Sing my song for you....

„Tudom, tudom, rég volt már új rész, de sajnos mostanában Ihlett sincs nagyon meg energiám se. Legszívesebben éjjel nappal aludnék.  De most visszatértem ezzel a résszel amit remélem, hamarosan egy újabb rész fog követni.

Addig is remélem tetszeni fog. Komit ha lehet , akkor kérnék, hogy tetszett e vagy sem.

Hirtelen megfogta a kezem és magához húzott. Szorosan ölelt. Nem tudtam, viszonozzam-e vagy ne, de a végén eluralkodtak rajtam az érzések és én is megöleltem, lehunytam a szemem és átadtam magam, teljesen. Csak mi ketten léteztünk. Azonban akkor meghallottam azt a hangot és minden szép elszállt.”

-          Itt meg mégis mi folyik?- kérdezte éles hangon a szőke szépség.

-          Jess, mi csak üdvözöltük egymást.- mondta Nick nyugodtan.

-          Úgy gondolom, hogy az az előbb már megtörtént… Drágám, csak egy mondat és tudod hogy tönkreteszem az egész életedet. Erre gondolj…- mondta a végét sziszegve Jessica. Nemtudtam, miről van szó, és úgy éreztem, hogy nincs hozzá semmi közöm, nem is kell nekem ebbe beleszólni. Már épp elakartam indulni , mikor Nick megszólalt.

-          Mary, beszélnem kell veled és Paullal az egyik dalról… fel kísérnél?- nézett rám mire bólintottam. – Jess, szívem, mondcsak megvárnál engem a helyünkön?- kérdezte mire a lány egy elégedett mosollyal eltűnt. Nick megvárta amíg a lány nem figyel majd megfogta a kezem és kifelé húzott a teremből. Egy hátsó kis folyosóra vitt ahol még a madár sem jár. Ott elengedte a kezem majd  elfordult. Beletúrt a hajába, majd  fújt egy nagyot. Aggódtam érte, ezért lassan elindultam mögé, majd gyengéden végig simítottam a hátán.

-          Mi a baj?- suttogtam, mire ő felém fordult. Végig simított az arcomon majd magához ölelt.

-          Sajnálom Mary…- ölelt szorosan.

-          Mit sajnálsz? Mi történt?- kérdeztem mire ő nem engedett el.

-          Hiányoztál , a hangod, a tekinteted, az illatod, a közelséged. Kérlek bocsáss meg nekem.- mondta mire én eltoltam magamtól.

-          Mostmár elmagyaráznád mi van veled? Nick.- szóltam már határozottabban.

-          Most nem mondhatok semmit, sajnálom, felejtsd el, mindent ami most történt, csak azt kell tudnod, hogy nagyon hiányoztál.- ölelt meg ismét, ezúttal gyengéden, és szeretetteljesen.

-          Nekem visszakell mennem, hamarosan kezdünk. Tudod, jó hogy itt vagy és remélem jól fogod érezni magad ma este.- mondtam majd elsétáltam melette vissza a többiekhez. A fiúkkal mindent megbeszéltünk és mire végeztünk, a nézőtér már tele is lett.  Majd elkezdődött …. Paul mondott egy kis beszédet , miben megköszönte mindenkinek hogy eljött illetve elmondta röviden a programot. Majd felkonferált engem. Ahogy felsétáltam a színpadra teljes csend lett, mindenki engem nézett és várták hogy kezdjünk. Mikor a srácok is elkészültek, meghallottam az első hangokat. A Maybe better without you- val kezdtünk , ez egy elég lassú dal, úgyhogy a mikrofon állványtól nem igazán mozdultam el. Csak néha mikor kicsit előrébb sétáltam a mikrofonnal és körbe néztem a teremben. Mindenki átéléssel hallgatta. Azthiszem sok emberrel előfordult már, hogy volt valaki akit szerettek , mégis jobb döntésnek bizonyult az hogy távol legyen tőle. A dal végén állva tapsoltak majd rögtön következett is  a másik dal, a  I hate that you’re not with me… ennél a dalnál, néha még be is könnyeztem  mikor Nickre néztem. Persze mikor Nickre néztem Jessica mindig közelebb húzódott hozzá. A dal végén mikor abbahagyták a tapsolást megköszöntem, meg hajoltam és lejöttem a színpadról, de Paul már fent is volt mikor én leértem. Fel konferálta Jennifert, aki csak két dalt adott elő. Nekem ezután volt kb 20 perc szünetem, úgyhogy az öltözőmbe siettem ahol gyorsan átvettem a ruhámat a következő dalhoz, majd  leültem a tükör elé.  Alig telt el pár perc valaki kopogott az ajtón.

-          Tessék, szabad.- mondtam majd lassan nyílt az ajtó, és kicsit meglepődtem mikor megláttam ki állt az ajtóban. Demi Lovato…de ő mit kereshet itt?- kérdeztem magamtól majd megfordultam.

-          Szia, bejöhetek?- kérdezte a lila hajú lány.

-          Persze, gyere csak.- mondtam

-          Engedd hogy bemutatkozzak. Demi Lovato . – nyújtotta a kezét mire én mosolyogva elfogadtam azt.

-          Mary Rodriguez, örülök, de hogy kerülsz te ide?- kérdeztem

-          Nick hívott ide.

-          Jonas, mármint Nick Jonas?- lepődtem meg.

-          Igen, aztmondta ezt látnom, kell és már tudom, hogy mit kellett látnom. Olyanok vagyunk mint két tojás, csak a hajunk színe más, de az arcvonások. Őrületes hogy mennyire hasonlítunk.- mondta mosolyogva.

-          Igen, nos, már nekem is többen mondták, hogy hasonlítok rád, de eddig nem igazán törődtem velük, illetve ezzel a kérdéssel.

-          Mondcsak, téged nem érdekel, hogy miért hasonlítunk ennyire?

-          Nemtudom, mi derülhetne ki? Hogy tesók vagyunk?- nevettem a végén mire ő komolyan nézett.

-          Hogy hívják anyukádat?- kérdezte kedvesen.

-          Victoria Michelle Rodriguez… miért?- kérdeztem.

-          Te az anyukád család nevét kaptad? Miért?- érdeklődött folyamatosan.

-          Az apukám meghalt, még mielőtt tudta volna hogy én vagyok. Anya épp aznap este akarta neki elmondani, mikor ő autóbalesetet szenvedett, szóval  sosem találkoztam vele, képet is csak egyet láttam, még kiskoromban, de aztán azt sem találtam többé.- mondtam majd megrántottam a vállam.

-          Hogy hívták apukádat?

-          Peter… anya  mindig úgy mesélt róla, hogy egy nagyon kedves ember volt és sokat dolgozott értünk, hogy eltartson minket. De tulajdonképp sosem mondott többet.

-          Peter? Nem lehet hogy Patrick?- kérdezte komolyan.

-          Nem..nem hiszem…anya azt mondta hogy Peter , mi oka lett volna hazudni erről?- álltam fel majd a tükörhöz sétáltam.

-          Nemtudom, ezt kellene kitalálni.- mondta majd mellém sétált. Nézz a tükörbe, nézz meg jól minket, ugyanolyanok vagyunk… ez biztos nem a véletlen műve.- mondta mire nagy csend lett és meg is ijedtem mikor kopogtak az ajtón.

-          Miss Rodriguez… pár perc és ismét ön következik, a táncosai már a helyükön vannak.- hallottam egy férfi hangot.

-          Köszönöm.- Szóltam ki.- Megyek máris.- mondtam majd Demire néztem. – Ne haragudj de nekem mennem kell. Talán máskor folytathatjuk de most megyek. Szia.- mondtam komolyan majd az ajtót megcélozva indultam el. Egészen a színpadig vezető úton azon gondolkoztam amit Demi mondott. Még hogy testvérek…kész vicc.- gondoltam majd ekkor már a Dj  jött le a szinpadról. Kedvesen rám mosolygott és egy „ sok sikert „ tátogott.

-          Hölgyeim , uraim, ismét a színpadra szólítom Mary Rodriguezt .- mondta Paul majd előttem felsétált a három táncos lány akik elfoglalták a helyüket a színpadon majd én is követtem őket. Ahogy megálltam a színpadon a fények kigyúltak és csak szűrten mindenféle diszkófények kezdtek el világítani. A zene megszólalt mi pedig elkezdtük a koreográfiát. Majd jött a dal, ekkor persze már kicsit lazábbra vettem a koreográfiát, azonban az első refrén végére már mindenki felállt és táncikáltak velünk. Furcsa  de a dal végére egyáltalán nem éreztem magam fáradtan, és levegőt is rendesen kaptam, sokkal jobban ment mint a próbákon. Pedig ottis és itt is végig mozogtam, főleg ott ahol nem énekeltem, sokkal intenzívebben toltam a koreográfiát is. A tény hogy a végén mindenki tapsolt és éljeneztek nagyon boldoggá tett . El is felejtettem mindent hisz teljes sikerem volt .mikor lecsendesedett a közönség lementem a színpadról és a fiúkkal hátul ujjongtunk ahol már senki nem látott minket.

-          Fiúk, én annyira boldog vagyok. Köszönöm nektek.- öleltem meg mindenkit.

-          Mi köszönjük, hogy a részesei lehettünk.- mondta Jack és a többiek csak bólogattak.

Az est hátralevő része, leginkább arról szólt, hogy interjúkat adtunk. Persze közben voltak fellépők is, de akkor már a székeket is elhordták. Újságírók után tv-sek, majd netes hírportálok , majd ismét újságírók…és így tovább. Énis és Jennifer is folyamatosan elvolt foglalva így mással szinte nem is beszéltünk. Kérdeztek az albumról, a megjelenő kislemezről, a közelgő turnéról, még a magánéletemről is. Természetesen mindketten eredményesen zártuk az estét.
Nickkel utána már nem beszéltem, de jobbnak is láttam így…ő Jessicával volt, aki egy percre sem szakadt le róla. És ismét kicsit össze is zavart engem. Azok az ölelések, és amiket mondott, hogy hiányoztam neki, majd hogy utána nyalták falták egymást…fájt is meg nem is, már azt sem tudom, mit kellene éreznem vele kapcsolatban.
Körülbelül hajnali fél 4 volt mikor hazaértünk. Anya is ott volt, de ő leginkább Paullal társalgott. Nem akart engem zavarni az interjúk közben. Haza már hármasban mentünk. Hazafelé nem nagyon beszélgettünk, kivoltam merülve, és ők ezt látták és nem akartam még inkább fárasztani, már ha ez lehetséges is lett volna. Ahogy haza értem, ledobáltam a táskámat meg a cipőmet az előszobában majd felcammogtam a szobába és kiverekedtem magam a ruháimból. Felkaptam a pizsamámat  és úgy dőltem be az ágyba mint egy krumplis zsák.