Nice to meet you...

Sziasztok!
 Megérkeztem az új résszel. Jó olvasást .

-          Mary, kicsim..ébresztő.- hallottam egy halk hangot de a szemem még nem nyitottam ki.

-          Csókolj meg.- mosolyodtam el mire ő ajkait enyémhez érintette.

-          Egy óra múlva indulni kellene anyáékhoz, már hívott is hogy mikor megyünk. Nagyon kíváncsiak rád..

-          Köszi, ez az stresszelj csak jobban, nem vagyok elég ideges .- mondtam halkan majd kinyitottam a szemem. Lassan felültem és körbe pillantottam.

-          Mondták már, hogy nagyon édesen tudsz aludni?- kérdezte majd visszahúzott és maga alá vont.- Segíthetek átöltözni?- kacsintott majd kibújtatta a felső gombot a blúzomon.

-          Veszélyes vizekre eveznél? - nevettem

-          Csak próbálgatom a szárnyaimat.- simogatta az arcom majd egy apró csókot lehelt a nyakamra. Kirázott a hideg, teljesen beleborzongtam ebbe a kis csókba.

-          Nick, kérlek ne, ne csináld ezt.- toltam el magamtól mire ő vigyorogva el távolodott.

-          Na mész már készülődni?

-          Szóval csak ezért csináltad?- kérdeztem felháborodást tettetve.

-          Miért jól esett? Élvezted?

-          Hogy kérdezhetsz ilyet tőlem?- álltam fel és csípőre tett kézzel néztem rá.

-          Miért? Nem kérdezhetek ilyet?

-          Nem , és mi lenne ha felhoznád a ruhám és a táskám, azok nélkül nehezen tudok elkészülni. - mondtam mire ő nevetve ugyan de le vonult. Ahogy kiment a szobából lerogytam az ágyra és lehunytam a szemem . hogy fogom kibírni ezt? Nick annyira vonzó és vágyom rá. Az ajkaira, érezni akarom ahogy hozzám simul. Ahogy a karjaiban tart, simogat és becézget. Teljesen megőrültem, megőrülök érte.. -gondoltam és pont ekkor lépett be.

-          Meg is jöttem. - dobta le az ágyra a kis sport táskát és a kezembe adta a ruhát ami egy neylonban pihent a vállfán. Én felkaptam a táskát is majd a fürdőre néztem.

-          Használhatom a fürdődet?

-          Csak mintha otthon lennél. – mondta és már elakarta kapni a kezem de én gyorsabb voltam és már elindultam a fürdő ajtó felé. Ahogy oda beléptem bezárkóztam  és elkezdtem vetkőzni. Kicsit felfrissítettem magam , szerencsére volt nálam fogkefe így fogat is tudtam mosni, majd elkezdtem sminkelni , persze csak egy egyszerű kis smink volt, natúr színekkel, nem akartam úgy festeni mint egy páva. Bronzos színű szemhéj púder, szemceruza, egy kis szempilla spirál és kész is. A számra enyhén fénylő ajak balzsamot kentem.. A hajamat kiengedtem majd jött a ruha.  A ruha alá egy fekete csipke alsóruhát választottam ami harisnyakötős volt így a combfixemet is rögzíteni tudtam. Arra felvettem a ruhát majd felhúztam a fekete körömcipőmet majd fújtam magamra egy kis parfümöt és kinyitottam az ajtót.

-          Kész is vagyok. – mondtam ahogy kiléptem az ajtón. Ahogy rám pillantott mondani akart valamit de végül nem jött ki hang a torkán .- Jó leszek így?- kérdeztem félve mire ő bólogatott majd felállt.

-          Tökéletes leszel, azaz vagy… de szép vagy .- nyögte a végét.

-          Köszönöm…öhm most már tiéd a fürdő te is összekaphatod magad .- mondtam mire ő bólogatva cserélt velem helyet. Én leültem az ágyra és a telefonomon lévő játékkal kezdtem el játszani. Nick 10 perc múlva teljesen frissen és üdén jött ki a fürdőből.

-          Hány óra van?- kérdezte

-          Negyed hat lesz, indulunk?- kérdeztem vissza.

-          Ha gondolod akkor mehetünk. Én kész vagyok .- támaszkodott az ajtónak.

-          Akkor indulás .- mondtam majd telefonommal a kezemben el is indultunk. A házból kilépve Nick átkarolt és úgy sétáltunk az autóhoz. Épp kinyitotta az ajtót nekem és beültem mikor közelebb hajolt. – Mi az?- kérdeztem halkan.

-          Paparazzik …hallod?- mondta és ha nagyon hegyeztem a fülem tényleg lehetett őket hallani.

-          És most?- kérdeztem suttogva mire ő kinyitotta a kesztyűtartót, elővett belőle egy óriási napszemüveget meg egy baseball sapkát illetve a hátsó ülésről elvett egy kapucnis melegítő felsőt.

-          Vedd ezeket fel…a kapucnit is a sapkára és pár percig maradjon is rajtad mind , vagy legalábbis addig amíg le nem rázom őket. Igyekezni fogok. Van egy jó kerülő út. Rendben?- nézett rám nagy szemekkel.

-          Persze, máris felveszem őket .- mondtam határozottan de belül inkább szomorú voltam mint határozott. Ahogy felvettem a sapit rá vettem a kapucnit is majd fel a hatalmas napszemüveget és rám sem lehetett ismerni. Nick ekkor már mellettem ült. Lehajtottam a fejem és szerencsére még a hajam is előre hullott egy picit és úgy indultunk útnak. Nick szerencsére már gyakorlott ebben és gyorsan lerázta őket, bejött az a kerülő utas dolog.  Totál csend volt az autóban egészen addig amíg piros lámpát nem kaptunk.

-          Kicsim… ne haragudj, tudom ez olyan mintha téged rejtegetnélek, de ez nincs így, csak próbállak megvédeni…nem akarom, hogy rólad pletykáljanak. Szomorú vagy igaz?- kérdezte mire én felnéztem  rá, levettem a kapucnit , a sapit meg a napszemcsit..

-          Nem vagyok az, tudom, hogy megbeszéltük.

-          Látom a szemedben, legszívesebben sírnál…- rázta a fejét és erősen markolta a kormányt. Közben zöldre váltott és el is indultunk, viszont Nick csak jobban felhúzta magát .- Meg fogom kérdezni apát hogy szerinte mit csináljunk… ez nem mehet így sokáig…- mondta majd befordult egy utcában, majd rövidesen megállt egy hatalmas ház előtt.

-          Itt vagyunk?- kérdeztem halkan mire ő bólintott majd hirtelen nyílt a kapu. Nick újra indította a motort majd behajtott. A felhajtón már két autó állt. A nagyobbik autó mögött parkolt le.Amíg kiszállt én visszaraktam a szemcsit meg sapit a kesztyűtartóba a pulcsit pedig az ott hagytam. Nick a csomag tartóból elővett egy kis ajándék tasakot, amiben egy üveg bor volt. Miután kinyitotta nekem az ajtót kézen fogva sétáltunk a bejárat felé. Alig csöngettünk egy pillanat múlva már nyílt is az ajtó. Egy barna , göndör hajú lány állt ott és mosolygott.

-          Szia Dani… hogy hogy te nyitottál ajtót?- ölelte meg Nick.

-          Lássuk csak…anyukád a konyhában, a fiúk beszélgetnek, Frankie Alenával játszik és maradtam én.- nevetett majd rám nézett. – Szia, Én Danielle vagyok ,  Nick bátyjának a felesége, nagyon örülök.- mondta mosolyogva már az előszobában.

-          Bocsi, bunkó vagyok. – röhögött Nick .

-          Szia, én Mary vagyok, ennek a bunkónak a nem hivatalos barátnője.- mosolyogtam mire ő megölelt majd vállamat átkarolva vezetett be a nappaliba ahol egy kisebb csapat gyűlt össze. Mikor beléptünk minden szem ránk szegeződött.

-          Kis fiam..- hallottam egy női hangot majd a hátam mögül megjelent Nick anyukája, kedves mosollyal az arcán üdvözölte a fiát majd felém fordult és megfogta a kezeimet. – De szép vagy …és tényleg totál Demi, de te talán nála is szebb vagy. Mary ugye?

-          Igen, Maria Claire Rodriguez, de csak Mary, nagyon örülök hogy megismerhetem Mrs. Jonas.- mondtam félve

-          Hát még én, de nyugodtan szólíts Denisenek. – ölelt meg majd azt vettem észre hogy mindenki sorra mutatkozik be és ölelgetnek.

-          Szia, én Joe vagyok, a tökfej bátyja..- vigyorgott csintalanul a srác mire én is bemutatkoztam de ő még mindig nem engedte el a kezem. – Nagyon hasonlítasz Demire…miért?

-          Nem tudom, mi is pont ez szeretnénk kideríteni vele, hogy miért hasonlítunk ennyire…

-          Szóval jóban vagy vele?- kérdezte meglepve.

-          Igen, nagyon kedves lány.- mosolyogtam mire ő csak bólintott majd elvonult Nickkel és nagyban sutyorogtak mikor Dani jelent meg előttem karján egy körülbelül három éves kis lúrkóval.

-          Ő itt a legkissebb Jonas , Alena, és úton van a következő, mutatott a hasára.

-          Hűű, gyönyörű kislány vagy Alena. – fogtam meg a kezecskéjét mire ő kacarászva anyjához bújt.

-          Na menj kicsim játszani, mert a mami már nem bír téged olyan könnyen tartani.- mondta Dani majd mosolyogva nézett rám. – Jó téged végre megismerni, Nick már rengeteget mesélt rólad, teljesen oda meg vissza van a boldogságtól.- nevetett a végén. Amíg én Danival és az anyukájával beszélgettem, Nick az apukájával és Kevinékkel társalgott.

-          Miért ilyen szomorú a szemed? Nem vagy boldog a fiam mellett.- kérdezte Denise mire legszívesebben nevettem volna, ilyen butaságot..

-          Dehogynem vagyok boldog vele, és ha nem vagyok ilyen buta már sokkal előbb ilyen boldog lehettem volna, csak, a média miatt titokban kell tartani hogy együtt vagyunk. És ez rossz, mert nem tudunk úgy sétálni menni hogy ne álcázzuk magunkat.

-          De miért?

-          Jessica miatt, a szakítás meg minden… Nick félt engem, csak most indul a karrierem és nem akarja hogy rögtön egy szerelmi háromszögről szóló botrányba keveredjek.

-          Kevin kitalál majd valamit, vacsi végére tudni fogja mi a tenni való, ő jó az ehhez hasonló problémák megoldásában .- bíztatott Denise és Dani is a kezemet szorongatta és kedvesen mosolygott.

-          Köszönöm.- mondtam mosolyogva.

-          Lányok, mikor lesz vacsora? – jött oda hozzánk id. Kevin.

-          Megterítettem, szóval amikor akarjátok.- mondta Denise majd felpattant.

-          Segíthetek a tálalásnál valamiben?- kérdeztem gyorsan.

-          Ugyan kisim, foglaljatok helyet a fiúkkal én mindent elintézek.- mondta mire Nick oda is jött és megfogta a kezem majd elindultunk kezet mosni majd az étkezőbe vezetett. Dani közben elment a kislányáért és vele meg Kevinnel együtt mentek kezet mosni majd az étkezőbe jöttek. Miután mindenki helyet foglalt Denise elkezdett tálalni. Vacsora közben szinte nem is beszéltünk de amikor néha körbe néztem észrevettem hogy Joe engem bámul…ez kicsit zavart. Nem tudom miért lehettem olyan érdekes neki. Nick nagyon édesen mindig mosolygott rám és néma még a kezem is megfogta az asztal alatt, leginkább két fogás között. Mikor már a desszertnél tartottunk akkor társalogtunk inkább. Ekkor már Id Kevin is sokkal jobban  érdeklődött irántam. Mindenki folyamatosan kérdezgetett én meg persze kézségesen válaszoltam. Vacsora után a nappaliban telepedtünk le. Nick ezúttal mellém ült és megfogta a kezem.

-          Kisfiam gondolkoztam. – szólalt meg az apukája egy idő után. – Nyilatkoztál már komolyabban ezzel a Jessica üggyel kapcsolatban?- kérdezte

-          Nem igazán, csak annyit mondtam hogy igaz hogy szakítottunk, semmi mást.

-          Akkor ha legközelebb letámadnak beszélj róla bővebben, vagy akár ha gondolod felhívok magazinokat és szervezek neked egy interjút, ahol tisztázhatod a dolgot. Mary egyre ismertebb lesz, már ahogy a médiát figyelem. Említsd meg hogy találkoztál valakivel akivel nem rég óta dolgoztok együtt és nagyon kedveled ezt a személyt. Addig nem fognak leszállni rólatok amíg nem kapják meg amit akarnak. A botrányt…

-          Épp ezt akarjuk elkerülni. – mondta Nick és megszorította picit a kezem.

-          Tudom fiam, de lehet azt finomítani, lehet hogy pár napig ti lesztek a címlapokon, de ha azt csinálod amit mondtam akkor nem lesz gond…le fognak nyugodni, és remélhetőleg Jessica is visszafogja magát ha látja hogy ti vállaljátok, és nem tud ellenetek rosszat tenni. Az utolsó aduja a baba, ha van egyáltalán, de az is kivédhető. De az még ráér… Még ma este felhívom néhány ismerősömet és megoldjuk hogy egy két újságtól találkozz valakivel és minden oké lesz..

-          Igen? Biztos vagy ebben apa?- kérdezte

-          Fiam, ha együtt akartok lenni, annak van egy kis ára amit megkell fizetni... viszont ez a befektetés  hosszútávon kifizetődő lesz…tudom ez nagyon úgy hangzik mintha valami üzletről beszélnénk de bízzatok bennem, még sosem jártatok rosszul…ugye gyerekek?- nézett körbe.

-          Nick, apának igaza van, eddig egyikünk sem keveredett semmi botrányba neki hála, mindenre tudja a megoldást, pedig volt már egy két csaj akik miatt az egész karrierünk odalett volna..- mondta Joe mire Nick bólintott.

-          Igazatok van, rendben, akkor majd csörögj rám holnap hogy mit sikerült intézni, ma nem akarok már ezzel foglalkozni. – simogatta a kezem Nick mire én rá mosolyogtam.

-          Jól van fiam, ahogy szeretnétek .- mondta Id. Kevin. – Na és Mary, azt már Nick elmondta hogy szép hangod van, hallhatnánk mi is?- kérdezte

-          Vagyis most? Hogy énekeljek most, én?- kérdeztem zavartan.

-          Igen, legalábbis szeretnénk… - bólogatott Denise.

-          Oké, öhm..viszont szeretném ha Nick is velem énekelne, kicsit zavarban vagyok..- mondtam mire ők nevetni kezdtek.

-          Természetesen azzal énekelsz akivel szeretnél, gondolom Nicknek sem esik nehezére.

-          Rendben..- mondtuk Nickkel majd a nappaliban lévő zongorához sétáltunk majd helyet foglaltunk.

-          Legyen Red-től a Pieces, ahogy a stúdióban énekeltük.- mondtam mire Nick bólintott és elkezdett játszani a zongorán. Mindenki feszült figyelemmel hallgatott minket, én egy ideig inkább csukott szemmel énekeltem, mert féltem rájuk nézni. Majd a dal felénél jártunk mikor Nickre néztem. Ő végig engem nézett és ahogy találkozott tekintetünk hirtelen megborzongtam, láttam a szemében mindent, amiről énekeltünk, én is úgy éreztem. Ő tesz engem teljessé, amit ő is mondott nekem ma, és akkor le hurrogtam, de ez így van, annyira szeretem őt, pedig olyan rövid ideje ismerem, mégis ő az életem. Láttam hogy minden egyes szót komolyan gondol. Végig kieresztettem a hangom, és ő is, imádok vele énekelni, úgy magával ragad a szenvedély amivel énekel. Amikor vége lett a dalnak Nick közelebb hajolt.

-          Szeretlek.- mondta halkan, de ahhoz nem elég halkan hogy a többiek ne hallják meg.

-          Ahwww…- hallottuk a hangjukat majd tapsolni kezdtek.

-          Köszönjük.- mondtam miután elhúzódtam Nicktől. Ahogy abbahagyták a tapsolást visszamentünk a helyünkre.

-          Fantasztikus volt, annyira szép a hangod Mary.- mondta Dani.

-          Köszönöm, anyukámtól örököltem, ő még szebben énekel. Mikor kicsi voltam, minden este énekelt nekem, vagy énekeltünk együtt, rengeteg dalt megtanított nekem, altató dalokat is. – mondtam mire a kis Alena odaszaladt hozzánk majd próbált felmászni az ölembe. Én gyorsan segítettem neki  majd megszólalt.

-          Énekelsz nekem?- kérdezte aranyosan mire mindenki nevetni kezdett.

-          Hát…hát persze.- mondtam mire ő hozzám bújt én picit meglepődtem de aztán elkezdtem halkan énekelni egy altató dalt. Ezt a dalocskát anya sokszor énekelte nekem, ha ezt hallottam mindig hamar elaludtam. Ahogy a végére értem a dalnak a kislány már halkan szuszogott.

-          Jajj de aranyos.- mosolygott Denise és mindenki csak bólogatott, nem akarták felébreszteni a kislányt.

-          Kevin, vidd fel a gyerekszobába, nagyon elfáradt, majd reggel megfürdetjük.- mondta  Dani mire Kev odajött és óvatosan felvette az ölemből majd felvitte az emeletre.- köszönjük Mary, így sokkal gyorsabb volt.- nevetett Dani mire Nick magához ölelt.

Kilenc óra volt mikor elkezdtünk készülődni. Kevinék ott aludtak a szüleiknél Joe és mi pedig haza mentünk. A szülei nagyon aranyosak voltak , mikor elbúcsúztunk hosszan megöleltek és kérték, hogy minél előbb ismételjük meg a vacsorát mert fantasztikusan érezték magukat.
Mire elindultunk már fél tíz volt és kicsit fáztam is, szóval nem is volt baj hogy felkell vennem azt a kapucnis felsőt. Felkaptam a baseball sapkát is de a nap szemcsit azt hagytam még az ölemben pihenni. Már pár perce mentünk mikor Nick megszólalt:

-          Imádnak téged.. – simogatta a kezem.

-          Nagyon jó érzés. Boldog vagyok.- mosolyogtam.

-          Én is imádlak, most talán még jobban mint az előtt. És…hova vigyelek, haza vagy hozzám?- kérdezte mire egy pillanatra elgondolkoztam.

-          Te mit szeretnél?- néztem rá mosolyogva.

-          Te azt nagyon jól tudod, végülis még nálam vannak a cuccaid.- mondta mire én bólintottam.- Akkor hozzám. – vigyorgott . Igazság szerint alig vártam hogy haza érjünk és megcsókolhassam. Boldoggá tesz és megbízom benne. Szeretem őt és ő a mindenem.

Ahogy bekanyarodtunk az utcába felvettem a napszemüveget is és nem hiába, a paparazzik , ugyan kevesebben, még mindig ott voltak. Ahogy nyílt a kapu behajtott és rögtön záródott is. Ilyenkor áldom az ilyen kapukat. A házba a menő kiegészítőimmel együtt vonultam be, majd ott az előszobában levettem őket. Nick átkarolta a derekam és édesen megcsókolt.

-          Várj idelent, szólok ha feljöhetsz, oké? – mondta mire én bólintottam. Tudtam hogy készül valamire így én sem akartam lemaradni mögötte. A földszinten lévő fürdőszobában  találtam egy tiszta fürdőköpenyt felakasztva  úgyhogy miután levettem a ruhámat az alsó ruhára felkaptam azt majd abban várakoztam a lépcső alján. A cipőt még az előszobában levettem így már csak azt vártam hogy Nick szóljon hogy mehetek. Ez kb negyed óra múlva be is következett. Viszont lejött értem. Megfogta a kezem és úgy vezetett fel. A szoba ajtaját kinyitva mindenhol mécsesek voltak kirakva , más fény forrás nem is volt a szobában, halk zene szólt .

-          Mire készülsz?- néztem rá mosolyogva mire ő beljebb tolt.

-          Szeretlek Mary és tudom azt mondtuk hogy nem akarjuk elsietni de megígérem hogy nagyon fogok rád vigyázni. Minden úgy lesz ahogy te akarod. Én csak arra gondoltam romantikázzunk egy kicsit és aztán lesz ami lesz, nem erőltetünk semmit, amit hoz az este.- puszilgatta a kezem.

-          Rendben, akkor én a fürdőben összeszedem magam te pedig hozz valamit inni..- mondtam nagyot nyelve  majd én el is tűntem a fürdő ajtó mögött, most csak becsuktam, nem zártam be. Levettem a köntöst majd a kád szélére dobtam. Beletúrtam a hajamba majd magamat néztem a tükörbe . Mibe vágtam a fejszémet, képes leszek rá?- gondoltam magamban miközben mély levegőt vettem.

-          Kicsim, jól vagy?- kopogott be Nick.

-          Igen, máris jövök.- vettem egy utolsó mély levegőt majd kinyitottam az ajtót. Nick rögtön felém fordult és jól végig mért. A kezében két pohár bor volt, az egyiket felém nyújtotta. – Köszönöm. - mondtam majd mindketten ittunk egy kortyot. Aztán még egyet, majd lehúztam az egész pohárral.

-          Hűha, oké… látom kicsit feszült voltál, most már minden oké, ugye?- kérdezte

-          Persze, de nem voltam feszült. -  tettem le a poharat. Ő is gyorsan megitta az övét majd közelebb jött. Végig simított a karomon majd a derekamon és magához húzott.

-          Ez a cucc rajtad, baromi szexi…- puszilgatta a nyakam.- Nem tudtam hogy ezzel készülsz.

-          Egész vacsi alatt rajtam volt.- suttogtam.

-          És én nem tudtam róla? Te kis huncut.- csókolt meg majd az ágy felé tolt.

-          Hé, Nick, lassabban..- néztem a szemébe mire ő elengedett. Én leültem az ágyra majd amikor lelt mellém felé fordultam. Elkezdtem kigombolni az ingjét majd levettem róla. Ezen tettemen felbátorodva Ő is lehámozta rólam a ruhát majd a combfixeket és lefektetett az ágyra. Lehunytam a szemem és csak élveztem ahogy hozzám ér, ahogy megcsókol, ahogy a testem kényeztette apró csókjaival. Minden porcikám remegett , éreztem ahogy felforrósodik a testem . Egyre csak arra vágytam hogy érezhessem őt. – Nick.- nyögtem fel.

-          Valami nem jó kicsim?- nézett mélyen a szemembe.

-          Fantasztikus, minden annyira tökéletes, szeretlek ..- csókoltam meg mire ő feljebb csúsztatott az ágyon és szenvedélyesen megcsókolt, majd egyre vadabbul és szerelmesebben.

-          Akarlak.- suttogta fülembe majd gyengéden fogai közé vette fülcimpámat.

-          Én is akarlak, én is akarlak téged, eszméletlenül. – suttogtam mire ő vette a lapot. Egy perc múlva ívbe feszült hátam és hangos nyögésem jelezte hogy teljesen övé lettem. – Édes Iste…Istenem..- mondtam  akadozva majd visszazuhantam az ágyba.

Simogatta a hátam. Csupasz testünk összetapadt , hallottam ahogy dobog a szíve, minden dobbanás egy vallomás volt. Ujjaink összefonódtak és a hüvelykujj birkóztunk.

-          Nyertem.- nyomott egy puszit a fejem búbjára.

-          Igazad van…- néztem rá mosolyogva.

-          Jól vagy?- kérdezte majd végig simított arcomon. – Kicsit sápadtnak tűnsz.

-          Picit sajog a fejem, de jól vagyok, jobban már nem is lehetnék. Annyira csodás volt ez az este.- mondtam majd megcsókoltam.

-          Tényleg az volt?

-          Persze, neked nem?

-          Jajj szerelmem, ennél szebb és tökéletesebb estém még nem volt. De , nem bántad meg?- kérdezte félve.

-          Szerinted? Ne légy buta, dehogy bántam meg… - suttogtam és szorosan átöleltem.