December 15.

Sziasztok, itt a kövi rész és remélem tetszeni fog...





December 15…

„Ma találkozom először Nick családjával, náluk vacsorázom. Az az igazság hogy nagyon izgulok.
Szeretem őt és tudom, hogy ő is engem és vigyázni fog rám ma este. A lényeg hogy szurkolj nekem ma  este…”
Ahogy le írtam az utolsó szavakat becsuktam a naplómat és bedugtam az ágy alatt lévő dobozkámba. Most reggel 8 óra van és  már vagy 3  órája ébren vagyok.
A ruháimat még tegnap este kikészítettem és most azt nézegettem. Egy sötétkék ruha mellett döntöttem fekete tűsarkúval.
Nick délre jön értem  mert először hozzá megyünk és együtt ebédelünk , majd onnan indulunk a szüleihez.
A délelőttöm nagy része unalmasan telt. Zuhanyoztam, reggeliztem  majd a nappaliban tv-ztem. Egy zenecsatornát néztem, illetve hallgattam és közben újságot olvastam. Volt egy sztárhírek blokk is a tv-ben. Természetesen mint az előző három napban ma is szó esett Nick szakításáról, illetve hogy megjelentek a bemutató esten előadott dalaim és hogy nagy népszerűségnek örvendenek. Már a rádióban is mennek és a ranglistákon is egyre kúsznak előre. De visszatérve a Nickkel kapcsolatos pletykákra. Ahogy Nick kijelentette hogy már nem alkotnak egy párt Jessel szinte mindenhová követni kezdték. Persze Jessica előadja hogy ő itt a legnagyobb áldozat és hogy őt csak kihasználták. Rólam még egy szót sem ejtett, illetve arról sem hogy gyereket várna Nicktől, egyre biztosabbak vagyunk abban hogy nincs is semmilyen gyerek.
- Kicsim, mi jót csinálsz?- kérdezte anya
- Szia anya…semmit, épp unatkozom .- mosolyogtam.
- Várod már hogy a lovagoddal legyél?- huppant le mellém.
- Persze. Micsoda kérdés ez?- nevettem.
- Csak azért mert olyan szomorúnak tűntél az előbb.- simogatta meg az arcom.
- Nem vagyok szomorú, én csak …na jó egy kicsit tényleg az vagyok…de csak azért mert nem sétálhatunk kézen fogva , mert egyből az lenne, hogy miattam szakított a barátnőjével.
- Igen , de elmondásod alapján ez így is van.- nézett értetlenül.
- Persze, de nem ez a lényeg. Nick védeni akar engem és a kapcsolatunkat. És én sem akarom, hogy a karrierem kezdetén azzal legyen tele a média hogy elszerettem őt. De ezt te is tudod…- néztem rá mérgesen
- Drágám, persze hogy tudom. Kicsim, tudom hogy nehéz ez neked, de hidd el nem tart majd sokáig, Nick biztos kitalál valamit hisz okos srác, és alig várom már hogy holnap este legyen és megismerhessem őt.- mosolygott.
- Szeretlek anya.- öleltem meg majd ahogy elengedtem felálltam. – Megyek, lassan elkezdek készülődni, Nick lassan itt lesz értem.
- Persze menj csak, majd szólok ha megjött. Csinosítsd ki magad.- mondta mire én felsétáltam a szobámba. Felvettem egy farmert egy fekete blúzzal és egy fekete csizmával. Minimálisan sminkeltem, majd feltűztem a hajam. Elpakoltam a sminkeket és mire végeztem kopogtak.
- Szabad.- mondtam háttal az ajtónak.
- Kicsim, megjött Nick.- lépett be anya.
- Jövök már.- mondtam majd felkaptam a táskám és a ruhámat és elindultunk a földszintre. Nick egy fekete ingben és farmerban volt. Épp egy családi fotót nézegetett mikor leértünk a földszintre .
- Nahát … úgy látom összeöltöztetek gyerekek .- szólalt meg anya mire Nick rögtön hátrafordult.
- Szia Nick.- mosolyogtam majd közelebb sétáltam hozzá.
- Szia szépségem .- mondta majd átkarolt.
- Akkor mi megyünk is, majd jövök anya, ne aggódjatok értem, Nick mellett biztonságban vagyok, oké ? – adtam egy puszit anya arcára mire ő bólintott.
- Viszlát , Victoria..- mosolygott Nick majd intettünk  és elindultunk. Nick nagyon lovagias volt, kinyitotta nekem a kocsi ajtót, majd berakta hátra a ruhám illetve a táskám és gyorsan a másik oldalra szaladt. Mikor beszállt bekapcsolta az övét majd rám nézett. – Gyönyörű vagy .- simogatta meg a kezem.
- Te meg nagyon édes vagy…- hajoltam közelebb mire ő megcsókolt. – Na és mi lesz az ebéd?
- Szereted az olasz konyhát?- kérdezte miközben beindította a motort.
- Persze, van olyan ember aki nem szereti?De mond csak…te főztél vagy rendelted?- kérdeztem mire felnevetett. Ekkor már úton voltunk úgyhogy leginkább a vezetésre koncentrált.
- Micsoda feltételezés, most megvagyok sértődve…- nézett rám fél mosollyal .
- Nem is úgy nézel ki mint aki megvan sértődve. – nevettem.
- Pedig azt mondják jó színész vagyok .- viccelődött ő is.
Alig 10 percig tartott az út. Szerencsére a forgalom is jó volt , úgyhogy dugóba sem kerültünk. Ahogy a házához értünk nyitotta a kaput és ahogy az kinyílt behajtott és leállította a motort. Kinyitotta nekem az ajtót majd kezemet megfogva  segített ki az autóból.

-          Te vagy a lovagiasság mintaképe ..- csókoltam meg.

Kézen fogva sétáltunk be a házba és ahogy beléptünk nagyon finom illatokat éreztem. Amíg Nick lepakolta a táskámat én levettem a csizmámat és mikor visszaért gyengéden magához ölelt.

-          Szeretlek Mary .- suttogta a fülembe mire én ránéztem.

-          Én is szeretlek téged. - Néztem rá és megcsókoltam. – És nagyon finom illatokat érzek.

-          Szeretnél már enni?- kérdezte mosolyogva.

-          Nem, mi lenne ha kicsit összebújnánk? Hiányoztál és szeretnék veled lenni , kettesben, összebújva , beszélgessünk. .- mondtam halkan mire ő elmosolyodott.

-          Akkor menjünk fel a hálóba és feküdjünk le…

-          Ööö…mármint…

-          Jajj, ne aggódj, nem úgy értettem. Csak lefekszünk az ágyra , egymáshoz simulunk hallgatjuk a madarak csiripelését és Mivel Elvis fent vár, lehet hogy ő is csatlakozik hozzánk.- mondta mire én bólintottam és felsétáltunk az emeletre. Elvis tényleg ott feküdt Nick hálószobája előtt. – Elvis…- szólalt meg Nick mire a kutyus felpattant és oda vágtatott. – szia kutyuskám, nézd kit hoztam … Szerintem ti még nem is találkoztatok, vagy ha igen akkor csak futólag. Elvis, ő itt Mary, a barátnőm, ugye mennyivel szimpatikusabb Mint Jessica.- simogatta a kutya fejét mire az le ült elém és tartotta a mancsát hogy pacsit adjon.

-          Nahát , te egy rendkívűl udvarias kutya vagy.- simogattam a nyakát majd felálltam és Nickre néztem.

-          Nem igazán kedvelte Jessicát, őt mindig megugatta. Na de menjünk be a szobába ott már kényelmesebb lesz.- mondta majd ki is nyitotta az ajtót.  A szobában nagy rend volt, sehol egy koszos póló, egy zokni. Mindketten ledőltünk az ágyra , Elvis pedig a lábunknál ült a földön. - Elvis, gyere fel az ágyra .- ütögette meg Nick az ágyat mire a kutya fel ugrott de szigorúan csak az ágy végében terült el.

-          Tényleg nagyon illedelmes kutyus, mint a gazdija …

-          Te most tényleg a kutyához hasonlítasz?- nevetett

-          Nem, csak azt mondom, hogy volt kitől tanulnia. Gondolom te tanítgattad, vagy nem?

-          De , persze hogy én… 16 éves voltam amikor kaptam Elvist és nagyon jól kijöttünk és elkezdtem tanítani. Mivel nagyon okos kutya mindent rövididő alatt megtanult így könnyű volt vele dolgozni. Olyan volt mint te…

-          Na tessék, most ki hasonlítgat kit egy kutyához?- nevettem.

-          Igazad van, de nekem is…végülis te is okos vagy, mindent pillanatok alatt megtanulsz és imádok veled dolgozni..- mondta majd megcsókolt. Én nem tudtam kihagyni pillanatnyi gyengeségét így elkezdtem csikizni, mire ő nevetve vergődött az ágyon, gyorsan felül is kerekedtem ő a hátán feküdt én pedig rajta ültem. Két karját lefogtam, próbálkozott ugyan a kiszabadulással és simán ment is volna neki, de azért ő előadta az áldozatot és hagyta magát. – Igen, Elvis is így szokott leteperni.- nevetett mire én is elkezdtem nevetni majd közelebb hajoltam és megcsókoltam. Ő gyorsan fordított helyzetünkön és immár ő volt felül , gyengéden végig simított derekamon majd rám mosolygott.- Mondtam már hogy gyönyörű vagy?- kérdezte mire én teljesen zavarba jöttem.

-          Nick…kérlek..- mondtam mire ő kicsit közelebb hajolt.

-          Mire kérsz?- kérdezte halkan.

-          Zavarba hozol…

-          Tényleg?- simogatta az arcomat és komolyan nézett rám.

-          Szeretlek, de én még nem…- kezdtem mire ő egy apró puszival belém fojtotta a szót.

-          Tudom kicsim…én sem akarom még…vagyis ez hülyeség mert akarom, amit nem akarok az a kapkodás, nem akarom elsietni, azt szeretném hogy tökéletes legyen, elsősorban miattad. Szeretlek és azt akarom , hogy mindig szólj ha valami nem jó neked, oké?- nézett mélyen a szemembe majd megcsókolt .- Menjünk enni?- kérdezte mire én aprót bólintottam. Ő gyorsan lepattant rólam majd engem is felsegített. Kézen fogva sétáltunk le.  Kezet mostunk majd az étkezőbe vonultunk és leültetett aztán eltűnt. Pár perc múlva egy nagy tállal tért vissza, amit letett az asztalra.

-          - Hm..ez  biztos fincsi lesz, már az illatából ítélve… mi ez?- kérdeztem mire ő elvette a tányéromat.

-          Mákáróóóóni álá Nick Jonas. – szedett egy adag tésztát a tányéromba majd letette elém.

-          Szóval ez a te specialitásod?

-          Igen, persze, 2 éve találtam ki mikor nem tudtam mit egyek és mindent amit találtam összekevertem, és ez lett a végeredmény…- mondta mire én érdekesen nézhettem és ő felnevetet.

-          Természetesen csak viccelek, van egy jó szakács könyvem csak olasz ételekkel.. Remélem ízleni fog .- mondta miközben szedett magának is majd leült és megfogta a kezem. – Hálás vagyok Istennek hogy most itt vagy velem. Annyit imádkoztam ezért…- mosolygott majd elengedte a kezem és enni kezdtünk. Az étel igazán finom volt , gondoltam hogy Nick tud főzni, de hogy ennyire, még ha csak szakács könyvből csinálta is.. Az étkezés fele nagyjából csendben telt majd egyszercsak megszólalt:

-          Mary… gondolom attól hogy nem jártál előttem senkivel, azért még randiztál… hogy hogy nem volt senki komolyabb eddig..

-          Mindig is visszahúzódó és szégyenlős voltam, ezt nem tudták elfogadni, mindenki egyből leakart fektetni, én meg…csak úgy tudnék valakivel együtt lenni, ha teljes szívemből szeretem azt az embert. És persze ha 100% - ig megbízom az illetőben. A szerelem és bizalom nélkül sajnos nem megy.- mondtam mire csak bólintott. – Téged nem zavar?- kérdeztem rá hirtelen.

-          MI? Hogy ártatlan vagy még? Nem, nem zavar, csak aggaszt egy picit… A tudat hogy én leszek az első férfi az életedben, ez egy férfinak elég kemény, mert esetleg a jövőben , ha bármi történik és lesz egy másik srác, azt is hozzám fogod hasonlítani és akkor rájössz, nahát, ez a Nick nem is volt olyan nagyszám…érted már…ez egy férfinak nagyon durva…- mondta mire én lesütöttem a szemeimet és csak ettem tovább…

-          Értem. - Mondtam egyszerűen rá sem nézve.

-          Az igazat mondtam, vagy nem azt akartad hallani?- állt fel majd leguggolt elém és a combom simogatta. – Mary, szeretlek és nem zavar egyáltalán, én… én annyira boldog vagyok hogy végre veled lehetek, még ha nem is teljesen szabadon. Teljessé teszel engem… rád vártam eddig.- suttogta a végét.

-          Ne mondd ezt…

-          Miért?

-          Csak ne , mert nem akarom hogy ezt mondd.- mondtam mire ő felállt és visszaült a helyére. Miután befejeztük az ebédet elmentem kezet mosni és mire visszaértem Nick már nem volt sem a konyhában, sem az étkezőben. A tányérokat már berakta a mosogatóba  és nyoma sem volt az étkezőben , hogy pár perccel azelőtt mi ott ettünk. Elindultam az emeletre , mert csak arra tudtam tippelni hogy ott van. Már épp elindultam a háló felé mikor zongoraszót hallottam a folyosó végéből így oda indultam. Nick üllt egy zongora előtt és egy régebbi Jonas Brothers dalt játszott, a Turn Right…imádom ezt a dalt és Nicknek olyan szuper hangja van, egyszerűen gyönyörű. De miért van itt, miért nem várt meg lent? Megbántottam volna, ha igen mivel?- gondoltam  majd közelebb sétáltam és megálltam a zongora mellett, ekkor befejezte a dalt és rám nézett.

-          Neharagudj.- mondta halkan.

-          Nem Nick, én szeretnék bocsánatot kérni, azt hiszem megbántottalak. Én nagyon örülök hogy ennyire boldog vagy mellettem és hogy azt gondolod amit, én csak… azthiszem megijedtem. Én még senkivel nem éreztem így magam és úgy érzem nem is fogom, nem is akarom más mellett ezt érezni, csak megrémiszt a tudat hogy ez véget érhet , hogy egyszer elmúlik. – mondtam mire rögtön felállt és magához húzott.

-          Nem rajtam fog múlni .- ölelt át szorosan. – Mi lenne ha lepihennénk?- kérdezte

-          Fáradt vagy? – kérdeztem.

-          Kicsit, viszont előtte meg kell etetnem Elvist, menj a hálóba, mindjárt jövök én is. -mondta félmosollyal az arcán. Én elindultam a hálóba Nick pedig hívta a kutyust és együtt mentek le a konyhába, ahol Elvis enni kap. Lefeküdtem az ágyra és körbe pillantottam a szobában, minden apró kis tárgy illet a szobába, nagyon stílusosan volt berendezve. A párnán éreztem az illatát . Szerencsémre pont akkor lépett a szobába mikor a párnáját szagolgattam, hangosan felnevetett mire én is félre kaptam a fejem.

-          Szia Nick…- jöttem zavarba ismét.

-          Te mégis mit csinálsz?- kérdezte miközben közelebb jött és lassan befeküdt mellém.

-          Öhm….a párnádat szagolgattam, én csak éreztem rajta az illatodat és tudod, hogy is szokták mondani?....Ja igen, megbabonázott.- nevettem fel a végén.

-          Az érzés ismerős. – csókolt meg. – Na gyere piroska. – célzott arcom színére. Gyengéden mellkasára vont majd hátamat simogatta. Miközben szívét hallgattam és beszívtam kellemes illatát kicsit elálmosodtam és alig telt el pár perc, semmit nem észleltem a külvilágból.