Friends...

itt vagyok az új résszel, bocsánat, hogy csak most de nagyon fáradt vagyok mostanában, és lehet hogy nem is lett túl hosszú, de tartalmas.

2 hét múlva…

Már két hete dolgozunk együtt a csapattal. Én,  Nick,  Jack, és Michael kezdünk nagyon jól összeszokni. Nick szinte naponta hozza az új, jobbnál, jobb dalokat, szóval van miből válogatni. Nick és én azóta nem voltunk kettesben, mindig próbálom elkerülni az olyan helyzeteket, nem akarok vele beszélgetni, úgyhogy ha a másik két srác kimegy , agy szünetet tart, én is elvonulok, volt , hogy inkább a wc- ben kuksoltam és telefonomon bámultam az órát…tudom gyerekes. Szerencsére Jack és Mike tudja, hogy Nicknek van kapcsolata, így előttük, megsem próbál beszélni velem, mármint arról, arról a csókról amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Borzalmas érzés, éjjel róla álmodom, és napközben is ha csak lehunyom a szemem, csak őt látom, érzem ahogy megcsókol. Nemtudom mit tehetnék, hisz ez sem mehet örök időkig, nem kerülhetem őt mindig, muszály lesz egyszer megbeszélnem vele. Most fél egy van. A srácokkal hozattunk, kínai kaját. Miután mindenki végzett Jacknk és Mikenak még el kellett menni egy fél órára, úgy döntöttem, hogy most megbeszélem vele.

Mikor elmentek a srácok, Nick beült a keverőpult elé, és úgy csinált mintha nagyon dolgozna valamin, de tudtam, hogy ez nincs így.

-          Nick…- szólítottam meg

-          Nahát, te még itt vagy? Hogy-hogy nem rohantál el? Tudod a leprám még nem múlt el…- mondta komolyan majd felém fordult. Soha nem láttam még ilyen szomorú szemeket.

-          Én…bocsánatot kérek, ne haragudj, hogy mostanában kerültelek, de nem tudtam hogyan viselkedjek veled azok…azok után. – ültem le vele szemben.

-          Semmi baj, tényleg kicsit kínos, csak tudod fáj mert én, nos én nagyon szeretek veled lenni, szerettem volna veled beszélgetni.- mondta mire én öntudatlanul talán de megfogtam a kezét. Hirtelen összefonódott kezünket nézte csak, éreztem, hogy nem lesz jó vége, így elengedtem kezét és keresztbe fontam a karjaimat.

-          Én is szeretek veled lenni, és  te egy fantasztikus srác vagy, ezért olyan nehéz , hogy veled legyek, azok után ami történt… de mindegy, szeretném neked felajánlani a barátságomat, lógjunk néha együtt, beszélgessünk, én hiszem, hogy jó barátok lehetünk.- mondtam mire ő elmosolyodott.

-          Rendben, legyen…barátok vagyunk. – mondta majd felállt. Én is felálltam mire ő magához ölelt. Erősen szorított magához, a hátamat simogatta, mikor  éles női hangot hallottam.

-          Itt meg mi folyik?- mindketten a hang irányába fordultunk, Égy szép szőke lány állt az ajtóban.

-          Ohh…szia Jessica.- engedett el Nick.

-          Szia drágám.- lépett közelebb és megcsókolta a fiút.- Na és ez ki?- pillantott rám.

-          Jess, ő itt Mary, új felfedezett, most vele dolgozunk együtt. Nagyon tehetséges lány..

-          Nem kétlem.. de örülnék ha nem ölelgetnéd, meg simogatnád őt…te az enyém vagy.- mondta Jessica

-          Na de drágám…- kezdte Nick.

-          Semmi ellenvetés, Te az enyém, én a tiéd , nem lehetsz az övé…

-          Bocsánat, nincs szándékomban elvenni tőled, és Nick amúgy sem egy tárgy amit birtokolhatsz. De tudod mit, nincs semmi közöm hozzátok, én most megyek..- mondtam és már indultam volna mikor Nick megszólalt.

-          Nem, Mary, ne menj sehová…Jessica megy el.- mondta komolyan mire én csak néztem. A lány is meglepődött.

-          Micsoda? Nick, nem teheted..

-          De igen Jess, ez itt a munkahelyem és mi itt dolgozunk, nem jöhetsz ide amikor csak akarsz. Szólj ha jössz, hogy egyáltalán én ráérek-e veled foglalkozni.- mondta Nick komolyan. Jessica arcszíne már-már vörösbe hajlott.

-          Rendben, akkor majd hívj ha velem is tudsz foglalkozni, ha majd érdekel hogy mi van velem.- mondta a lány sértődötten.

-          Oké.- válaszolt Nick egyszerűen ami még jobban dühítette a lányt. Miközben az ajtó felé tartott végig farkasszemet néztünk majd kisétált  a stúdióból. Nick a fejét fogva ült le a székbe .

-          Nick..- guggoltam le elé és megfogtam a kezét.

-          Tudom mit akarsz mondani, Jess egy kicsit..

-          Bunkó? Fennhéjázó ? Irritáló?- vágtam közbe mire ő felnevetett.

-          Nem akartam így fogalmazni, de azt hiszem igazad van.- mondta mire én elmosolyodtam. – Nem iszunk egy kávét? A közelben van egy kitűnő kávézó..

-          Umm…- néztem félre

-          Egy baráti kávézás, nem felejtettem el.- nevetett fel.

-          Akkor rendben.- mondtam  majd felálltam . A vállamra vettem a táskámat majd el is indultunk. Egy aranyos kis kávézóba mentünk, nagyon csendes volt. Nickkel egy hátsó kis boxban foglaltunk helyet. Ahogy láttam , a fiút jól ismerték már a felszolgálók. Mindketten kávét kértünk majd ahogy kihozták beszélgetni kezdtünk.

-          Tudod félelmetes a hasonlóság közted és Demi Lovato között..

-          Tudom, de én nem ő vagyok…Fogalmam sincs miért hasonlítunk ennyire.

-          Teljesen olyan vagy mint ő 2-3 éve, furcsa.- mondta halkan majd a kávéját nézegette.

-          Umm, Jessica-val mióta vagytok együtt?- kérdeztem mire rám pillantott.

-          Miután feloszlott a banda, azt hiszem rá félévvel találkoztunk és kezdtünk el randizni. Szóval olyan másfél éve. Eleinte olyan édes és kedves lány volt. Mivel modell sokat utazik és az elmúlt pár hónapban kicsit elhidegültünk egymástól. Aznap mikor a parton voltunk és haza mentem ép kipakolt.

-          Kipakolt?- néztem értetlenül.

-          Igen, a barátnőjével megbeszélte hogy hozzám költözik.

-          Ohh, és veled meg nem?

-          Nem.

-          És akkor ti most együtt is éltek?- kérdeztem mire fürkészve nézett.

-          Zavarna téged?- kérdezte

-          Engem? Ne viccelj, miért zavarna? Csak azért kérdeztem mert az összeköltözés egy nagy lépés, azt jól megkell fontolni. És ha együtt éltek, akkor a kapcsolatotok igen komoly lehet..

-          Nem élünk együtt, azt mondtam, hogy én nem akarom hogy hozzám költözzön.

-          Értem.- válaszoltam egyszerűen.

-          És te?- kérdezte

-          Én a szüleimmel lakom, illetve anyával és Paullal. Mint a múltkor mondtam, nekem most a zene a legfontosabb. – mondtam

-          És nem is örülnél ha valaki udvarolna neked?- kérdezte.

-          Nem tudom, talán, de félek, hogy csak visszatartana a célom elérésében. Ha valakivel járni kezdek….elvárom, hogy a fiú támogasson engem mindenben, szeressen és tiszteljen, és nyújtson biztonságot…ilyen fiúval még nem találkoztam.- mondtam mosolyogva

-          Biztos?- kérdezte és tudtam hogy ezzel magára céloz. Nick tényleg fantasztikus fiú. Jóképű, kedves, figyelmes és azt hiszem totál odavagyok érte azóta a csók óta. Próbáltam elfelejteni, de sehogy sem megy.. Akárhányszor lehunyom a szemem őt látom magam előtt, ahogy rám mosolyog, senki nem tudja, és nem is tudhatja meg senki a jövőben sem. – Hé Mary…

-          Igen?- ébresztett fel elmélkedésemből.

-          Nagyon elgondolkoztál és olyan furcsán néztél rám.- simogatta meg a kezem.

-          Tudom…öhm, a válaszom igen, biztos hogy még nem találtam meg a megfelelő srácot. De ezentúl sokkal nyitottabb leszek, és remélem, te mint a barátom, megóvsz engem a szélhámosoktól, akik csak kiakarnak használni, mivel nincs bátyám, ez a feladat a legjobb barátomra hárul.- nyomatékosan kiemeltem a barátom szót.

-          Bennem bízhatsz, megvédelek bármi áron.- mondta  mire majd megszakadt a szívem.

-          Köszönöm, de most menjünk dolgozni.- mondtam mikor megittam az utolsó korty kávét is. A stúdióban töltöttük az egész délutánt, kisem mozdultunk onnan. Felénekeltem egy dalt majd azt elemezgettük a fiúkkal..

Miután este hazaértem megvacsoráztam anyáékkal. Elmeséltem szokásos élményeimet a stúdióban, ami a vicces, hogy szinte minden nap ugyanazt mesélem, hisz mindennap ugyanazt csinálom, énekelek amíg bírom. Persze a Nickkel történtekről soha nem mesélek, utána úgyis folyamatosan az lenne a téma.

A vacsora után felvonultam a szobámba. Elővettem a laptopomat s bekapcsoltam azt.  Közben elkezdtem levetkőzni majd megnyitottam a vizet és beálltam a zuhany alá. Szerencsére nem felfrissített hanem még inkább elnyomott és még álmosabb lettem. Bár ez nem is csoda hiszen délelőtt tanulok és jön a magán tanár majd 11 órára megyek a stúdióba. Persze nem minden nap jön a tanár és akkor kicsit eltudom bliccelni a tanulást, vagyis csak annyiban hogy kevesebbet tanulok, néhányszor átolvasom az anyagot és kész, ma is ez volt így már fél 11-re be tudtam menni a stúdióba.

És ami a barátaimat illeti, a régi barátaimat , a régi legjobb barátaimat, akik régen mindennél fontosabbak voltak nekem, eltűntek. Nem válaszolnak a leveleimre és ez nagyon rossz érzés. Azt hittem mindig mellettem állnak majd  de ez nem így van, csalódtam bennük.

És ami még Nickket illeti, ez a lány, Jessica. Nem is értem ezt a fiút, ő sokkal jobbat érdemelne, ő nem is ilyen, látszik, hogy semmi közös nincs bennük. És a lány, lerí róla, hogy ha kellene savat öntene a másikra, csak hogy az ő akarata érvényesüljön.

 Miután reggel összeszedtem magam jött a magántanárom és átvettünk nagyrészt mindent amit eddig tanultunk, szúrópróba szerűen tett fel kérdéseket tantárgyakból. Szinte mindenre helyesen válaszoltam így gyorsan végeztünk és nem kínzott nagyon. Kiadta a feladatokat amiket megkell csinálnom, mire legközelebb jön, ami szerencsére csak hétfőn lesz. Igen, péntek van, úgyhogy vasárnap ráér megcsinálni.

Mire beértem a stúdióba elmúlt 11 óra így rögtön munkához kezdtünk. Nick hozott egy új dalt amit előző este írt nekem. A dal címe: Maybe better without you . A dal egy fiúról és egy lányról szól. A lány szerelmes és a fiú is szereti azonban van egy kis probléma, nem lehetnek együtt, a fiút köti az ígérete és így nem szeretheti szabadon a lányt ezért a lány úgy dönt kilép az életéből, mert inkább lesz magányos, él egyedül, minthogy valaki olyanra várjon , aki soha nem lesz az övé.

Mintha csak rólunk írta volna ezt a dalt. És ahogy énekeltem még inkább ezt éreztem, egy nagyon szép lassú szerelmes dal volt.

-          Nahát ez egy csodálatos dal .- mondtam mikor kimentem a fiúkhoz. – Imádom, szeretném ha rajta lenne az albumon.

-          Felőlem okés ..- mondta Jack.- Tényleg jól sikerült.

-          Akkor jó, nézzétek fiúk, úgy érzem összeesek a fáradtságtól én most hazamennék . Ugye nem baj..- mondtam

-          Dehogy csajszi, menj csak, pihend ki magad mert hétfőn folytatjuk a munkát, minél előbb kész az album annál jobb.

-          Ez így igaz.- mosolyogtam majd vállamra vettem a táskámat.

-          Mary, szívesen haza viszlek ha szeretnéd.

-          Rendben, azt megköszönöm.- mondtam majd intettem a fiúknak és elindultam a folyosón a lifthez. Hamarosan Nick is csatlakozott hozzám és már együtt sétáltunk a lifthez.- Szép dal.- mondtam rá sem nézve mikor beszálltunk a liftbe.

-          Köszönöm, örülök hogy tetszik., tegnap este írtam, alig aludtam az éjjel.- mondta mire én bólintottam egyet.- Nincs kedved levegőzni egyet? Lemehetnénk a partra.- mondta mire nekem eszembe jutott az a délután.

-          Nem hiszem hogy jó ötlet. Inkább haza mennék.- pillantottam rá.

-          Azthiszem szakítok Jessicaval.- mondta mire felkaptam a fejem.

-          Mi?- kérdeztem és épp ekkor nyílt ki a lift ajtó.

-          Erről szeretnék veled beszélni.- mondta miközben a kijárat felé sétáltunk.

-          Velem? Miért? Nekem mi közöm van ehhez?- kérdeztem halkan.

-          Nagyon is sok.- mondta majd ahogy az autójához értünk kinyitotta nekem az ajtót. Gyorsan beszálltam majd ahogy ő is csatlakozott hátrahajtotta a fejét. – Kérlek Mary, csak szeretnék veled beszélni, pár perc lesz az egész.

-          Ha pár perc az egész akkor itt is tudunk beszélni.

-          Levegőre van szükségem, és úgyis végig a partmentén mennénk. – mondta és szomorúan nézett rám.

-          Rendben…menjünk, de tényleg csak pár perc.- egyeztem végül bele. Kb 5 perc volt az autó út addig a partszakaszig ahol a múltkor voltunk. Nick leparkolt majd mindketten lesétáltunk a homokos partra, végig a hullámokat bámultam, nem igazán néztem rá. Már magamtól is tudtam az utat a kis öböl részbe. Ahogy a sziklákhoz értünk szembefordultam vele.- Mond.

-          Tegnap este gondolkoztam. Tudod, annyiszor átrágtam magamban és mikor írtam a dalt teljesen biztos lettem benne. Nem akarok vele lenni, ez a dal leírása a mi helyzetünknek, nem akarom, hogy velünk is ez legyen.

-          Mi? Nick mi az hogy velünk? Mi barátok és munkatársak vagyunk, semmi több, nincs velünk semmi.- akadtam ki.

-          Ugyan Mary, te is és én is nagyon jól tudjuk hogy mit érez a másik. Azthiszed nem érzem, nem tudom ahogy rám nézel, ahogy figyelsz mikor énekelsz, a szemed mindent elárul, szépségem. És tudom hogy te is látod rajtam. Minél inkább ellenkezünk annál rosszabb lesz. Annál inkább akarjuk a másikat.

-          Nick, ez nem igaz, fejezd be én nem érzek irántad semmit, ezt értsd meg. Én nem akarok neki rosszat. Jessica szeret téged.

-          Nem, Jessica nem engem szeret hanem azt szereti aki még híresebbé teheti őt. A hírnevemet szereti, soha semmiben nem értettünk egyet, semmit nem csinálunk közösen. Mary, nem tudom mit érzek irántad, ez valami nagyon különleges. Csak szeretnék kapni egy esélyt hogy bebizonyítsam nem akarok ártani neked.- fogta meg a kezem.

-          Csak most ismertelek meg Nick, nem tudom jó ötlet-e, még csak egy fél hónapja hogy ismerlek. Ez túl gyors..- mondtam mire ő elnevette magát.

-          A múltkor túl gyors volt…mikor itt ezen a helyen akartalak megcsókolni, azóta sok minden változott.

-          Nick… így nem. Esetleg ha már nem lenne Jessica , ha már nem lennétek együtt, talán, de addig, semmiképpen sem. Viszont nem akarom hogy elhagyd miattam.- mondtam és ekkor villámlott egy nagyot. Eddig észre sem vettem, hogy beborult az ég és fúj a szél.

-          Ne mond hogy nem akarod. – mondta halkan és hatalmasat dörgött az ég majd elkezdett esni az eső. Beletúrtam a hajamba majd letöröltem az arcomat.

-          Haza akarok menni…- fordultam el.

-          Én közelebb lakom, csak pár utcányira innen, menjünk hozzám és ha eláll az eső haza viszlek .- mondta

-          Miért nem most viszel haza, nem mindegy mikor?

-          Nem szeretek esőben vezetni..- mondta mire én hülyén nézhettem rá.

-          Ez komoly?- nevettem fel.

-          Igen, de induljunk, nem szeretném hogy megfázz és elmenjen a hangod.- mondta mire én csak bólintottam.

-          Oké.- mondtam, és futva tettük meg a visszafelé vezető utat. A rajtunk lévő ruhák, persze már csurom vizesek voltak.

-          De ahogy eláll az eső, haza viszel.- jelentettem ki az autóban. Tudtam, hogy akár most is haza tudna vinni, hisz nem féléve van jogsija, nem kezdő már, valószínűleg nagyon sokszor vezetett már esőben. De azért bele mentem hogy felmegyek hozzá, magam sem tudom miért.

-          Persze, kisasszony.- mondta kis mosollyal az arcán miközben az utat figyelte .

Ő itt Jessica, Nick barátnője

Mi a véleményetek? Mit gondoltok, mi lesz még itt?

First kiss...

Mary szemszög..

Reggel kicsit fáradtan ébredtem. Viszont…ahogy kinyitottam a szemem őt láttam magam előtt. Ennyit a felejtésről, és az a tegnap esti üzenet is. Épp felültem az ágyba mikor nyílt az ajtó.

-          Jó reggelt kicsim. – lépett be anya.

-          Jó reggelt anya .

-          Beszélgethetünk?- ült le az ágy szélére.

-          Igazság szerint félórám van elkészülni, 8-ra jön a magán tanár .- fogtam fel a hajam zuhanyzáshoz készülve.

-          Lemondtam a tanárt, ma nem jön. Szeretnék beszélgetni veled .- mosolygott. Nem értettem miért van ilyen jó kedve.

-          Okké…akkor mondcsak.-  ültem törökülésbe.

-          Még mindig annyira szeretnéd azt a szerződést?

-          Igen, de anya ezt már megbeszéltük, te nem támogatod és ha te nem szeretnéd én nem akarok csalódást okozni neked. Eddig is kibírtam, hogy feladom amit szeretek , mert szerinted veszélyes volt rám nézve, ne aggódj, most is menni fog majd, csak adj egy kis időt és elfelejtem.. – mondtam majd mikor abba hagytam kicsit komoly lett az arca.

-          Tényleg…szóval, olyan sok mindent tiltottam meg?

-          Öhm..csak párat mondok.. falmászás, színjátszás, szörfözés, mindet imádtam, de te nem szeretted őket.

-          De a szörf és falmászás tényleg veszélyes volt, jó igaz, a színjátszás nem volt olyan veszélyes.

-          Olyan…anya az egyáltalán nem volt veszélyes.. mindegy az már a múlt, mindig imádtalak, de a lényeg. 18 éves vagyok, nem sokára 19 , már csak két hónap… és szeretném , ha engednél azon a pórázon..már nem vagyok gyerek, ne félts annyira.. – mondtam mire bólintott.

-          Igazad van, csak nem akarom, hogy elszakadjunk egymástól. De gondolkodtam én is…és arra jutottam, hogy nem vehetem el tőled a lehetőséget , hogy csillogj, hogy élvezd a csillogást. Elengedlek... aláírhatod a szerződést és hozzájárulok, és támogatom a döntésedet, illetve próbálkozom .- mondta mire én hirtelen megszólalni sem tudtam így csak a nyakába ugrottam és nevetgéltem. Nagyon boldog voltam, életem egyik legboldogabb perce volt.

-          Köszönöm anya, köszönöm. Istenem, nem is tudom mit mondjak.- engedtem el.

-          Nem kell semmit mondanod, elég hogy látom a  boldogságot a szemedben. Szeretlek kicsikém, te vagy nekem a legfontosabb, nem akarlak elveszíteni.- simogatta az arcomat.

-          Paul tudja már?- kérdeztem mosolyogva

-          Nem, ma korábban ment be és nem tudtam vele beszélni, gondoltam meglephetnénk az irodában. – mondta mit én csak helyeselni tudtam.- Apropó Paul… tényleg úgy érzed újra van apukád?

-          Igen, anya… Ezt már vele is beszéltük, és szeretem őt, tényleg úgy viselkedik mint egy apa és érzem , hogy szeret engem.- mondtam mire ő csak mosolygott.

-          Mi lenne ha összekapnánk magunkat és bemennénk a városba? Bemehetnénk Paulhoz és utána vásárolgathatnánk, mit gondolsz?- kérdezte

-          Benne vagyok. Akkor gyorsan le zuhanyzom és lent találkozunk, oké? – másztam ki az ágyból.

-          Töltök neked kávét és csinálok egy szendvicset.- mondta miközben már az ajtó felé sétált.

Azthiszem még soha nem zuhanyoztam ilyen gyorsan. Felkaptam egy fekete fehér pöttyös ruhát, fekete balerina cipővel , a hajamat kiengedve hagytam majd lementem a konyhába.

Mire leértem, már anya is elkészült, a kávém gőzölgött és egy finom szendvics várt a pulton.

-          Gyorsan megeszem és indulhatunk is..- mosolyogtam majd leültem és falatozni kezdtem.

-          Nem kell sietni, hogy félre nyelj, a végén még vásárlás helyett a kórházban kötünk ki.- nevett.

-          Oké, csak alig várom, hogy lássam Paul reakcióját.- mosolyogtam majd folytattam az evést. Negyedórán belül már táskámmal a vállamon zártam be a bejárati ajtót. Anya már a kocsiban várt, mikor beszálltam a kocsiba a motor már járt így indulhattunk is.

Mikor a kiadóhoz értünk és anya leparkolt , boldogan szálltam ki az autóból. Az épületben a recepcióhoz sétáltam, ahol egy kedvesen mosolygó lány fogadott.

-          Üdvözlöm, miben segíthetek?

-          Jónapot , Maria Claire Rodriguez vagyok az egyik lány aki hétfői meghallgatáson nyert. Bekellett jönnöm, megbeszélni a részleteket.- mosolyogtam én is.

-          Igen. A lifttel felkellene menni a 15-ik emeletre, az igazgató úr fog önökkel beszélni. Ott majd az asszisztens segít önöknek.- mondta mire én mosolyogva bólintottam majd elindultunk a lifthez

-          Paul biztos örülni fog.- mondta anya. Ebben én is biztos voltam. A liftben rajtunk kívűl még két férfi volt, ahogy néztem , mindkettő ottani dolgozó volt. A 15.-ik emeletig, csendben voltunk anyával, ahogy a két férfi is. Mikor mi kiszálltunk, ők még maradtak, ha jól láttam a következő emeletig.

-          Jónapot, Maria Claire Rodriguez vagyok, a hétfő meghallgatás egyik nyertese, konzultációra jöttem .- mondtam a már igencsak idős éveiben járó hölgynek, olyan 50-55 éves lehetett.

-          Azonnal szólok az igazgató úrnak.- mosolygott ránk.

-          Köszönjük.- mondtam mire ő vette is fel a telefonját. Paul valószínűleg rögtön fogadta a hívását mert azonnal mondta a nevemet majd bólintott.

-          Rendben uram.- mondta a hölgy majd letette a telefon. Az igazgató úr várja önöket.- mondta majd felállt és kinyitotta nekünk Paul irodájának ajtaját. Ahogy beléptünk azonnal záródott is az ajtó.

-          Sziasztok..ti hogy kerültök ide?- kérdezte Paul miközben felállt és felénk sétált. Mindketten kaptunk egy-egy puszit majd az iroda egyik felében lévő hosszú kanapéhoz kísért minket.

-          Mary  meg én arra gondoltunk, hogy vásárolgatunk egy kicsit és ha már erre járunk, gondoltuk hozzád is benézünk.- mondta anya.

-          Akkor szent a béke?

-          Mondhatjuk.- bólintottam.

-          Illetve gondoltam szólunk hogy benne vagyok, szóval készítheted a szerződést..- mondta anya mosolyogva

-          Komolyan?- állt fel Paul.- Gyere te jövendőbeli szuper sztár.- nevetett mire én felpattantam és megöleltem , mikor elengedett azonnal agyalni kezdett.- Lássuk csak. Csütörtök délelőtt van, ha minden jól megy, akár már holnap délután aláírhatod a szerződést és jövő héten el is kezdhetjük a munkát. Ha gondolod, most le is mehetsz, megnézheted a stúdiókat.

-          Tényleg? Szuper, akkor én megyek is…de hova is kell mennem?- kérdeztem nevetve

-          9.-ik emeleten végig szinte csak stúdiók vannak.-  mondta mosolyogva

-          Oké, akkor én most lemegyek, te beszélj meg anyával mindent és nyugtasd meg , és anya, - fordultam anyához, - te meg majd csörgess meg ha végeztetek és mehetünk vásárolni.- mondtam majd adtam Paulnak egy puszit és már el is tűntem. – Viszlát umm…- fordultam a titkárnő felé.

-          A nevem Rose Winn.- mosolygott.

-          Értem akkor viszlát  mrs. Winn..

-          Itt a legtöbben Rosie-nak, vagy Rose néninek hívnak, és mivel gondolom, te is munkatársunk , illetve ügyfelünk leszel, te is nyugodtan hívj csak így.- simogatta meg a karom.

-          Rendben, akkor viszlát Rosie.- mosolyogtam és intettem majd beszálltam a liftbe  és megnyomtam a kilences gombot. Ahogy a lift megállt és kinyílt az ajtó, egy hosszú széles folyosót láttam. Pár méterenként volt egy nagy barna ajtó illetve a folyosó végén egy másik hatalmas szürke ajtó, a lépcsőházba vezetett. Elindultam a folyosón, némelyik ajtó mögül, nevetés hangzott, volt ahol totál csend volt , aztán a folyosó vége felé, zongora szót hallottam, ismerős volt a dal amit bent játszottak így megálltam és először csak kintről hallgattam. Majd valaki énekelni kezdett:

I'm here again,
A thousand miles away from You.
A broken mess,
Just scattered pieces of who I am.

Annyira ismerős volt a hang így benyitottam. Nick ült a zongora előtt. Nem vett engem észre így amilyen halkan csak tudtam, becsuktam az ajtót és még közelebb sétáltam. Ő tovább énekelt.

I tried so hard,
Thought I could do this on my own,
I've lost so much along the way.

Imádtam ezt a dalt így lassan kinyitottam az üveg ajtót és én is elkezdtem énekelni:

Then I see Your face,
I know I'm finally Yours
I find everything,
I thought I lost before
You call my name,
I come to You in pieces;
So You can make
Me whole.

Lassan közeledtem felé és mikor észrevett abbahagyta az éneklést de nem fordult felém csak játszott tovább a zongorán. Végül mikor már a zongorához értem leültem mellé , de nem néztem rá. 

I've come undone,
But You make sense of who I am
Like puzzle pieces in Your hand.

Mikor ő énekelni kezdett én elhallgattam. Éreztem hogy sokszor rám nézett de én nem viszonoztam ezt, csak a zongora billentyűit bámultam, a következő refrént is neki hagytam.

When I see Your face,
I know I'm finally Yours
I find everything,
I thought I lost before
You call my name,
I come to You in pieces;
So You can make
Me whole.

Éreztem hogy tovább szeretné énekelni, így hagytam, csak én is beszálltam egészen a dal végéig.

I tried so hard!
So hard!
I tried so hard!

Then I see Your face,
I know I'm finally Yours
I find everything,
I thought I lost before
You call my name,
I come to You in pieces;
So You can make
Me whole.

So You can make
Me whole.

A dal végén miután az utolsó hangokat is leütötte csak ültünk egymás mellett. Ő nem szólt semmit és én sem nagyon erőltettem. Hallottam ahogy sokkal gyorsabban veszi a levegőt .

-          Hé srácok…- szólalt meg valaki mire mindketten felkaptuk a fejünket. Egy fickó volt az.- Ez tök jó volt, nagyon jól hangzott

-          Kösz Jack.- mosolyodott el Nick.

-          Azthiszem, mi még nem találkoztunk.- jött közelebb- Jack Huntington vagyok , zenei producer.- nyújtotta a kezét.

-          Maria Claire Rodriguez .- mosolyogtam.

-          Ahh, a hétfői nyertesünk, együtt fogunk dolgozni az albumodon .- engedte el a kezem.

-          Nagyon örülök.

-          Umm. Én is viszont most bocsássatok meg , de csak a laptopomért ugrottam be, már mennem is kell. Akkor hamarosan találkozunk. Sziasztok.

-          Szevasz haver.- mondta Nick majd az ajtó már csukódott is.

-          Akkor én megyek is..- mondtam és már álltam volna fel mikor kezemet megfogva marasztalt.

-          Maradj még kérlek…Mary, sajnálom. Bármit tettem, amiért így viselkedsz velem, sajnálom.- mondta komolyan.

-          Nick…mi nem is ismerjük egymást, semmit nem tudunk a másikról. Mi csak, azt sem tudom mi történt tegnap a parton, nem tudom, hogy az a semmi is hogy történt meg. Nick barátnőd van és tudom, hogy szereted, és én nem leszek egy felesleges baba akit előkapsz a szekrényből amikor szükséged van rá. Én nem akarom ezt..- húztam el a kezem.

-          Mary, én nem ezt akarom, miattad énekeltem ezt a dalt, mert tegnap óta csak rád gondolok. Én még soha nem csináltam ilyet és undorodom magamtól amiért Jess mellett téged bolondítalak, de kellesz nekem, érted?

-          Nick, te ittál, vagy mi bajod van? Így hogy tudunk majd együtt dolgozni?

-          Nemtudom, csak egy valamit tudok, hogy nem akarlak elengedni téged. Belepusztulnék ha mással látnálak.

-          Nem fogsz..

-          Nem? Miért? Mármint hogy érted ezt?

-          Mert én nem fiúzni akarok, hanem dolgozni.- mondtam ki nagyon nehezen.- Nincs erre szükségem.- mondtam és már indulni akartam mikor karomnál fogva visszarántott és megcsókolt. Abban a pillanatban valami nagyon különleges érzés kerített hatalmába. Nem akartam elhúzódni tőle és nem akartam, hogy elengedjen. Sőt, kifejezetten élveztem a közelségét. Visszacsókoltam, nem volt semmi extra, a nyelvét sem dugta át, ahogy a tapasztalatlan lányok szokták mondani, és én az vagyok. Csak viszonoztam a csókot, egészen addig amíg meg nem csörrent a telefonom. Riadtan fordultam el Nicktől és idegesen keresgéltem a telefonomat a táskámban. Mikor végre sikerült megtalálnom anya nevét láttam a kijelzőn.

-          Szia anya.- vettem fel.

-          Szia kicsim, én végeztem, ha gondolod indulhatunk vásárolni.

-          Rendben anya, pár perc és lent leszek a bejáratnál – mondtam majd letettem.

-          Mary.- érintette meg a karom Nick

-          Igen?- néztem rá félve.

-          Életem legjobb csókja volt.- simított végig az arcomon

-          Nekem, pedig a legtökéletesebb első csókom volt amit csak eltudtam képzelni .- mondtam  halkan.

-          Első csók? Neked ez volt az első?- lepődött meg.

-          Igen, kinevethetsz, mindegy.

-          Nem, eszem ágában sincs kinevetni téged… Én nem tudom most mit mondjak.

-          Semmit Nick, ne mondj inkább semmit, mindkettőnknek így lesz a legjobb. Ez volt az első csókom, és az utolsó is, legalábbis tőled. Itt zárjunk le mindent és felejts el engem. Nem szeretném, hogy ez a helyzet, a közös munka rovására menjen, ami elvileg hétfőtől kezdődik, anya beleegyezett és aláírjuk a szerződést, talán már holnap délután.

-          Igazán? Ez szuper hír..

-          Igen az, tényleg, most mennem kell Nick ! Kellemes hétvégét.- mondtam majd választ nem várva kiszaladtam a folyosóra. Gyorsan szedtem a lábaimat a liftig , majd mikor megérkezett az én szintemre beszálltam és megnyomtam a földszintet jelző gombot.