Nice to meet you...

Sziasztok!
 Megérkeztem az új résszel. Jó olvasást .

-          Mary, kicsim..ébresztő.- hallottam egy halk hangot de a szemem még nem nyitottam ki.

-          Csókolj meg.- mosolyodtam el mire ő ajkait enyémhez érintette.

-          Egy óra múlva indulni kellene anyáékhoz, már hívott is hogy mikor megyünk. Nagyon kíváncsiak rád..

-          Köszi, ez az stresszelj csak jobban, nem vagyok elég ideges .- mondtam halkan majd kinyitottam a szemem. Lassan felültem és körbe pillantottam.

-          Mondták már, hogy nagyon édesen tudsz aludni?- kérdezte majd visszahúzott és maga alá vont.- Segíthetek átöltözni?- kacsintott majd kibújtatta a felső gombot a blúzomon.

-          Veszélyes vizekre eveznél? - nevettem

-          Csak próbálgatom a szárnyaimat.- simogatta az arcom majd egy apró csókot lehelt a nyakamra. Kirázott a hideg, teljesen beleborzongtam ebbe a kis csókba.

-          Nick, kérlek ne, ne csináld ezt.- toltam el magamtól mire ő vigyorogva el távolodott.

-          Na mész már készülődni?

-          Szóval csak ezért csináltad?- kérdeztem felháborodást tettetve.

-          Miért jól esett? Élvezted?

-          Hogy kérdezhetsz ilyet tőlem?- álltam fel és csípőre tett kézzel néztem rá.

-          Miért? Nem kérdezhetek ilyet?

-          Nem , és mi lenne ha felhoznád a ruhám és a táskám, azok nélkül nehezen tudok elkészülni. - mondtam mire ő nevetve ugyan de le vonult. Ahogy kiment a szobából lerogytam az ágyra és lehunytam a szemem . hogy fogom kibírni ezt? Nick annyira vonzó és vágyom rá. Az ajkaira, érezni akarom ahogy hozzám simul. Ahogy a karjaiban tart, simogat és becézget. Teljesen megőrültem, megőrülök érte.. -gondoltam és pont ekkor lépett be.

-          Meg is jöttem. - dobta le az ágyra a kis sport táskát és a kezembe adta a ruhát ami egy neylonban pihent a vállfán. Én felkaptam a táskát is majd a fürdőre néztem.

-          Használhatom a fürdődet?

-          Csak mintha otthon lennél. – mondta és már elakarta kapni a kezem de én gyorsabb voltam és már elindultam a fürdő ajtó felé. Ahogy oda beléptem bezárkóztam  és elkezdtem vetkőzni. Kicsit felfrissítettem magam , szerencsére volt nálam fogkefe így fogat is tudtam mosni, majd elkezdtem sminkelni , persze csak egy egyszerű kis smink volt, natúr színekkel, nem akartam úgy festeni mint egy páva. Bronzos színű szemhéj púder, szemceruza, egy kis szempilla spirál és kész is. A számra enyhén fénylő ajak balzsamot kentem.. A hajamat kiengedtem majd jött a ruha.  A ruha alá egy fekete csipke alsóruhát választottam ami harisnyakötős volt így a combfixemet is rögzíteni tudtam. Arra felvettem a ruhát majd felhúztam a fekete körömcipőmet majd fújtam magamra egy kis parfümöt és kinyitottam az ajtót.

-          Kész is vagyok. – mondtam ahogy kiléptem az ajtón. Ahogy rám pillantott mondani akart valamit de végül nem jött ki hang a torkán .- Jó leszek így?- kérdeztem félve mire ő bólogatott majd felállt.

-          Tökéletes leszel, azaz vagy… de szép vagy .- nyögte a végét.

-          Köszönöm…öhm most már tiéd a fürdő te is összekaphatod magad .- mondtam mire ő bólogatva cserélt velem helyet. Én leültem az ágyra és a telefonomon lévő játékkal kezdtem el játszani. Nick 10 perc múlva teljesen frissen és üdén jött ki a fürdőből.

-          Hány óra van?- kérdezte

-          Negyed hat lesz, indulunk?- kérdeztem vissza.

-          Ha gondolod akkor mehetünk. Én kész vagyok .- támaszkodott az ajtónak.

-          Akkor indulás .- mondtam majd telefonommal a kezemben el is indultunk. A házból kilépve Nick átkarolt és úgy sétáltunk az autóhoz. Épp kinyitotta az ajtót nekem és beültem mikor közelebb hajolt. – Mi az?- kérdeztem halkan.

-          Paparazzik …hallod?- mondta és ha nagyon hegyeztem a fülem tényleg lehetett őket hallani.

-          És most?- kérdeztem suttogva mire ő kinyitotta a kesztyűtartót, elővett belőle egy óriási napszemüveget meg egy baseball sapkát illetve a hátsó ülésről elvett egy kapucnis melegítő felsőt.

-          Vedd ezeket fel…a kapucnit is a sapkára és pár percig maradjon is rajtad mind , vagy legalábbis addig amíg le nem rázom őket. Igyekezni fogok. Van egy jó kerülő út. Rendben?- nézett rám nagy szemekkel.

-          Persze, máris felveszem őket .- mondtam határozottan de belül inkább szomorú voltam mint határozott. Ahogy felvettem a sapit rá vettem a kapucnit is majd fel a hatalmas napszemüveget és rám sem lehetett ismerni. Nick ekkor már mellettem ült. Lehajtottam a fejem és szerencsére még a hajam is előre hullott egy picit és úgy indultunk útnak. Nick szerencsére már gyakorlott ebben és gyorsan lerázta őket, bejött az a kerülő utas dolog.  Totál csend volt az autóban egészen addig amíg piros lámpát nem kaptunk.

-          Kicsim… ne haragudj, tudom ez olyan mintha téged rejtegetnélek, de ez nincs így, csak próbállak megvédeni…nem akarom, hogy rólad pletykáljanak. Szomorú vagy igaz?- kérdezte mire én felnéztem  rá, levettem a kapucnit , a sapit meg a napszemcsit..

-          Nem vagyok az, tudom, hogy megbeszéltük.

-          Látom a szemedben, legszívesebben sírnál…- rázta a fejét és erősen markolta a kormányt. Közben zöldre váltott és el is indultunk, viszont Nick csak jobban felhúzta magát .- Meg fogom kérdezni apát hogy szerinte mit csináljunk… ez nem mehet így sokáig…- mondta majd befordult egy utcában, majd rövidesen megállt egy hatalmas ház előtt.

-          Itt vagyunk?- kérdeztem halkan mire ő bólintott majd hirtelen nyílt a kapu. Nick újra indította a motort majd behajtott. A felhajtón már két autó állt. A nagyobbik autó mögött parkolt le.Amíg kiszállt én visszaraktam a szemcsit meg sapit a kesztyűtartóba a pulcsit pedig az ott hagytam. Nick a csomag tartóból elővett egy kis ajándék tasakot, amiben egy üveg bor volt. Miután kinyitotta nekem az ajtót kézen fogva sétáltunk a bejárat felé. Alig csöngettünk egy pillanat múlva már nyílt is az ajtó. Egy barna , göndör hajú lány állt ott és mosolygott.

-          Szia Dani… hogy hogy te nyitottál ajtót?- ölelte meg Nick.

-          Lássuk csak…anyukád a konyhában, a fiúk beszélgetnek, Frankie Alenával játszik és maradtam én.- nevetett majd rám nézett. – Szia, Én Danielle vagyok ,  Nick bátyjának a felesége, nagyon örülök.- mondta mosolyogva már az előszobában.

-          Bocsi, bunkó vagyok. – röhögött Nick .

-          Szia, én Mary vagyok, ennek a bunkónak a nem hivatalos barátnője.- mosolyogtam mire ő megölelt majd vállamat átkarolva vezetett be a nappaliba ahol egy kisebb csapat gyűlt össze. Mikor beléptünk minden szem ránk szegeződött.

-          Kis fiam..- hallottam egy női hangot majd a hátam mögül megjelent Nick anyukája, kedves mosollyal az arcán üdvözölte a fiát majd felém fordult és megfogta a kezeimet. – De szép vagy …és tényleg totál Demi, de te talán nála is szebb vagy. Mary ugye?

-          Igen, Maria Claire Rodriguez, de csak Mary, nagyon örülök hogy megismerhetem Mrs. Jonas.- mondtam félve

-          Hát még én, de nyugodtan szólíts Denisenek. – ölelt meg majd azt vettem észre hogy mindenki sorra mutatkozik be és ölelgetnek.

-          Szia, én Joe vagyok, a tökfej bátyja..- vigyorgott csintalanul a srác mire én is bemutatkoztam de ő még mindig nem engedte el a kezem. – Nagyon hasonlítasz Demire…miért?

-          Nem tudom, mi is pont ez szeretnénk kideríteni vele, hogy miért hasonlítunk ennyire…

-          Szóval jóban vagy vele?- kérdezte meglepve.

-          Igen, nagyon kedves lány.- mosolyogtam mire ő csak bólintott majd elvonult Nickkel és nagyban sutyorogtak mikor Dani jelent meg előttem karján egy körülbelül három éves kis lúrkóval.

-          Ő itt a legkissebb Jonas , Alena, és úton van a következő, mutatott a hasára.

-          Hűű, gyönyörű kislány vagy Alena. – fogtam meg a kezecskéjét mire ő kacarászva anyjához bújt.

-          Na menj kicsim játszani, mert a mami már nem bír téged olyan könnyen tartani.- mondta Dani majd mosolyogva nézett rám. – Jó téged végre megismerni, Nick már rengeteget mesélt rólad, teljesen oda meg vissza van a boldogságtól.- nevetett a végén. Amíg én Danival és az anyukájával beszélgettem, Nick az apukájával és Kevinékkel társalgott.

-          Miért ilyen szomorú a szemed? Nem vagy boldog a fiam mellett.- kérdezte Denise mire legszívesebben nevettem volna, ilyen butaságot..

-          Dehogynem vagyok boldog vele, és ha nem vagyok ilyen buta már sokkal előbb ilyen boldog lehettem volna, csak, a média miatt titokban kell tartani hogy együtt vagyunk. És ez rossz, mert nem tudunk úgy sétálni menni hogy ne álcázzuk magunkat.

-          De miért?

-          Jessica miatt, a szakítás meg minden… Nick félt engem, csak most indul a karrierem és nem akarja hogy rögtön egy szerelmi háromszögről szóló botrányba keveredjek.

-          Kevin kitalál majd valamit, vacsi végére tudni fogja mi a tenni való, ő jó az ehhez hasonló problémák megoldásában .- bíztatott Denise és Dani is a kezemet szorongatta és kedvesen mosolygott.

-          Köszönöm.- mondtam mosolyogva.

-          Lányok, mikor lesz vacsora? – jött oda hozzánk id. Kevin.

-          Megterítettem, szóval amikor akarjátok.- mondta Denise majd felpattant.

-          Segíthetek a tálalásnál valamiben?- kérdeztem gyorsan.

-          Ugyan kisim, foglaljatok helyet a fiúkkal én mindent elintézek.- mondta mire Nick oda is jött és megfogta a kezem majd elindultunk kezet mosni majd az étkezőbe vezetett. Dani közben elment a kislányáért és vele meg Kevinnel együtt mentek kezet mosni majd az étkezőbe jöttek. Miután mindenki helyet foglalt Denise elkezdett tálalni. Vacsora közben szinte nem is beszéltünk de amikor néha körbe néztem észrevettem hogy Joe engem bámul…ez kicsit zavart. Nem tudom miért lehettem olyan érdekes neki. Nick nagyon édesen mindig mosolygott rám és néma még a kezem is megfogta az asztal alatt, leginkább két fogás között. Mikor már a desszertnél tartottunk akkor társalogtunk inkább. Ekkor már Id Kevin is sokkal jobban  érdeklődött irántam. Mindenki folyamatosan kérdezgetett én meg persze kézségesen válaszoltam. Vacsora után a nappaliban telepedtünk le. Nick ezúttal mellém ült és megfogta a kezem.

-          Kisfiam gondolkoztam. – szólalt meg az apukája egy idő után. – Nyilatkoztál már komolyabban ezzel a Jessica üggyel kapcsolatban?- kérdezte

-          Nem igazán, csak annyit mondtam hogy igaz hogy szakítottunk, semmi mást.

-          Akkor ha legközelebb letámadnak beszélj róla bővebben, vagy akár ha gondolod felhívok magazinokat és szervezek neked egy interjút, ahol tisztázhatod a dolgot. Mary egyre ismertebb lesz, már ahogy a médiát figyelem. Említsd meg hogy találkoztál valakivel akivel nem rég óta dolgoztok együtt és nagyon kedveled ezt a személyt. Addig nem fognak leszállni rólatok amíg nem kapják meg amit akarnak. A botrányt…

-          Épp ezt akarjuk elkerülni. – mondta Nick és megszorította picit a kezem.

-          Tudom fiam, de lehet azt finomítani, lehet hogy pár napig ti lesztek a címlapokon, de ha azt csinálod amit mondtam akkor nem lesz gond…le fognak nyugodni, és remélhetőleg Jessica is visszafogja magát ha látja hogy ti vállaljátok, és nem tud ellenetek rosszat tenni. Az utolsó aduja a baba, ha van egyáltalán, de az is kivédhető. De az még ráér… Még ma este felhívom néhány ismerősömet és megoldjuk hogy egy két újságtól találkozz valakivel és minden oké lesz..

-          Igen? Biztos vagy ebben apa?- kérdezte

-          Fiam, ha együtt akartok lenni, annak van egy kis ára amit megkell fizetni... viszont ez a befektetés  hosszútávon kifizetődő lesz…tudom ez nagyon úgy hangzik mintha valami üzletről beszélnénk de bízzatok bennem, még sosem jártatok rosszul…ugye gyerekek?- nézett körbe.

-          Nick, apának igaza van, eddig egyikünk sem keveredett semmi botrányba neki hála, mindenre tudja a megoldást, pedig volt már egy két csaj akik miatt az egész karrierünk odalett volna..- mondta Joe mire Nick bólintott.

-          Igazatok van, rendben, akkor majd csörögj rám holnap hogy mit sikerült intézni, ma nem akarok már ezzel foglalkozni. – simogatta a kezem Nick mire én rá mosolyogtam.

-          Jól van fiam, ahogy szeretnétek .- mondta Id. Kevin. – Na és Mary, azt már Nick elmondta hogy szép hangod van, hallhatnánk mi is?- kérdezte

-          Vagyis most? Hogy énekeljek most, én?- kérdeztem zavartan.

-          Igen, legalábbis szeretnénk… - bólogatott Denise.

-          Oké, öhm..viszont szeretném ha Nick is velem énekelne, kicsit zavarban vagyok..- mondtam mire ők nevetni kezdtek.

-          Természetesen azzal énekelsz akivel szeretnél, gondolom Nicknek sem esik nehezére.

-          Rendben..- mondtuk Nickkel majd a nappaliban lévő zongorához sétáltunk majd helyet foglaltunk.

-          Legyen Red-től a Pieces, ahogy a stúdióban énekeltük.- mondtam mire Nick bólintott és elkezdett játszani a zongorán. Mindenki feszült figyelemmel hallgatott minket, én egy ideig inkább csukott szemmel énekeltem, mert féltem rájuk nézni. Majd a dal felénél jártunk mikor Nickre néztem. Ő végig engem nézett és ahogy találkozott tekintetünk hirtelen megborzongtam, láttam a szemében mindent, amiről énekeltünk, én is úgy éreztem. Ő tesz engem teljessé, amit ő is mondott nekem ma, és akkor le hurrogtam, de ez így van, annyira szeretem őt, pedig olyan rövid ideje ismerem, mégis ő az életem. Láttam hogy minden egyes szót komolyan gondol. Végig kieresztettem a hangom, és ő is, imádok vele énekelni, úgy magával ragad a szenvedély amivel énekel. Amikor vége lett a dalnak Nick közelebb hajolt.

-          Szeretlek.- mondta halkan, de ahhoz nem elég halkan hogy a többiek ne hallják meg.

-          Ahwww…- hallottuk a hangjukat majd tapsolni kezdtek.

-          Köszönjük.- mondtam miután elhúzódtam Nicktől. Ahogy abbahagyták a tapsolást visszamentünk a helyünkre.

-          Fantasztikus volt, annyira szép a hangod Mary.- mondta Dani.

-          Köszönöm, anyukámtól örököltem, ő még szebben énekel. Mikor kicsi voltam, minden este énekelt nekem, vagy énekeltünk együtt, rengeteg dalt megtanított nekem, altató dalokat is. – mondtam mire a kis Alena odaszaladt hozzánk majd próbált felmászni az ölembe. Én gyorsan segítettem neki  majd megszólalt.

-          Énekelsz nekem?- kérdezte aranyosan mire mindenki nevetni kezdett.

-          Hát…hát persze.- mondtam mire ő hozzám bújt én picit meglepődtem de aztán elkezdtem halkan énekelni egy altató dalt. Ezt a dalocskát anya sokszor énekelte nekem, ha ezt hallottam mindig hamar elaludtam. Ahogy a végére értem a dalnak a kislány már halkan szuszogott.

-          Jajj de aranyos.- mosolygott Denise és mindenki csak bólogatott, nem akarták felébreszteni a kislányt.

-          Kevin, vidd fel a gyerekszobába, nagyon elfáradt, majd reggel megfürdetjük.- mondta  Dani mire Kev odajött és óvatosan felvette az ölemből majd felvitte az emeletre.- köszönjük Mary, így sokkal gyorsabb volt.- nevetett Dani mire Nick magához ölelt.

Kilenc óra volt mikor elkezdtünk készülődni. Kevinék ott aludtak a szüleiknél Joe és mi pedig haza mentünk. A szülei nagyon aranyosak voltak , mikor elbúcsúztunk hosszan megöleltek és kérték, hogy minél előbb ismételjük meg a vacsorát mert fantasztikusan érezték magukat.
Mire elindultunk már fél tíz volt és kicsit fáztam is, szóval nem is volt baj hogy felkell vennem azt a kapucnis felsőt. Felkaptam a baseball sapkát is de a nap szemcsit azt hagytam még az ölemben pihenni. Már pár perce mentünk mikor Nick megszólalt:

-          Imádnak téged.. – simogatta a kezem.

-          Nagyon jó érzés. Boldog vagyok.- mosolyogtam.

-          Én is imádlak, most talán még jobban mint az előtt. És…hova vigyelek, haza vagy hozzám?- kérdezte mire egy pillanatra elgondolkoztam.

-          Te mit szeretnél?- néztem rá mosolyogva.

-          Te azt nagyon jól tudod, végülis még nálam vannak a cuccaid.- mondta mire én bólintottam.- Akkor hozzám. – vigyorgott . Igazság szerint alig vártam hogy haza érjünk és megcsókolhassam. Boldoggá tesz és megbízom benne. Szeretem őt és ő a mindenem.

Ahogy bekanyarodtunk az utcába felvettem a napszemüveget is és nem hiába, a paparazzik , ugyan kevesebben, még mindig ott voltak. Ahogy nyílt a kapu behajtott és rögtön záródott is. Ilyenkor áldom az ilyen kapukat. A házba a menő kiegészítőimmel együtt vonultam be, majd ott az előszobában levettem őket. Nick átkarolta a derekam és édesen megcsókolt.

-          Várj idelent, szólok ha feljöhetsz, oké? – mondta mire én bólintottam. Tudtam hogy készül valamire így én sem akartam lemaradni mögötte. A földszinten lévő fürdőszobában  találtam egy tiszta fürdőköpenyt felakasztva  úgyhogy miután levettem a ruhámat az alsó ruhára felkaptam azt majd abban várakoztam a lépcső alján. A cipőt még az előszobában levettem így már csak azt vártam hogy Nick szóljon hogy mehetek. Ez kb negyed óra múlva be is következett. Viszont lejött értem. Megfogta a kezem és úgy vezetett fel. A szoba ajtaját kinyitva mindenhol mécsesek voltak kirakva , más fény forrás nem is volt a szobában, halk zene szólt .

-          Mire készülsz?- néztem rá mosolyogva mire ő beljebb tolt.

-          Szeretlek Mary és tudom azt mondtuk hogy nem akarjuk elsietni de megígérem hogy nagyon fogok rád vigyázni. Minden úgy lesz ahogy te akarod. Én csak arra gondoltam romantikázzunk egy kicsit és aztán lesz ami lesz, nem erőltetünk semmit, amit hoz az este.- puszilgatta a kezem.

-          Rendben, akkor én a fürdőben összeszedem magam te pedig hozz valamit inni..- mondtam nagyot nyelve  majd én el is tűntem a fürdő ajtó mögött, most csak becsuktam, nem zártam be. Levettem a köntöst majd a kád szélére dobtam. Beletúrtam a hajamba majd magamat néztem a tükörbe . Mibe vágtam a fejszémet, képes leszek rá?- gondoltam magamban miközben mély levegőt vettem.

-          Kicsim, jól vagy?- kopogott be Nick.

-          Igen, máris jövök.- vettem egy utolsó mély levegőt majd kinyitottam az ajtót. Nick rögtön felém fordult és jól végig mért. A kezében két pohár bor volt, az egyiket felém nyújtotta. – Köszönöm. - mondtam majd mindketten ittunk egy kortyot. Aztán még egyet, majd lehúztam az egész pohárral.

-          Hűha, oké… látom kicsit feszült voltál, most már minden oké, ugye?- kérdezte

-          Persze, de nem voltam feszült. -  tettem le a poharat. Ő is gyorsan megitta az övét majd közelebb jött. Végig simított a karomon majd a derekamon és magához húzott.

-          Ez a cucc rajtad, baromi szexi…- puszilgatta a nyakam.- Nem tudtam hogy ezzel készülsz.

-          Egész vacsi alatt rajtam volt.- suttogtam.

-          És én nem tudtam róla? Te kis huncut.- csókolt meg majd az ágy felé tolt.

-          Hé, Nick, lassabban..- néztem a szemébe mire ő elengedett. Én leültem az ágyra majd amikor lelt mellém felé fordultam. Elkezdtem kigombolni az ingjét majd levettem róla. Ezen tettemen felbátorodva Ő is lehámozta rólam a ruhát majd a combfixeket és lefektetett az ágyra. Lehunytam a szemem és csak élveztem ahogy hozzám ér, ahogy megcsókol, ahogy a testem kényeztette apró csókjaival. Minden porcikám remegett , éreztem ahogy felforrósodik a testem . Egyre csak arra vágytam hogy érezhessem őt. – Nick.- nyögtem fel.

-          Valami nem jó kicsim?- nézett mélyen a szemembe.

-          Fantasztikus, minden annyira tökéletes, szeretlek ..- csókoltam meg mire ő feljebb csúsztatott az ágyon és szenvedélyesen megcsókolt, majd egyre vadabbul és szerelmesebben.

-          Akarlak.- suttogta fülembe majd gyengéden fogai közé vette fülcimpámat.

-          Én is akarlak, én is akarlak téged, eszméletlenül. – suttogtam mire ő vette a lapot. Egy perc múlva ívbe feszült hátam és hangos nyögésem jelezte hogy teljesen övé lettem. – Édes Iste…Istenem..- mondtam  akadozva majd visszazuhantam az ágyba.

Simogatta a hátam. Csupasz testünk összetapadt , hallottam ahogy dobog a szíve, minden dobbanás egy vallomás volt. Ujjaink összefonódtak és a hüvelykujj birkóztunk.

-          Nyertem.- nyomott egy puszit a fejem búbjára.

-          Igazad van…- néztem rá mosolyogva.

-          Jól vagy?- kérdezte majd végig simított arcomon. – Kicsit sápadtnak tűnsz.

-          Picit sajog a fejem, de jól vagyok, jobban már nem is lehetnék. Annyira csodás volt ez az este.- mondtam majd megcsókoltam.

-          Tényleg az volt?

-          Persze, neked nem?

-          Jajj szerelmem, ennél szebb és tökéletesebb estém még nem volt. De , nem bántad meg?- kérdezte félve.

-          Szerinted? Ne légy buta, dehogy bántam meg… - suttogtam és szorosan átöleltem.

December 15.

Sziasztok, itt a kövi rész és remélem tetszeni fog...





December 15…

„Ma találkozom először Nick családjával, náluk vacsorázom. Az az igazság hogy nagyon izgulok.
Szeretem őt és tudom, hogy ő is engem és vigyázni fog rám ma este. A lényeg hogy szurkolj nekem ma  este…”
Ahogy le írtam az utolsó szavakat becsuktam a naplómat és bedugtam az ágy alatt lévő dobozkámba. Most reggel 8 óra van és  már vagy 3  órája ébren vagyok.
A ruháimat még tegnap este kikészítettem és most azt nézegettem. Egy sötétkék ruha mellett döntöttem fekete tűsarkúval.
Nick délre jön értem  mert először hozzá megyünk és együtt ebédelünk , majd onnan indulunk a szüleihez.
A délelőttöm nagy része unalmasan telt. Zuhanyoztam, reggeliztem  majd a nappaliban tv-ztem. Egy zenecsatornát néztem, illetve hallgattam és közben újságot olvastam. Volt egy sztárhírek blokk is a tv-ben. Természetesen mint az előző három napban ma is szó esett Nick szakításáról, illetve hogy megjelentek a bemutató esten előadott dalaim és hogy nagy népszerűségnek örvendenek. Már a rádióban is mennek és a ranglistákon is egyre kúsznak előre. De visszatérve a Nickkel kapcsolatos pletykákra. Ahogy Nick kijelentette hogy már nem alkotnak egy párt Jessel szinte mindenhová követni kezdték. Persze Jessica előadja hogy ő itt a legnagyobb áldozat és hogy őt csak kihasználták. Rólam még egy szót sem ejtett, illetve arról sem hogy gyereket várna Nicktől, egyre biztosabbak vagyunk abban hogy nincs is semmilyen gyerek.
- Kicsim, mi jót csinálsz?- kérdezte anya
- Szia anya…semmit, épp unatkozom .- mosolyogtam.
- Várod már hogy a lovagoddal legyél?- huppant le mellém.
- Persze. Micsoda kérdés ez?- nevettem.
- Csak azért mert olyan szomorúnak tűntél az előbb.- simogatta meg az arcom.
- Nem vagyok szomorú, én csak …na jó egy kicsit tényleg az vagyok…de csak azért mert nem sétálhatunk kézen fogva , mert egyből az lenne, hogy miattam szakított a barátnőjével.
- Igen , de elmondásod alapján ez így is van.- nézett értetlenül.
- Persze, de nem ez a lényeg. Nick védeni akar engem és a kapcsolatunkat. És én sem akarom, hogy a karrierem kezdetén azzal legyen tele a média hogy elszerettem őt. De ezt te is tudod…- néztem rá mérgesen
- Drágám, persze hogy tudom. Kicsim, tudom hogy nehéz ez neked, de hidd el nem tart majd sokáig, Nick biztos kitalál valamit hisz okos srác, és alig várom már hogy holnap este legyen és megismerhessem őt.- mosolygott.
- Szeretlek anya.- öleltem meg majd ahogy elengedtem felálltam. – Megyek, lassan elkezdek készülődni, Nick lassan itt lesz értem.
- Persze menj csak, majd szólok ha megjött. Csinosítsd ki magad.- mondta mire én felsétáltam a szobámba. Felvettem egy farmert egy fekete blúzzal és egy fekete csizmával. Minimálisan sminkeltem, majd feltűztem a hajam. Elpakoltam a sminkeket és mire végeztem kopogtak.
- Szabad.- mondtam háttal az ajtónak.
- Kicsim, megjött Nick.- lépett be anya.
- Jövök már.- mondtam majd felkaptam a táskám és a ruhámat és elindultunk a földszintre. Nick egy fekete ingben és farmerban volt. Épp egy családi fotót nézegetett mikor leértünk a földszintre .
- Nahát … úgy látom összeöltöztetek gyerekek .- szólalt meg anya mire Nick rögtön hátrafordult.
- Szia Nick.- mosolyogtam majd közelebb sétáltam hozzá.
- Szia szépségem .- mondta majd átkarolt.
- Akkor mi megyünk is, majd jövök anya, ne aggódjatok értem, Nick mellett biztonságban vagyok, oké ? – adtam egy puszit anya arcára mire ő bólintott.
- Viszlát , Victoria..- mosolygott Nick majd intettünk  és elindultunk. Nick nagyon lovagias volt, kinyitotta nekem a kocsi ajtót, majd berakta hátra a ruhám illetve a táskám és gyorsan a másik oldalra szaladt. Mikor beszállt bekapcsolta az övét majd rám nézett. – Gyönyörű vagy .- simogatta meg a kezem.
- Te meg nagyon édes vagy…- hajoltam közelebb mire ő megcsókolt. – Na és mi lesz az ebéd?
- Szereted az olasz konyhát?- kérdezte miközben beindította a motort.
- Persze, van olyan ember aki nem szereti?De mond csak…te főztél vagy rendelted?- kérdeztem mire felnevetett. Ekkor már úton voltunk úgyhogy leginkább a vezetésre koncentrált.
- Micsoda feltételezés, most megvagyok sértődve…- nézett rám fél mosollyal .
- Nem is úgy nézel ki mint aki megvan sértődve. – nevettem.
- Pedig azt mondják jó színész vagyok .- viccelődött ő is.
Alig 10 percig tartott az út. Szerencsére a forgalom is jó volt , úgyhogy dugóba sem kerültünk. Ahogy a házához értünk nyitotta a kaput és ahogy az kinyílt behajtott és leállította a motort. Kinyitotta nekem az ajtót majd kezemet megfogva  segített ki az autóból.

-          Te vagy a lovagiasság mintaképe ..- csókoltam meg.

Kézen fogva sétáltunk be a házba és ahogy beléptünk nagyon finom illatokat éreztem. Amíg Nick lepakolta a táskámat én levettem a csizmámat és mikor visszaért gyengéden magához ölelt.

-          Szeretlek Mary .- suttogta a fülembe mire én ránéztem.

-          Én is szeretlek téged. - Néztem rá és megcsókoltam. – És nagyon finom illatokat érzek.

-          Szeretnél már enni?- kérdezte mosolyogva.

-          Nem, mi lenne ha kicsit összebújnánk? Hiányoztál és szeretnék veled lenni , kettesben, összebújva , beszélgessünk. .- mondtam halkan mire ő elmosolyodott.

-          Akkor menjünk fel a hálóba és feküdjünk le…

-          Ööö…mármint…

-          Jajj, ne aggódj, nem úgy értettem. Csak lefekszünk az ágyra , egymáshoz simulunk hallgatjuk a madarak csiripelését és Mivel Elvis fent vár, lehet hogy ő is csatlakozik hozzánk.- mondta mire én bólintottam és felsétáltunk az emeletre. Elvis tényleg ott feküdt Nick hálószobája előtt. – Elvis…- szólalt meg Nick mire a kutyus felpattant és oda vágtatott. – szia kutyuskám, nézd kit hoztam … Szerintem ti még nem is találkoztatok, vagy ha igen akkor csak futólag. Elvis, ő itt Mary, a barátnőm, ugye mennyivel szimpatikusabb Mint Jessica.- simogatta a kutya fejét mire az le ült elém és tartotta a mancsát hogy pacsit adjon.

-          Nahát , te egy rendkívűl udvarias kutya vagy.- simogattam a nyakát majd felálltam és Nickre néztem.

-          Nem igazán kedvelte Jessicát, őt mindig megugatta. Na de menjünk be a szobába ott már kényelmesebb lesz.- mondta majd ki is nyitotta az ajtót.  A szobában nagy rend volt, sehol egy koszos póló, egy zokni. Mindketten ledőltünk az ágyra , Elvis pedig a lábunknál ült a földön. - Elvis, gyere fel az ágyra .- ütögette meg Nick az ágyat mire a kutya fel ugrott de szigorúan csak az ágy végében terült el.

-          Tényleg nagyon illedelmes kutyus, mint a gazdija …

-          Te most tényleg a kutyához hasonlítasz?- nevetett

-          Nem, csak azt mondom, hogy volt kitől tanulnia. Gondolom te tanítgattad, vagy nem?

-          De , persze hogy én… 16 éves voltam amikor kaptam Elvist és nagyon jól kijöttünk és elkezdtem tanítani. Mivel nagyon okos kutya mindent rövididő alatt megtanult így könnyű volt vele dolgozni. Olyan volt mint te…

-          Na tessék, most ki hasonlítgat kit egy kutyához?- nevettem.

-          Igazad van, de nekem is…végülis te is okos vagy, mindent pillanatok alatt megtanulsz és imádok veled dolgozni..- mondta majd megcsókolt. Én nem tudtam kihagyni pillanatnyi gyengeségét így elkezdtem csikizni, mire ő nevetve vergődött az ágyon, gyorsan felül is kerekedtem ő a hátán feküdt én pedig rajta ültem. Két karját lefogtam, próbálkozott ugyan a kiszabadulással és simán ment is volna neki, de azért ő előadta az áldozatot és hagyta magát. – Igen, Elvis is így szokott leteperni.- nevetett mire én is elkezdtem nevetni majd közelebb hajoltam és megcsókoltam. Ő gyorsan fordított helyzetünkön és immár ő volt felül , gyengéden végig simított derekamon majd rám mosolygott.- Mondtam már hogy gyönyörű vagy?- kérdezte mire én teljesen zavarba jöttem.

-          Nick…kérlek..- mondtam mire ő kicsit közelebb hajolt.

-          Mire kérsz?- kérdezte halkan.

-          Zavarba hozol…

-          Tényleg?- simogatta az arcomat és komolyan nézett rám.

-          Szeretlek, de én még nem…- kezdtem mire ő egy apró puszival belém fojtotta a szót.

-          Tudom kicsim…én sem akarom még…vagyis ez hülyeség mert akarom, amit nem akarok az a kapkodás, nem akarom elsietni, azt szeretném hogy tökéletes legyen, elsősorban miattad. Szeretlek és azt akarom , hogy mindig szólj ha valami nem jó neked, oké?- nézett mélyen a szemembe majd megcsókolt .- Menjünk enni?- kérdezte mire én aprót bólintottam. Ő gyorsan lepattant rólam majd engem is felsegített. Kézen fogva sétáltunk le.  Kezet mostunk majd az étkezőbe vonultunk és leültetett aztán eltűnt. Pár perc múlva egy nagy tállal tért vissza, amit letett az asztalra.

-          - Hm..ez  biztos fincsi lesz, már az illatából ítélve… mi ez?- kérdeztem mire ő elvette a tányéromat.

-          Mákáróóóóni álá Nick Jonas. – szedett egy adag tésztát a tányéromba majd letette elém.

-          Szóval ez a te specialitásod?

-          Igen, persze, 2 éve találtam ki mikor nem tudtam mit egyek és mindent amit találtam összekevertem, és ez lett a végeredmény…- mondta mire én érdekesen nézhettem és ő felnevetet.

-          Természetesen csak viccelek, van egy jó szakács könyvem csak olasz ételekkel.. Remélem ízleni fog .- mondta miközben szedett magának is majd leült és megfogta a kezem. – Hálás vagyok Istennek hogy most itt vagy velem. Annyit imádkoztam ezért…- mosolygott majd elengedte a kezem és enni kezdtünk. Az étel igazán finom volt , gondoltam hogy Nick tud főzni, de hogy ennyire, még ha csak szakács könyvből csinálta is.. Az étkezés fele nagyjából csendben telt majd egyszercsak megszólalt:

-          Mary… gondolom attól hogy nem jártál előttem senkivel, azért még randiztál… hogy hogy nem volt senki komolyabb eddig..

-          Mindig is visszahúzódó és szégyenlős voltam, ezt nem tudták elfogadni, mindenki egyből leakart fektetni, én meg…csak úgy tudnék valakivel együtt lenni, ha teljes szívemből szeretem azt az embert. És persze ha 100% - ig megbízom az illetőben. A szerelem és bizalom nélkül sajnos nem megy.- mondtam mire csak bólintott. – Téged nem zavar?- kérdeztem rá hirtelen.

-          MI? Hogy ártatlan vagy még? Nem, nem zavar, csak aggaszt egy picit… A tudat hogy én leszek az első férfi az életedben, ez egy férfinak elég kemény, mert esetleg a jövőben , ha bármi történik és lesz egy másik srác, azt is hozzám fogod hasonlítani és akkor rájössz, nahát, ez a Nick nem is volt olyan nagyszám…érted már…ez egy férfinak nagyon durva…- mondta mire én lesütöttem a szemeimet és csak ettem tovább…

-          Értem. - Mondtam egyszerűen rá sem nézve.

-          Az igazat mondtam, vagy nem azt akartad hallani?- állt fel majd leguggolt elém és a combom simogatta. – Mary, szeretlek és nem zavar egyáltalán, én… én annyira boldog vagyok hogy végre veled lehetek, még ha nem is teljesen szabadon. Teljessé teszel engem… rád vártam eddig.- suttogta a végét.

-          Ne mondd ezt…

-          Miért?

-          Csak ne , mert nem akarom hogy ezt mondd.- mondtam mire ő felállt és visszaült a helyére. Miután befejeztük az ebédet elmentem kezet mosni és mire visszaértem Nick már nem volt sem a konyhában, sem az étkezőben. A tányérokat már berakta a mosogatóba  és nyoma sem volt az étkezőben , hogy pár perccel azelőtt mi ott ettünk. Elindultam az emeletre , mert csak arra tudtam tippelni hogy ott van. Már épp elindultam a háló felé mikor zongoraszót hallottam a folyosó végéből így oda indultam. Nick üllt egy zongora előtt és egy régebbi Jonas Brothers dalt játszott, a Turn Right…imádom ezt a dalt és Nicknek olyan szuper hangja van, egyszerűen gyönyörű. De miért van itt, miért nem várt meg lent? Megbántottam volna, ha igen mivel?- gondoltam  majd közelebb sétáltam és megálltam a zongora mellett, ekkor befejezte a dalt és rám nézett.

-          Neharagudj.- mondta halkan.

-          Nem Nick, én szeretnék bocsánatot kérni, azt hiszem megbántottalak. Én nagyon örülök hogy ennyire boldog vagy mellettem és hogy azt gondolod amit, én csak… azthiszem megijedtem. Én még senkivel nem éreztem így magam és úgy érzem nem is fogom, nem is akarom más mellett ezt érezni, csak megrémiszt a tudat hogy ez véget érhet , hogy egyszer elmúlik. – mondtam mire rögtön felállt és magához húzott.

-          Nem rajtam fog múlni .- ölelt át szorosan. – Mi lenne ha lepihennénk?- kérdezte

-          Fáradt vagy? – kérdeztem.

-          Kicsit, viszont előtte meg kell etetnem Elvist, menj a hálóba, mindjárt jövök én is. -mondta félmosollyal az arcán. Én elindultam a hálóba Nick pedig hívta a kutyust és együtt mentek le a konyhába, ahol Elvis enni kap. Lefeküdtem az ágyra és körbe pillantottam a szobában, minden apró kis tárgy illet a szobába, nagyon stílusosan volt berendezve. A párnán éreztem az illatát . Szerencsémre pont akkor lépett a szobába mikor a párnáját szagolgattam, hangosan felnevetett mire én is félre kaptam a fejem.

-          Szia Nick…- jöttem zavarba ismét.

-          Te mégis mit csinálsz?- kérdezte miközben közelebb jött és lassan befeküdt mellém.

-          Öhm….a párnádat szagolgattam, én csak éreztem rajta az illatodat és tudod, hogy is szokták mondani?....Ja igen, megbabonázott.- nevettem fel a végén.

-          Az érzés ismerős. – csókolt meg. – Na gyere piroska. – célzott arcom színére. Gyengéden mellkasára vont majd hátamat simogatta. Miközben szívét hallgattam és beszívtam kellemes illatát kicsit elálmosodtam és alig telt el pár perc, semmit nem észleltem a külvilágból.