I think I love you...

Sziasztok, megjöttem a kövi résszel, remélem tetszik majd:D




December 10.

„Kedves naplóm…
Nem is értem magam… Naplót sem vezettem soha…mégis most úgy éreztem , hogy kikell adnom magamból… összezavarodtam. Vagyis, itt van Nick , szeretek vele lenni, és szeretem mikor hozzám ér, mikor megölel, mikor beszél hozzám. Szeretem ha velem van. Mikor érezhetem az illatát, ez boldoggá tesz, és vele mindig biztonságban érzem magam. Azt hiszem szeretem őt, bár a tudat, hogy ő ismét együtt van Jessicával, nagyon elkeserít. Nem értem őt, látom rajta hogy nem boldog ezzel a lánnyal, viszont beleszólni sincs jogom, hisz végülis ki vagyok én neki. Senki, nem mondhatom meg neki, hogy mit tegyen és mit ne. Csak ő tudhatja, hogy mi jó neki.
Már csak 2 hét és Karácsony… Nem kértem semmit sem, nem vagyok már gyermek. Mégis a szívemnek van egy hatalmas vágya…Ő. Bárcsak vele lehetnék. És ez az amiről ő nem tudhat. Hogy szeretem! „
Hajnali 6 óra van és az ágyban ülve írom le érzéseimet egy kis füzetbe.  Esik az eső, annyira megnyugtató hallani ahogy esőcseppek százai kopognak az üvegen. Nem tudom, őt kiverni a fejemből. Szeretném hinni hogy létezhetek nélküle is de nem megy. Ha nincs velem, úgyérzem, üres vagyok, de mikor vele vagyok, mikor beszélek vele, teljesen egésznek érzem magam. Tele erővel, energiával. Miről is beszélek…. Valahogy el kell őt felejtenem. Hisz nem is szeret engem, hisz vele van, hisz le sem lehetett őket vakarni egymásról. Csak játszott velem, ezt kellene el fogadnom és akkor minden meg lenne oldva, nem szenvednék , és lehet hogy boldog lehetnék. Gondolataimban elmerülve aludtam vissza.
Reggel már madárcsicsergésre ébredtem és mikor kinyitottam a szemem, hétágra sütött a nap, azonban nem ez volt amit először megláttam. Anya állt az ágy végén egy jól megpakolt tálcával.

-          Jó reggelt kicsim.- mosolygott.

-          Neked is anya, hány óra?- dörzsöltem a szemem.

-          Fél 11 lesz néhány perc múlva, jól aludtál?- kérdezte mikor felültem.

-          Nem, fáradt vagyok…nem hiszem, hogy mára valamire is használható leszek..

-          Pihenj csak, sétálgass, játssz a kutyusokkal, hiányolnak téged... viszont nekem el kell mennem bevásárolni. Te kérsz valamit?

-          Nem, semmit, köszönöm .- mondtam.

-          Akkor ezt a tálcát itt hagyom, reggelizz nyugodtan, zuhanyozz le, én meg majd jövök.- mondta anya mosolyogva , majd letette a tálcát az ölembe és el is ment.

Gyorsan meg reggeliztem, majd a maradékot átmenetileg az asztalra tettem majd besétáltam a fürdőbe. Na ott nem semmi látvány fogadott. A szemem alatt elfolyva a smink, a hajam összevissza kócos, égnek áll, és még nyúzott is voltam. Megnyitottam a csapot, majd beálltam a jó forró víz alá és egy pár percig csak toporogtam alatta, olyan jól esett ahogy végig folyt a testemen, majd mivel a hajam már csupa víz volt, úgy döntöttem hogy akkor hajat is mosok. Miután a zuhany alatt végeztem, következett egy alapos arctisztitás. Fürdő köpenyemben és  a fejemre csavart törölkzömben álltam a tükör előtt és kb, 10 perc alatt nagyjából végeztem. A végén felvittem egy kis hidratáló arckrémet majd a gardróbomban turkálva elővettem egy teljesen laza otthoni, melegítő nadrágot, hozzá illő melegítő fölsővel, illetve egy fekete toppal majd felkaptam a mamuszomat és a szobában magamhoz véve a tálcát  leblattyogtam a konyhába. Ott leöblítettem a tányérokat majd bepakoltam a mosogató gépbe.  A nappaliba sétálva már épp leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t mikor valaki csöngetett. Meglepett ugyan de lassan elindultam az ajtó felé. Mikor kinyitottam, enyhén meglepődtem.

-          Jessica te mit keresel itt?- kérdeztem ledöbbenve.

-          Hozzád jöttem, beszélni akarok veled. Nickől van szó..- mondta komolyan, most nem nyávogott meg semmi ehhez hasonló.

-          Történt vele valami? – ijedtem meg.

-          Nem, ez most más, bejöhetek?- nézett szúrós szemekkel.

-          Ühm..persze…- mondtam majd beengedtem, már csak azt nem értettem , hogy mit akarhat tőlem.- Ülj le.- mondtam már a nappaliban majd én is helyet foglaltam a kanapén. Kikapcsoltam a tv-t hgy ne legyen semmi zavaró.

-          Azt akarom, hogy felejtsd el Nicket. – mondta nyugodtan

-          Mi? Miről beszélsz?

-          Tudom, hogy odavagytok egymásért, de értsd meg, ő az enyém és nem fogom átengedni neked. Szállj le róla, ne keresd, mond meg neki, hogy nem akarsz vele dolgozni, keress más dalszövegírót.- mondta majd letette maga mellé a táskáját.

-          Nézd Jess, valamit biztos félre értettél, én nem vagyok oda érte, és ő sincs oda értem.- ráztam a fejem értetlenül.

-          Tegnap a szemembe mondta hogy téged szeret, ezt nehéz félre értenem…tudom, szőke vagyok, de nem vagyok teljesen hülye, és drágám, modell vagyok, kiismertem az embereket az évek alatt, lerí rólatok, hogy szeretitek egymást. De mondok valamit, nem engedem hogy veled legyen, nem teheti tönkre az életemet…

-          Miről beszélsz?- csuklott el a hangom. Már a sírás szélén álltam de tartottam még magam.

-          Hogy miről…. Mary, én kisbabát várok, és Nick az apja. Nem hagyhat engem szégyenbe, az csak egy dolog hogy teljesen vége lenne a karrieremnek, de a  másik, hogy rólam írjanak, mint az átvert, otthagyott kismama…köszönöm , nem. Nem kérek belőle, nem fogtok nevetség tárgyának kitenni. És épp ez az amiért jöttem .- Még észhez sem tértem az ámulattól mikor egy köteg pénzt tartott a kezében.

-          Ez…ez meg mi?- kérdeztem könnyekkel a szememben.

-          Ez a tiéd. Mindössze annyi a feladatod, hogy felhívod és megmondod neki, hogy utálod, hogy nem akarsz vele dolgozni, az a dolgod, hogy kiábránduljon belőled.- mondta mire én levegőt is alig kaptam.

-          Mi? Te normális vagy Jessica? Pénzt ajánlasz nekem? Ezt nem gondoltad komolyan ugye?- néztem hitetlenkedve rá.

-          Igazán meggondolhatnád az ajánlatomat… rajtad áll,  te kis szépség..- mondta mire én elvettem a pénzét majd darabonként tépkedtem szét majd  egy nagy golyóba gyűrtem az egészet és visszanyomtam a kezébe…

-          Ha igazán szeretnéd, ilyen húzások eszedbe sem jutnának. Te nem szereted, te csak birtokolni akarod őt…de én ebben nem veszek részt. Ha ő kéri, nem beszélek vele többé… viszont szeretnélek megkérni, hogy te se gyere ide többet, mert undorodom tőled.- mondtam majd felálltam. Ő csak a kezében pihenő kis pénz gömböt nézte..

-          Nagy hibát követsz el. – mondta majd elrohant, szó szerint kiviharzott a házból és bónuszként  jól becsapta az ajtót. Már nem tudtam mit higyjek… terhes, Nicknek gyereke lesz… A szívem szakadt meg. Még észhez sem tértem igazán mikor  ismét csengettek. Könnyes szemekkel mentem ajtót nyitni. Úgy éreztem hogy egy világ omlott össze bennem. Mikor kinyitottam Demi állt az ajtóban és mosolygott, azonban mikor meglátta az arcomat ő is elkomolyodott.

-          Hé…Mary, mi a baj? Rosszul vagy?- kérdezte és közelebb lépett.

-          Én…nem is tudom…- mondtam majd körbe néztem, olyan volt mintha minden forogna körülöttem.

-          Gyere segítek. Mondta és átkarolva engem a nappaliba vonszolt. Szerintem csak remélte hogy jó irányba megy illetve visz. Mikor elindult lábával belökte az ajtót. A nappaliban leültetett a kanapéra mire én sírni kezdtem. Ő magához ölelt és kedvesen nyugtatgatott.

-          Mary, mi a baj? Mondd, el mert így nem tudok segíteni…

-          Nick…- nyögtem ki sírva.

-          Mi van vele?

-          Ő…utálom.- mondtam sírva majd picit összeszedtem magam és elmeséltem neki mindent, az előzményeket, illetve hogy előtte itt járt Jessica is…a végére igen csak ledöbbent arccal nézett rám.

-          Pénzt ajánlott?- kérdezte.

-          Azt hiszed érdekel, nekem nem ez fáj….hanem terhes, Nicknek gyereke lesz engem pedig végig hülyének nézett. Miért csinálja ezt velem?- kérdeztem majd kezeimbe temettem a z arcom.

-          Nick szeret téged, tudom…én beszéltem vele, mikor elkértem a címed tőle… ő mondta és láttam is rajta, szándékosan sosem tudna megbántani téged. Beszélj vele. Akarod, hogy felhívjam?- kérdezte mire én csak a fejemet ráztam hogy ne…

Demivel sokat beszéltünk még Nickről, de sokat kérdezett az életemről is. Nagyon elszántnak látszott azzal kapcsolatban hogy kiderítse, miért is hasonlítunk annyira. Joban bele gondolva még örülnék is neki ha ő a tesóm lenne. Annyira kedves lány és jó szívű. Nem is ismer engem és én sem őt mégis úgy érzem , hogy neki bármit elmondhatok, mert ő segít nekem, ha kell . Valamiét az első perctől kezdve bíztam benne.

-          Demi… te jól ismered Nicket, hiszen már évek óta barátok vagytok.- mondtam mire ő mosolygott.

-          Szinte olyan mintha a testvérem lenne, neki bármit elmondhatok, mert tudom, hogy sosem ítélkezne felettem.

-          Akkor légy őszinte velem… mit mondott rólam neked?- kérdeztem halkan mire ő szélesen mosolygott.

-          Tudod mikor először megemlített csak annyit mondott hogy van egy lány aki nagyon hasonlít rám, szinte a fiatalabb képmásom…aztán én már tudtam, hogy több van itt, elkezdtem faggatni, és kiderült hogy ez a bizonyos lány nagyon érdekli őt. Elmondta hogy ő a dalszövegíród és imád veled dolgozni , veled énekelni. – mondta és ekkor egy könnycsepp folyt végig arcomon .- Én persze tudtam Jessicáról is, és mindig mondtam hogy lépjen már valamit… mondtam hogy hagyja el azt a kis fruskát. Ő soha nem is illet hozzá, mindig csak a pénze miatt volt vele, meg a hírnév és hasonlók, az elején engem is elakart távolítani a közeléből, rám is konkurenciaként tekintett, de én kitartó voltam. És neked is annak kell lenned, Nickkel sűrűn beszélünk, hol emailen vagy telefonon, vagy mikor összefutunk egy kávéra, és nem volt olyan beszélgetés amikor szóba nem hozott volna. Mindig áradozott rólad, és mindig elmondta hogy szeretne veled lenni, de nem tudja mit tehetne, hiszen olyan elutasító vagy vele. Én bíztattam, aztán mikor elküldted” szabadságra” nagyon sajnáltam. Elmondta nekem, hogy sokszor estig a stúdió előtt ült a kocsijában csak hogy láthasson , ha más nem , csak egy percre. Jajj Mary, mit mondjak még? Ha ennyiből nem jöttél rá hogy tiszta szívéből szeret téged akkor ha többet mondok, abból sem fogsz. Nem akarlak rábeszélni, én nem vagyok híve az ilyen kerítős dolgoknak, az a legjobb ha szépen sorjában, a  maga , akár lassú,  tempójában alakul ki a kapcsolat, a szerelem. De ő szeret téged, ezt jó ha tudod, és elhiheted nekem.- mondta mire én megöleltem.

-          Köszönöm Demi..- mondtam és ekkor megcsörrent a telefonom.- Ma csúcsforgalom van nálam.- mondtam mosolyogva miközben kihúztam a zsebemből majd ránéztem a kijelzőre és elakadt a szavam.

-          Mi az?- nézett Demi értetlenül.

-          Nick az..- motyogtam.

-          Vedd fel , hajrá..- mondta mire én megnyomtam a világító kis zöld gombot a telefon alsó sarkában és a fülemhez emeltem a készüléket.

-          Haló…

-          Mary? Nick vagyok...- hallottam boldog hangját.

-          Tudom.- mondtam halkan.

-          Annyira örülök hogy felvetted, szeretném ha találkoznánk, szeretnélek látni és szeretnék beszélni veled.- mondta mire én lehunytam a szemem.

-          Én…én is szeretnék veled találkozni, mert nekem is mondanom kell valamit. Öhm, mikor és hol találkozzunk?- kérdeztem

-          A parton, tudod, a mi helyünkön.. akár egy óra múlva.. az jó lenne neked?- kérdezte reménnyel teli hanggal.

-          Persze, akkor egy óra múlva.- mondtam majd letettem a telefonomat.

-          Hol találkoztok?- kérdezte Demi mosolyogva.

-          A parton, van ott egy kis öböl, a mi helyünk…- mondtam majd ránéztem.

-          Miért vagy ilyen szomorú?- kérdezte mire én nem szóltam semmit. – Ugye nem így akarsz odamenni, gyere segítek kiválasztani a ruhát és utána elviszlek a találkozó helyetekre .- mondta majd felpattant. Egymásba karolva sétáltunk fel a szobámba. Amíg én beállítottam a hajamat és felvittem egy alap sminket ő kiválasztotta a ruháimat. Mikor a szobába léptem az ágyon várt egy farmer egy fehér pólóval aminek az elején Mickey egér van illetve egy balerina cipő és egy bőr dzseki. Ahogy  felöltöztem mosolyogva és elégedetten nézett végig rajtam. – Indulhatunk is csajszi.- mire én beletúrtam a hajamba. A földszinten összeszedtem a táskám a telefonom illetve a kulcsaimat és  már indultunk is. A kocsiban nem beszéltünk túl sokat  inkább zenét hallgattunk. Mikor az említett kis öbölhöz értünk  Demi lehúzódott majd felém fodult.

-          Na ide fgyelj, nehogy valami hülyeséget csinálj nekem. Hallgasd meg őt is, és ne dönts addig amíg nem tudsz minden részletet. És vigyázz magadra, oké.- mondta mie én elmosolyodtam.

-          Köszönöm, Demi…Hogy segítettél és hogy elhoztál, és hogy elmondtad…azokat.- öleltem meg majd kiszálltam,  becsuktam az ajtót majd intettem neki mire ő elindult. Mikor már közeledtem , megláttam Nicket. Ott ült egy kis  sziklán. Egy percig csak néztem őt majd elindultam felé. Mikor a háta mögött voltam megköszörültem a torkom mire rögtön megfordult és leugrott a szikláról. Közelebb sétált majd megfogta a kezem. Nem szólt semmit csak nézett.

-          Szia Nick.- mondtam halkan.

-          Szia Mary… nagyon csinos vagy .- mosolygott végre.

-          Köszönöm, Demi érdeme .- jó volt látni ahogy rám mosolyog.  

-          Igazán? Úgylátom, jól kijöttök.-  húzott egy nagyobb sziklához amihez nekidőlve néztük a vizet.

-          El kell neked mondanom valamit, és nagyon remélem, hogy nem fogsz megutálni érte..- mondta mire én bólintottam .- Kérlek nézz rám.- fordította maga felé az arcomat.- Azt akarom hogy végig nézz a szemembe, soha nem hazudtam neked, és nem is áll szándékomban ezt tenni a jövőben sem.  Mary, én is csak pár napja tudtam meg, alig egy hete, és hidd el hatalmas sokként ért. Jessica babát vár és azt állítja hogy én vagyok az apa .- mondta mire én nem reagáltam semmit. Kb. két percig ültünk totál csendben és bámultuk egymás szemét. – Miért nem mondasz semmit? – kérdezte

-          Mert tudtam, ma eljött hozzám Jessica és elmondta hogy babát vár tőled. Olyan volt mintha belém döfött volna egy kést, aztán azt jól megforgatta, amint a kezembe nyomott egy köteg pénzt.

-          Mit csinált?- kérdezte meglepve.

-          Azt akarta hogy hívjalak fel és mondjam azt hogy többé nem akarok veled dolgozni, sőt, hogy többé nem akarlak látni. Azt akarta hogy rúgjalak ki téged, hogy ne legyek a közeledbe, mindezt azért mert te bevallottad neki hogy szeretsz engem .- mondtam majd felálltam.

-          Te jó ég, ez a nő nem normális, teljesen elment az esze. De Mary…- sétált mögém és maga felé fordított. – Nem hazudok neked… az a gyerek nem az enyém. Már vagy két hónapja nem is feküdtünk le egymással és furcsa véletlen, hogy pont akkor jelentette be hogy terhes mikor megtudta hogy én is megyek a tegnapi estre és hogy találkozunk majd. Én azt is kétségbe vonom, hogy tényleg terhes-e… és egy valami volt amiben nem hazudott neked. Én tegnap tényleg bevallottam neki hogy téged szeretlek, és ezen az sem változtat, hogy  Jess azt állítja én vagyok a gyerek apja. Ezt el hiszed ugye?- kérdezte kétségbeesve mire én nagyot nyeltem majd bólintottam, hogy igen. Ő lehunyta a szemét és homlokát az enyémhez nyomta. De te mit akartál nekem mondani?- kérdezte halkan

-          Én csak… Demi mindent elmondott rólad és az irántam való érzelmeidről és a lelkemre kötötte , hogy ne csináljak hülyeséget. És szeretném ha tudnád, hogy eszem ágában sem lenne többé azt kérni, hogy menj el, mert veled akarok lenni, veled akarok dolgozni, látni akarlak mindennap. Azt szeretném ha mindig a közelemben lennél, hogy érezhessen te velem vagy és vigyázol rám.- mondtam majd ránéztem . – Azt hiszem szeretlek. – mondtam mire ő karjait körém fonta.

-          Hé, bízz bennem egy picit..

-          Bízom benned, tényleg.- mondtam és elhúzódtam. – De én még nem voltam szerelmes, és össze is vagyok zavarodva. Úgy érzem szerelmes vagyok .. de én csak… - mondtam mire ő egy apró puszit nyomott a homlokomra.

-          Akkor mindent megteszek hogy teljesen biztossá váljanak az érzéseid.- mondta mosolyogva. A dzsekim alá csúsztatta kezeit és derekamat simogatva magához húzott. – Szeretlek .- suttogta és gyengéden megcsókolt. Én nyaka köré fontam karjaimat és úgy csókoltam vissza. – Annyira boldognak érzem most magam, mond hogy te is az vagy! Mondd hogy te is boldog vagy .- nézett rám hatalmas szemekkel.

-          Persze, hogy az vagyok .- mondtam majd szorosan magamhoz öleltem .

-          Mary… szeretném ha megismernéd a szüleimet és a családomat. Ma este vacsorázzunk nálunk .- mondta mire én megszólalni sem tudtam hirtelen.

-          Nick, én azthiszem…

-          Igazad van , nem akarom rád erőltetni , akkor töltsük kettesben  az estét, menjünk el valahová vacsorázni ,  nézzünk meg egy filmet..- hadarta mire én nevetve leállítottam.

-          Hé, nyugi… én szeretném megismerni a családod, a kérdés, hogy ők is szeretnének- e engem megismerni…