szemem. Szükségem volt egy kis nyugalomra, egy kis egyedüllétre így mikor rá pillantottam a kijelzőre még csak a hetedik emeletnél jártunk, így gyorsan megnyomtam a 9-es gombot. Ahogy az ajtó kinyilt kilőttem magam és a legközelebbi stúdióba beszaladtam. Gondosan becsuktam az ajtót majd beljebb sétáltam és leültem a zongora elé, nem énekeltem, nem is volt semmi kotta előttem. Csak játszottam. Jól ismertem a dallamot, azthiszem még régen a suliban tanította nekem ezt az ének tanár. Mindig megtudtam nyugodni ha ezt játszottam.

Azonban nem volt túl sok időm, így ahogy az utolsó hangokat is leütöttem lassan felálltam és kisétáltam. Lényegesen nyugodtabb voltam és már mosolyogva szálltam be a liftbe hogy Paulhoz menjek.

Mikor beléptem az irodájába mosolyogva pattant fel az asztal mögül.

-         Nahát, csak nem egy hercegnő lépett a szobába.- kérdezte nevetve

-         Nagyon köszönöm a bókot, de azért nem vagyok olyan csinos…- ültem le a kanapéra.

-         Dehogyisnem, sőt, szerintem mindenki odalesz érted… Csak mosolyogj , légy kedves és lássák, hogy szereted azt amit csinálsz.

-         Rendben, az menni fog.- mosolyogtam majd elálltam és megöleltem.- Köszönöm.

-         Én itt leszek veled és anyukád is itt lesz. Ne aggódj. Na menj a színpadhoz és készülj fel, 1 óra és fellépés.- simogatta meg a karom.

-         Oké, oké….- mondtam majd elindultam az ajtó felé, azonban mikor kinyitottam azt ott állt ő, illetve ők ketten . Azthittem rosszul leszek..- Nick…Jessica , sziasztok.- mondtam halkan mire Nick jól végig mért majd Jessica bökdösésére megrázta a fejét és mosolyogva nézett rám.

-         Szia Mary, gyönyörű vagy..- mondta édes mosollyal az ajkain.

-         Khmm…- állt karba tett kézzel Jessica.

-         Bocsánat, ugye milyen szép Mary ruhája?- nézett rá Nick.

-         Ugyan , Jessica sokkal csinosabb mint én...de tudjátok, nekem most mennem kell, Ma lesz az első fellépésem .- mondtam mire Nick bólintott.

-         Nahát, tényleg? Az első? Hm…nagyon vigyázz, el ne rontsd, nagy égés lenne ha bele sülnél.- vigyorgott gonoszan.

-         Ettől ne félj Jess… profi vagyok és a profik nem hibáznak, nem sülnek bele, nem égnek le.- mosolyogtam majd kikerülve őket a lifthez sétáltam ami a 7. emeletre vitt ami szinte teljes egészében egy nagy terem volt, ami már fel volt díszítve, a színpad fel volt állítva, a székek i szépen le voltak rakva, volt vagy 30 sor és egy sorban 20 szék . Amíg a színpadhoz sétáltam a sürgő forgó hostess lányokat figyeltem . Fekete ruha volt rajtuk, mindenkin ugyanolyan, már halkan szólt a zene , a mikrofont próbálgatták. Mikor a színpad mögé értem, ott voltak a srácok, kik mikor megláttak, csak egy hű-t , meg egy ha-t tátogtak.

-         Mary…te leszel az est királynője, mind megjelenés , mind fellépés ügyileg.

-         Na jól van srácok, ne nézzetek így…- mondtam és helyet foglaltam az egyik széken.

-         Szóval, tudod, hogy te leszel az első fellépő, így majd itt kell várakoznod , azután majd ha…- mondta Jack , én viszont csak egy valamire tudtam figyelni, mégpedig az épp a terembe belépő Nickre. Körbe pillantott, mintha keresne valakit, majd összetalálkozott tekintetünk és elmosolyodott, most nem volt vele Jess , így szabadon mosolygott. Elindult felém és én is felálltam. Már felé sétáltam mikor odaért hozzám. Hirtelen megfogta a kezem és magához húzott. Szorosan ölelt. Nem tudtam, viszonozzam-e vagy ne, de a végén eluralkodtak rajtam az érzések és én is megöleltem, lehunytam a szemem és átadtam magam, teljesen. Csak mi ketten léteztünk. Azonban akkor meghallottam azt a hangot és minden szép elszállt.

a ruháim:

goodbye...

 Itt is van az új rész:D Nem lett túl hosszú mert beteg vagyok és  koncentrálni sem tudok annyira...

-          Igazán szép a házad.- mondtam.

-          Köszönöm , örülök hogy tetszik.- mosolygott sejtelmesen.

-          Remélem hamar eláll az eső..- ültem le a nappaliban a kanapéra, Nick mellettem foglalt helyet és csak nézett. Én kicsit kínosnak éreztem ezt.- Kaphatnék egy törölközőt?

-          Persze, máris jövök.- állt fel majd  elsétált. Mikor visszajött egy törölköző és egy bögre volt a kezében.

-          Az mi a kezedben?- néztem fel rá, mire ő odaadta a törcsit és elmosolyodott.

-          Habos kakaó, remélem szereted.- ült vissza mellém.

-          Imádom.- nevettem.

-          A tiéd.- nyújtotta felém majd ahogy elvettem tőle hozzáértem a kezéhez. Ő egy ujjával végig simított enyémen majd elhúzta kezét.  A kakaó természetesen nagyon finom volt. Egy korty után letettem a kanapé melletti kis asztalkára a bögrémet és ahogy Nickre néztem ő felkacagott.

-          Mi az?- néztem rá mosolyogva.

-          Semmi csak a hab…- mondta majd közelebb ült és felém hajolt. Mélyen a szemembe nézett majd megcsókolt. Rövid kis csók volt. – Most már jobb.- mondta és végig simított az arcomon.

-          Nick … -suttogtam.

-          Ne haragudj, tudom , hogy egy barom vagyok, de annyira jó hogy itt vagy mellettem, hogy a közelemben vagy, hogy velem vagy.- mondta mire én elhúzódtam tőle.

-          Nem fair hogy ezt csinálod velem. Te is tudod, hogy ez nem helyes, hogy nem szabad ezt csinálnunk, mégis miért? Miért?- álltam fel.

-          Mert mióta először láttam a mosolyodat a tiéd a szívem.

-          Ne játssz velem.- fordultam el.

-          Sosem tenném.. tudom, hogy… - mondta és megfogta a karom de én félbe szakított.

-          Most elmegyek.- mondtam rá sem nézve.

-          De még esik az eső.

-          Nem érdekel, egyedül akarok lenni.- mondtam és a táskámat felkapva a kijáratfelé indultam.

Bolond vagyok. Egy idióta, olyan butaságok járnak a fejemben és olyan butaságokat csinálok, amiről soha nem gondoltam hogy megteszem. Hogy tehetem ezt Nickkel. Miért hagyom hogy megcsókoljon? Hisz ott van Jessica , és még ha nem is szimpatikus a csaj, elkell fogadnom, hogy Nick az  barátja. Bár aztmondta hogy szakítani akar vele. De nem alapozhatok erre.

Tudom, hogy én voltam a hülye, hogy beleszerettem Nickbe. Talán ha találnék valakit, aki mellett eltudnám felejteni, ha valaki elvonná a figyelmemet… - gondolkodtam, mikor megcsörrent a telefon. Nick nevét láttam meg . Nem igaz, miért nem hagy már békén?

-          Igen?- szóltam bele a telefonba.

-          Mary, jól vagy?- hallottam aggódó hangját.

-          Igen, fantasztikusan vagyok... épp haza felé igyekszem.- mondtam és ekkor még mindig szitált az eső.

-          Remélem nem lesz semmi bajod.

-          Ne aggódj, jól vagyok.- mondtam halkan majd megálltam a buszmegállóban.

-          Mary, holnap megtudjuk beszélni?

-          Mit?

-          Azt ami történt..tudod, a csók.

-          Mit akarsz beszélni Nick? Az egy csók volt, vagyis több. Megtörtént és ennyi, nincs mit beszélni róla. Szeretném leszögezni, hogy mától, csak a kollégám vagy és kész. – mondtam és ekkor be állt a busz. Nagyon sokan voltak és már alig fértem fel , de azért feltolakodtam még én is.

-          Mary, ott vagy?- kérdezte, mivel 1-2 percig nem szóltam bele a telefonba.

-          Igen, nézd most le kell tennem. Majd valamikor beszélünk. Szia.- mondtam és válaszát meg sem várva, kinyomtam a telefont és becsúsztattam a zsebembe.

Másnap reggel…

Mikor kinyitottam a szemem, hirtelen belehasította a fájdalom a fejembe. Nem bírtam felülni  és felállni. Mikor anya bejött hozzám megkértem , hogy szóljon Paulnak, hogy szóljon a  fiúknak, hogy nem megyek ma be a stúdióba. Utána azthiszem visszaaludtam . Anya ébresztett nem sokkal később. Rá néztem az órára, fél egy volt.

-          Anya, mit akarsz? Nagyon rosszul vagyok.- mondtam halkan.

-          Látogatód jött.- mondta mosolyogva

-          Milyen látogató?- tényleg nem értettem, hisz alig ismerek pár embert itt Los Angelesbe.

-          Egy jóképű fiatal ember. Ha jól emlékszem Nicknek hívják. Aztmondta együtt dolgoztok.

-          Igen, de mit akar? Nem akarom látni, miatta vagyok ilyen rosszul.-  mondtam  majd a párnába nyomtam a fejem.

-          Rendben, akkor beküldöm.- mondta és már el is tűnt.

-          Ajjj, anya mit nem értesz azalatt hogy nem akarom látni.- mondtam indulatosan , majd mikor felemeltem a fejem már Nick állt előttem.

-          Ne haragudj, nem akarlak zavarni, én csak , Paul mondta hogy beteg vagy és gondoltam..

-          Mit Nick? Azok után hogy miattad fáztam meg, jobbulást akarsz kívánni, a legjobb lenne, ha elmennél és nem is jönnél vissza. – mondtam mire ő lehajtotta a fejét.

-          Mary, sajnálom, megígérem, hogy ezentúl nem zaklatlak.

-          Nick, mi lenne ha nem dolgoznánk tovább együtt?- hunytam le a szemem egy pillanatra

-          Mi? Ezt hogy érted?- kérdezte és leült az ágyra.

-          Szeretnék kérni valamit.- néztem rá félve

-          Mit, bármit megteszek neked.- mondta komolyan.

-          Umm, vegyél ki egy pár hét szabadságot, csak addig amíg rendbe teszem magam. Beszélek Paullal is… és..

-          Nem kell.. ne beszélj vele, én elmegyek szabadságra, ha ezt szeretnéd, rám férne egy kis kikapcsolódás, hogy azt csináljam amit szeretek, tudod egy kis baseball, a család, és egyebek. Még ma beszélek Paullal és a jövőhéttől nem leszek egy ideig. Végülis egy csomó dal van, amik közül kitudod választani a top 12-t ami az albumra kerül. Sok dalt felénekeltél már, én most egy darabig nem kellek nektek a stúdióba. Umm. Azthiszem akkor jobb ha nem is maradok tovább én csak, szóval tudod, aggódtam érted, de most hogy látom jól vagy, megkönnyebültem.- mondta miközben felállt és szomorúan nézett rám.

-          Nick, sajnálom. De nekem most az kell, hogy megnyugodjak és rendbe tegyem az érzéseimet és elfelejtselek téged.- mondtam mire bólintott.- De azt megtennéd, hogy mielőtt elmész és egy időre elbúcsúzunk, még megölelsz engem?- kérdeztem halkan mire csak elmosolyodott és már ott is ült mellettem az ágyon.  Gyengéden magához vont és simogatta a hátam. Szorosan öleltem őt, sok erőt adott nekem, ahogy éreztem a szívverését, ahogy hallottam, hogy veszi a levegőt. Erőt adott hogy elengedjem. Semmi nem fájt még ennyire.  Elhúzódva tőle a szemébe néztem és láttam milyen rossz érzés neki az elválás, nekem is majdnem megszakadt a szívem. Lehunytam a szemem és kibuggyant egy könnycsepp.

-          Hé… ne sírj. Hiányozni fogsz szépségem.- mondta miközben letörölte az arcomat.

-          Te is… Viszlát Nick.- engedtem el majd ahogy felállt és az ajtó felé sétált, alig bírtam visszafogni magam, alig vártam hogy elmenjen és sírhassak végre.

3 hét múlva…

Hogy mi minden történt ez alatt a három hét alatt? Az albummal nagyon jól haladunk, már csak 3 dal van amit fel kell venni.

Természetesen közben meggyógyultam. Ahogy ez bekövetkezett rögtön munkához láttam, persze a fiúk erősen kímélnek és időben haza is küldenek. Paul a múlthéten bemutatta a menedzseremet, azt mondta sokáig keresgélt amíg megtalálta a legjobbat. A neve Josh Michaels és Paul elmondásából nagyon profi, Justin bieber menedzsere is volt, de kilépett mikor a kis srácnak jöttek a botrányai, már nemtudott vele mit kezdeni. Én nem ítélem el a srácot, eltudom képzelni, hogy elég megterhelő volt neki, hiszen elég fiatalon kezdte, nem is értem, miért vágott akkor bele.

Nick…nos Nickkel, azóta nem találkoztam, és nem is beszéltem, hogy elfelejtetem-e? A válasz egyértelmű nem, viszont már nem fáj annyira. Ha jól tudom, most Hawaii-n van és pihen, ezt is csak a tv-ből tudom. Nem próbált keresni, szerencsére. Viszont Jessica megkeresett és nekem esett, hogy én tehetek arról, hogy Nick szakított vele. Hát megtette. Én persze mondhattam amit akartam, csak annyit mondott hogy én hazudok és féltékeny vagyok, mire én csak annyit mondtam, hogy „ ha akartam volna már rég elvehettem volna tőled te hülye liba.” Nem is kell mondanom vérig sértettem ezzel az ártatlan kis mondattal, pedig én csak az igazat mondtam.

Viszont ami most nagyon izgat azok a tánc óráim. Mivel az albumon lesznek elég pörgős dalok, külön koreográfiát kell mindhez betanulnom és lesznek saját táncosaim is. Három csajszival már találkoztam is. És lesz még 3 srác, de velük még nem sikerült beszélnem. A lányok aranyosak, jót dumáltam velük, sőt néhány mozdulatot már meg is tanultam.  Josh, már szervezi nekem a tv-s fellépéseket, szerinte hatalmas sikerem lesz. Minden beszélgető műsorban szervezett nekem  interjút meg fellépést, és ha minden igaz mind az első kislemezem kiadása után lesz aktuális, ami karácsony előtt fog megjelenni. A jövő héten csinálom az első fotó sorozatomat, már alig várom. Nagyon izgatott vagyok.

Majd elkezdődnek a ruha próbák, a táncpróbák, az énekórák, a próbák a zenekarral, mozgalmas napok elé nézek. November 23-a van, tehát alig egy hónap múlva jelenik meg a kislemez, majd ahhoz nem sokkal később csinálunk egy videóklippet is. A fotósorozat a reklámozásomhoz is kell, Josh szerint egy csomó helyen kilesz plakátolva az arcom.

Anya aggódik miattam. Tény hogy mostanában kevesebbet tanultam, de neki is megmondtam, hogy igyekezni fogok és egyáltalán nem vagyok lemaradva. Viszont ő nem emiatt aggódott. Az egészségem, hogy mindig fáradt vagyok és alig mozdulok ki, hogy ha haza érek, leginkább csak vacsorázom és le is fekszem. De mit is csinálhatnék este nyolckor. Paul, kiáll mellettem, mondja , hogy csak ez az időszak lesz ilyen rossz, amíg beindul a szekér, ettől anya megnyugszik. De én tudom az igazságot. Ha beindul a szekér, jön a turné, folyamatos utazgatás, műsorokba , eseményekre , díjátadókra, a próbák, a stúdiózás, az énektanulás,  ha videóklippeket csinálunk, az sem kis munka, illetve a tánc próbák…de én mindennél jobban akarom, csak megkell tanulnom, beosztani az energiámat.

Két hét múlva lesz a szülinapom. Nem lesz semmi extra, csak egy családi vacsora és kész. 19 éves leszek és elvileg februárban érttségizek, a magántanár azt mondta , hogy készen állok rá és előre hozhatjuk. Persze mindennap tanulok, illetve megpróbálok tanulni. Olvasgatok meg hasonlók.

-          Kicsim, itt vagy?- lépett anya a szobába.

-          Igen anya, gyere csak.- mosolyogtam, majd összébb húztam magam. Anya bebújt mellém az ágyba megsimogatta a kezem.

-          Hogy vagy?- kérdezte

-          Jól vagyok anya, csak fáradt vagyok és …

-          Drágám, én nem akartam eddig felhozni ezt a témát, de a múltkor mikor beteg voltál és itt volt az a fiatalember akkor nagyon megleptél. Mi történt?

-          Anya, nem akarok róla beszélni, ez egy elég bonyolult dolog.- fontam keresztbe a karom.

-          Csak nem szerelmes vagy?

-          Én , dehogyis, ezt miből gondolod? Soha nem voltam szerelmes és most sem vagyok az.

-          Ha még nem voltál szerelmes, nem tudhatod, milyen szerelmesnek lenni, lehet hogy most épp szerelmes vagy, csak nem tudsz róla.- mondta és ez megmosolyogtatott.

-          Nem akarok szerelmes lenni, és nem akarok egy olyan embert szeretni mint Nick…

-          Miért, mia  baj vele? Paul is azt mondta hogy nagyon kedves srác.

-          Ahham, az, de a kedvesség nem minden. Mindegy anya, fáradt vagyok, nem akarok erről beszélni, ajd talán később, néhány nap múlva, oké..?

-          Persze, most megyek, holnap korán kelsz és szeretném ha kipihnnéd magad.

-          Köszi anyu, szeretlek.- mondtam mire ő magához ölelt, adott egy puszit a homlokomra majd kiment a szobából.

Miután egyedül maradtam a telefonomat kezdtem el birizgálni.. sokáig játszottam vele, míg nem egyszer csak csipogott egyet. Sms-em jött.

„ Hiányzol..sok sikert az első kislemezed megjelenéshez és tv-s megjelenésekhez. Nagyon drukkolok, hogy minden rendben lesz. Még egyszer…nagyon hiányzol szépségem… nagyon várom, hogy láthassalak , és Mary,  vigyázz magadra. Nick „

Friends...

itt vagyok az új résszel, bocsánat, hogy csak most de nagyon fáradt vagyok mostanában, és lehet hogy nem is lett túl hosszú, de tartalmas.

2 hét múlva…

Már két hete dolgozunk együtt a csapattal. Én,  Nick,  Jack, és Michael kezdünk nagyon jól összeszokni. Nick szinte naponta hozza az új, jobbnál, jobb dalokat, szóval van miből válogatni. Nick és én azóta nem voltunk kettesben, mindig próbálom elkerülni az olyan helyzeteket, nem akarok vele beszélgetni, úgyhogy ha a másik két srác kimegy , agy szünetet tart, én is elvonulok, volt , hogy inkább a wc- ben kuksoltam és telefonomon bámultam az órát…tudom gyerekes. Szerencsére Jack és Mike tudja, hogy Nicknek van kapcsolata, így előttük, megsem próbál beszélni velem, mármint arról, arról a csókról amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Borzalmas érzés, éjjel róla álmodom, és napközben is ha csak lehunyom a szemem, csak őt látom, érzem ahogy megcsókol. Nemtudom mit tehetnék, hisz ez sem mehet örök időkig, nem kerülhetem őt mindig, muszály lesz egyszer megbeszélnem vele. Most fél egy van. A srácokkal hozattunk, kínai kaját. Miután mindenki végzett Jacknk és Mikenak még el kellett menni egy fél órára, úgy döntöttem, hogy most megbeszélem vele.

Mikor elmentek a srácok, Nick beült a keverőpult elé, és úgy csinált mintha nagyon dolgozna valamin, de tudtam, hogy ez nincs így.

-          Nick…- szólítottam meg

-          Nahát, te még itt vagy? Hogy-hogy nem rohantál el? Tudod a leprám még nem múlt el…- mondta komolyan majd felém fordult. Soha nem láttam még ilyen szomorú szemeket.

-          Én…bocsánatot kérek, ne haragudj, hogy mostanában kerültelek, de nem tudtam hogyan viselkedjek veled azok…azok után. – ültem le vele szemben.

-          Semmi baj, tényleg kicsit kínos, csak tudod fáj mert én, nos én nagyon szeretek veled lenni, szerettem volna veled beszélgetni.- mondta mire én öntudatlanul talán de megfogtam a kezét. Hirtelen összefonódott kezünket nézte csak, éreztem, hogy nem lesz jó vége, így elengedtem kezét és keresztbe fontam a karjaimat.

-          Én is szeretek veled lenni, és  te egy fantasztikus srác vagy, ezért olyan nehéz , hogy veled legyek, azok után ami történt… de mindegy, szeretném neked felajánlani a barátságomat, lógjunk néha együtt, beszélgessünk, én hiszem, hogy jó barátok lehetünk.- mondtam mire ő elmosolyodott.

-          Rendben, legyen…barátok vagyunk. – mondta majd felállt. Én is felálltam mire ő magához ölelt. Erősen szorított magához, a hátamat simogatta, mikor  éles női hangot hallottam.

-          Itt meg mi folyik?- mindketten a hang irányába fordultunk, Égy szép szőke lány állt az ajtóban.

-          Ohh…szia Jessica.- engedett el Nick.

-          Szia drágám.- lépett közelebb és megcsókolta a fiút.- Na és ez ki?- pillantott rám.

-          Jess, ő itt Mary, új felfedezett, most vele dolgozunk együtt. Nagyon tehetséges lány..

-          Nem kétlem.. de örülnék ha nem ölelgetnéd, meg simogatnád őt…te az enyém vagy.- mondta Jessica

-          Na de drágám…- kezdte Nick.

-          Semmi ellenvetés, Te az enyém, én a tiéd , nem lehetsz az övé…

-          Bocsánat, nincs szándékomban elvenni tőled, és Nick amúgy sem egy tárgy amit birtokolhatsz. De tudod mit, nincs semmi közöm hozzátok, én most megyek..- mondtam és már indultam volna mikor Nick megszólalt.

-          Nem, Mary, ne menj sehová…Jessica megy el.- mondta komolyan mire én csak néztem. A lány is meglepődött.

-          Micsoda? Nick, nem teheted..

-          De igen Jess, ez itt a munkahelyem és mi itt dolgozunk, nem jöhetsz ide amikor csak akarsz. Szólj ha jössz, hogy egyáltalán én ráérek-e veled foglalkozni.- mondta Nick komolyan. Jessica arcszíne már-már vörösbe hajlott.

-          Rendben, akkor majd hívj ha velem is tudsz foglalkozni, ha majd érdekel hogy mi van velem.- mondta a lány sértődötten.

-          Oké.- válaszolt Nick egyszerűen ami még jobban dühítette a lányt. Miközben az ajtó felé tartott végig farkasszemet néztünk majd kisétált  a stúdióból. Nick a fejét fogva ült le a székbe .

-          Nick..- guggoltam le elé és megfogtam a kezét.

-          Tudom mit akarsz mondani, Jess egy kicsit..

-          Bunkó? Fennhéjázó ? Irritáló?- vágtam közbe mire ő felnevetett.

-          Nem akartam így fogalmazni, de azt hiszem igazad van.- mondta mire én elmosolyodtam. – Nem iszunk egy kávét? A közelben van egy kitűnő kávézó..

-          Umm…- néztem félre

-          Egy baráti kávézás, nem felejtettem el.- nevetett fel.

-          Akkor rendben.- mondtam  majd felálltam . A vállamra vettem a táskámat majd el is indultunk. Egy aranyos kis kávézóba mentünk, nagyon csendes volt. Nickkel egy hátsó kis boxban foglaltunk helyet. Ahogy láttam , a fiút jól ismerték már a felszolgálók. Mindketten kávét kértünk majd ahogy kihozták beszélgetni kezdtünk.

-          Tudod félelmetes a hasonlóság közted és Demi Lovato között..

-          Tudom, de én nem ő vagyok…Fogalmam sincs miért hasonlítunk ennyire.

-          Teljesen olyan vagy mint ő 2-3 éve, furcsa.- mondta halkan majd a kávéját nézegette.

-          Umm, Jessica-val mióta vagytok együtt?- kérdeztem mire rám pillantott.

-          Miután feloszlott a banda, azt hiszem rá félévvel találkoztunk és kezdtünk el randizni. Szóval olyan másfél éve. Eleinte olyan édes és kedves lány volt. Mivel modell sokat utazik és az elmúlt pár hónapban kicsit elhidegültünk egymástól. Aznap mikor a parton voltunk és haza mentem ép kipakolt.

-          Kipakolt?- néztem értetlenül.

-          Igen, a barátnőjével megbeszélte hogy hozzám költözik.

-          Ohh, és veled meg nem?

-          Nem.

-          És akkor ti most együtt is éltek?- kérdeztem mire fürkészve nézett.

-          Zavarna téged?- kérdezte

-          Engem? Ne viccelj, miért zavarna? Csak azért kérdeztem mert az összeköltözés egy nagy lépés, azt jól megkell fontolni. És ha együtt éltek, akkor a kapcsolatotok igen komoly lehet..

-          Nem élünk együtt, azt mondtam, hogy én nem akarom hogy hozzám költözzön.

-          Értem.- válaszoltam egyszerűen.

-          És te?- kérdezte

-          Én a szüleimmel lakom, illetve anyával és Paullal. Mint a múltkor mondtam, nekem most a zene a legfontosabb. – mondtam

-          És nem is örülnél ha valaki udvarolna neked?- kérdezte.

-          Nem tudom, talán, de félek, hogy csak visszatartana a célom elérésében. Ha valakivel járni kezdek….elvárom, hogy a fiú támogasson engem mindenben, szeressen és tiszteljen, és nyújtson biztonságot…ilyen fiúval még nem találkoztam.- mondtam mosolyogva

-          Biztos?- kérdezte és tudtam hogy ezzel magára céloz. Nick tényleg fantasztikus fiú. Jóképű, kedves, figyelmes és azt hiszem totál odavagyok érte azóta a csók óta. Próbáltam elfelejteni, de sehogy sem megy.. Akárhányszor lehunyom a szemem őt látom magam előtt, ahogy rám mosolyog, senki nem tudja, és nem is tudhatja meg senki a jövőben sem. – Hé Mary…

-          Igen?- ébresztett fel elmélkedésemből.

-          Nagyon elgondolkoztál és olyan furcsán néztél rám.- simogatta meg a kezem.

-          Tudom…öhm, a válaszom igen, biztos hogy még nem találtam meg a megfelelő srácot. De ezentúl sokkal nyitottabb leszek, és remélem, te mint a barátom, megóvsz engem a szélhámosoktól, akik csak kiakarnak használni, mivel nincs bátyám, ez a feladat a legjobb barátomra hárul.- nyomatékosan kiemeltem a barátom szót.

-          Bennem bízhatsz, megvédelek bármi áron.- mondta  mire majd megszakadt a szívem.

-          Köszönöm, de most menjünk dolgozni.- mondtam mikor megittam az utolsó korty kávét is. A stúdióban töltöttük az egész délutánt, kisem mozdultunk onnan. Felénekeltem egy dalt majd azt elemezgettük a fiúkkal..

Miután este hazaértem megvacsoráztam anyáékkal. Elmeséltem szokásos élményeimet a stúdióban, ami a vicces, hogy szinte minden nap ugyanazt mesélem, hisz mindennap ugyanazt csinálom, énekelek amíg bírom. Persze a Nickkel történtekről soha nem mesélek, utána úgyis folyamatosan az lenne a téma.

A vacsora után felvonultam a szobámba. Elővettem a laptopomat s bekapcsoltam azt.  Közben elkezdtem levetkőzni majd megnyitottam a vizet és beálltam a zuhany alá. Szerencsére nem felfrissített hanem még inkább elnyomott és még álmosabb lettem. Bár ez nem is csoda hiszen délelőtt tanulok és jön a magán tanár majd 11 órára megyek a stúdióba. Persze nem minden nap jön a tanár és akkor kicsit eltudom bliccelni a tanulást, vagyis csak annyiban hogy kevesebbet tanulok, néhányszor átolvasom az anyagot és kész, ma is ez volt így már fél 11-re be tudtam menni a stúdióba.

És ami a barátaimat illeti, a régi barátaimat , a régi legjobb barátaimat, akik régen mindennél fontosabbak voltak nekem, eltűntek. Nem válaszolnak a leveleimre és ez nagyon rossz érzés. Azt hittem mindig mellettem állnak majd  de ez nem így van, csalódtam bennük.

És ami még Nickket illeti, ez a lány, Jessica. Nem is értem ezt a fiút, ő sokkal jobbat érdemelne, ő nem is ilyen, látszik, hogy semmi közös nincs bennük. És a lány, lerí róla, hogy ha kellene savat öntene a másikra, csak hogy az ő akarata érvényesüljön.

 Miután reggel összeszedtem magam jött a magántanárom és átvettünk nagyrészt mindent amit eddig tanultunk, szúrópróba szerűen tett fel kérdéseket tantárgyakból. Szinte mindenre helyesen válaszoltam így gyorsan végeztünk és nem kínzott nagyon. Kiadta a feladatokat amiket megkell csinálnom, mire legközelebb jön, ami szerencsére csak hétfőn lesz. Igen, péntek van, úgyhogy vasárnap ráér megcsinálni.

Mire beértem a stúdióba elmúlt 11 óra így rögtön munkához kezdtünk. Nick hozott egy új dalt amit előző este írt nekem. A dal címe: Maybe better without you . A dal egy fiúról és egy lányról szól. A lány szerelmes és a fiú is szereti azonban van egy kis probléma, nem lehetnek együtt, a fiút köti az ígérete és így nem szeretheti szabadon a lányt ezért a lány úgy dönt kilép az életéből, mert inkább lesz magányos, él egyedül, minthogy valaki olyanra várjon , aki soha nem lesz az övé.

Mintha csak rólunk írta volna ezt a dalt. És ahogy énekeltem még inkább ezt éreztem, egy nagyon szép lassú szerelmes dal volt.

-          Nahát ez egy csodálatos dal .- mondtam mikor kimentem a fiúkhoz. – Imádom, szeretném ha rajta lenne az albumon.

-          Felőlem okés ..- mondta Jack.- Tényleg jól sikerült.

-          Akkor jó, nézzétek fiúk, úgy érzem összeesek a fáradtságtól én most hazamennék . Ugye nem baj..- mondtam

-          Dehogy csajszi, menj csak, pihend ki magad mert hétfőn folytatjuk a munkát, minél előbb kész az album annál jobb.

-          Ez így igaz.- mosolyogtam majd vállamra vettem a táskámat.

-          Mary, szívesen haza viszlek ha szeretnéd.

-          Rendben, azt megköszönöm.- mondtam majd intettem a fiúknak és elindultam a folyosón a lifthez. Hamarosan Nick is csatlakozott hozzám és már együtt sétáltunk a lifthez.- Szép dal.- mondtam rá sem nézve mikor beszálltunk a liftbe.

-          Köszönöm, örülök hogy tetszik., tegnap este írtam, alig aludtam az éjjel.- mondta mire én bólintottam egyet.- Nincs kedved levegőzni egyet? Lemehetnénk a partra.- mondta mire nekem eszembe jutott az a délután.

-          Nem hiszem hogy jó ötlet. Inkább haza mennék.- pillantottam rá.

-          Azthiszem szakítok Jessicaval.- mondta mire felkaptam a fejem.

-          Mi?- kérdeztem és épp ekkor nyílt ki a lift ajtó.

-          Erről szeretnék veled beszélni.- mondta miközben a kijárat felé sétáltunk.

-          Velem? Miért? Nekem mi közöm van ehhez?- kérdeztem halkan.

-          Nagyon is sok.- mondta majd ahogy az autójához értünk kinyitotta nekem az ajtót. Gyorsan beszálltam majd ahogy ő is csatlakozott hátrahajtotta a fejét. – Kérlek Mary, csak szeretnék veled beszélni, pár perc lesz az egész.

-          Ha pár perc az egész akkor itt is tudunk beszélni.

-          Levegőre van szükségem, és úgyis végig a partmentén mennénk. – mondta és szomorúan nézett rám.

-          Rendben…menjünk, de tényleg csak pár perc.- egyeztem végül bele. Kb 5 perc volt az autó út addig a partszakaszig ahol a múltkor voltunk. Nick leparkolt majd mindketten lesétáltunk a homokos partra, végig a hullámokat bámultam, nem igazán néztem rá. Már magamtól is tudtam az utat a kis öböl részbe. Ahogy a sziklákhoz értünk szembefordultam vele.- Mond.

-          Tegnap este gondolkoztam. Tudod, annyiszor átrágtam magamban és mikor írtam a dalt teljesen biztos lettem benne. Nem akarok vele lenni, ez a dal leírása a mi helyzetünknek, nem akarom, hogy velünk is ez legyen.

-          Mi? Nick mi az hogy velünk? Mi barátok és munkatársak vagyunk, semmi több, nincs velünk semmi.- akadtam ki.

-          Ugyan Mary, te is és én is nagyon jól tudjuk hogy mit érez a másik. Azthiszed nem érzem, nem tudom ahogy rám nézel, ahogy figyelsz mikor énekelsz, a szemed mindent elárul, szépségem. És tudom hogy te is látod rajtam. Minél inkább ellenkezünk annál rosszabb lesz. Annál inkább akarjuk a másikat.

-          Nick, ez nem igaz, fejezd be én nem érzek irántad semmit, ezt értsd meg. Én nem akarok neki rosszat. Jessica szeret téged.

-          Nem, Jessica nem engem szeret hanem azt szereti aki még híresebbé teheti őt. A hírnevemet szereti, soha semmiben nem értettünk egyet, semmit nem csinálunk közösen. Mary, nem tudom mit érzek irántad, ez valami nagyon különleges. Csak szeretnék kapni egy esélyt hogy bebizonyítsam nem akarok ártani neked.- fogta meg a kezem.

-          Csak most ismertelek meg Nick, nem tudom jó ötlet-e, még csak egy fél hónapja hogy ismerlek. Ez túl gyors..- mondtam mire ő elnevette magát.

-          A múltkor túl gyors volt…mikor itt ezen a helyen akartalak megcsókolni, azóta sok minden változott.

-          Nick… így nem. Esetleg ha már nem lenne Jessica , ha már nem lennétek együtt, talán, de addig, semmiképpen sem. Viszont nem akarom hogy elhagyd miattam.- mondtam és ekkor villámlott egy nagyot. Eddig észre sem vettem, hogy beborult az ég és fúj a szél.

-          Ne mond hogy nem akarod. – mondta halkan és hatalmasat dörgött az ég majd elkezdett esni az eső. Beletúrtam a hajamba majd letöröltem az arcomat.

-          Haza akarok menni…- fordultam el.

-          Én közelebb lakom, csak pár utcányira innen, menjünk hozzám és ha eláll az eső haza viszlek .- mondta

-          Miért nem most viszel haza, nem mindegy mikor?

-          Nem szeretek esőben vezetni..- mondta mire én hülyén nézhettem rá.

-          Ez komoly?- nevettem fel.

-          Igen, de induljunk, nem szeretném hogy megfázz és elmenjen a hangod.- mondta mire én csak bólintottam.

-          Oké.- mondtam, és futva tettük meg a visszafelé vezető utat. A rajtunk lévő ruhák, persze már csurom vizesek voltak.

-          De ahogy eláll az eső, haza viszel.- jelentettem ki az autóban. Tudtam, hogy akár most is haza tudna vinni, hisz nem féléve van jogsija, nem kezdő már, valószínűleg nagyon sokszor vezetett már esőben. De azért bele mentem hogy felmegyek hozzá, magam sem tudom miért.

-          Persze, kisasszony.- mondta kis mosollyal az arcán miközben az utat figyelte .

Ő itt Jessica, Nick barátnője

Mi a véleményetek? Mit gondoltok, mi lesz még itt?