A vacsoráig nagyon lassan
teltek az órák, mikor már finom illatokat éreztem elindultam a földszintre.
Anya és Paul is a konyhában tevékenykedett, nagyon aranyosak voltak ahogy
együtt dolgoztak a vacsorán, és Paul kifejezetten, ahogy szerencsétlenkedett.
Miután eleget álldogáltam és kukkoltam bevonultam mint aki épp most ért le.
-
Hm…finom illatokat
érzek.- mosolyogva álltam be közéjük, láttam hogy Paul próbálta előkészíteni a
terepet, hogy anyának minél jobb kedve legyen.
-
Remélem finom is, mi
mindent megtettünk.- nevetett fel anya majd egy puszit adott Paul arcára.
Imádni valóak.
-
Akkor én elkezdek
teríteni..
-
Azzal elkéstél csajszi,
már megterítettem.- mondta Paul majd kezét a vállamra tette és sajnálkozóan
nézett rám, ami persze csak színészkedés volt.
-
Jójójó…elkéstem,
bocsánatot kérek, kicsit elmerültem a töri könyvben.- hazudtam , ma már
másodjára, csak azért hogy anya ne haragudjon és elégedett legyen velem és a
teljesítményemmel. Eszembe sem jutott tanulni.
-
Jól van, akkor menjetek
kezet mosni én pedig tálalom a vacsorát.- mondta anya mire én meg Paul
elindultunk a fürdő felé.
-
Félek, ki fog akadni.-
mondtam miközben a kezemet mostam.
-
Remélem nem, próbáltam
felvidítani , hogy jókedve legyen . De legalábbis előbb-utóbb elfogadja.
Menjünk mert gyanús lesz ha sokáig távol vagyunk.- törölte meg a kezét ahogy én
is majd visszamentünk anyához aki már az étkezőben várt minket.Leültünk a
helyünkre majd meg is kezdtük a vacsit.
-
Jó étvágyat drágáim.-
mondta anya majd mindenki kiszolgálta magát és
enni kezdtünk. Egészen a desszertig mindenki jókedélyű volt,
beszélgettünk, viccelődtünk, sztorikat meséltünk, azonban ekkor jött a fekete
leves. Anya behozta a desszertet ami joghurtos málna torta volt. Nagyon
finomnak tűnt. Ahogy anya felvágta mindenki kapott egy szeletet. Paul ekkor
bólintott és kacsintott egyet, mondván szerinte itt az idő. Én azt sem tudtam
hogyan kezdjek bele.
-
Umm. Nagyon finom lett
anya, ez igazán nagyszerű.- mondtam mosolyogva mire ő megsimogatta az arcomat-
Nos, öö…tudod ma voltam egy helyen. Egy meghallgatáson.- mondtam majd
elhallgattam.
-
Milyen meghallgatáson?
Miről beszélsz kicsim?- kérdezte és ekkor már komoly volt az arca.
-
Egy kiadónál, énekeltem
és nyertem egy lemezszerződést .
-
Melyik kiadónál, és honnan
ismersz te kiadókat ? És ki hívott meghallgatásra?- kérdezősködött
-
Én hívtam Vic, egyszer
hallottam énekelni és gyönyörű volt. Tudom , hogy te nem támogatod az ötletet,
de Mary hangja csodálatos, nem rejtegetheti a világ elől.- mondta Paul mire
anya felállt és a hajába túrt.
-
Tessék? Te…te voltál?
Tudtad , hogy mit gondolok erről, mindketten tudtátok, nem akarom, hogy a
lányom áldozata legyen a sok szélhámos, féltékeny, rosszindulatú embernek. Nem
akarom, hogy bántsák, a kritikák és az emberek. Nem akarom, hogy úgy végezze
mint Lindsay Lohan vagy Britney Spears, őket is a show biznisz tette tönkre, a
hirtelen jött siker.Nem fogom engedni , hogy ez Maryvel is megtörténjen. És nem
értem hogy tehetted ezt Paul. Annyiszor elmondtam neked ezt…és te is Mary, hogy
okozhattál ekkora csalódást nekem?
-
Anya, ez nem igaz én
csak…- próbáltam magyarázkodni de ő rögtön közbe vágott.
-
Nem, ne mondj semmit.,
most nem is érdekel.
-
De anya, én is akartam,
nem csak Paul tehet óla, ő csak lehetőséget adott arra hogy azt csináljam amit
szeretek. Nem tilthatod meg ezt nekem…
-
De igen, de megtehetem,
az anyád vagyok és az a dolgom, hogy vigyázzak rád, és ha bekerülsz ebbe a
körforgásba akkor már nem tudok vigyázni rád.
-
Nem is kell…Victoria,
én ott lennék Marynek, mindig vigyáznék rá, és csak olyan embereket adnék mellé
akiben 1000 %-ig megbízom és tudom, hogy soha nem bántaná őt. Nézd…megértem,
hogy utálsz…de..
-
Igen Paul, utállak,
utálom , hogy mindketten átvertetek, hogy kijátszottatok és a hátam mögött
ügyködtetek…nincs jogod ehhez érted? Mary az én lányom és nem írathatsz alá
vele egy szerződést a hátam mögött, nem
tudsz rá úgy vigyázni mint én.
-
Nem anya…Az a baj, hogy
te túlságosan is vigyázol rám.. - pattantam fel. – Elegem van ebből, érted,
mindentől próbálsz óvni, és arra fogod, hogy apa helyett is vigyázol rám, de
nem kell, én akarok énekesnő lenni, nem Paul erőltette, én vágyom a sikerre, én
szeretném ezt, értsd meg, és én bízom Paulban, ő pont úgy tud vigyázni rám,
mint te, végre van apám, ezt ne rontsd el kérlek…Kérlek!!!- kiabáltam majd
felszaladtam a szobámba. Még hallottam hogy anya Paul fejéhez vágja hogy
mindent elrontott és hogy nem kellett volna ideköltöznünk, mert minden a feje
tetejére állt mióta itt vagyunk. Azonban ezután semmit sem hallottam mert
felértem a szobámhoz és magam után becsapva az ajtót az ágyra vetődtem. Sírtam.
Nem tudtam mást tenni, csak sírni, hirtelen úgy éreztem, hogy mindent kikell
adnom magamból, ordítani, sikítani akartam, de helyette a párnámat átölelve
zokogtam.
Nem tudom meddig sírhattam de
a szemeim már égtek és ekkor kopogást hallottam.
-
Tűnj el innen.-
kiabáltam mire nyílt az ajtó.
-
Csak én vagyok,
bejöhetek?- hallottam meg Paul hangját .
-
Persze.- mondtam és
felültem. Paul becsukta maga után az ajtót majd leült mellém az ágyra.
-
Hé...nyugi, minden
oké.- simogatta a kezem .- Jól vagy?
-
Azt hiszem , anya hol
van?- kérdeztem
-
A hálóban, és sír, és
nem enged be…Sajnálom, az én ötletem volt az egész meghallgatás.
-
Nem, örülök, hogy
elmentem és boldog vagyok, hogy én vagyok az egyik nyertes. Csak szeretném ha
anya végre elengedne és hagyná hogy éljem az életemet . Szeretem őt, nagyon, de
már elegem van abból, hogy mindig megmondja mit tegyek.- mondtam mire ő nem
szólt semmit.- Ez rossz?
-
Nem, dehogy, hiszen
felnőtt nő vagy és természetes hogy élni akarod az életedet, tapasztalatokat
akarsz gyűjteni. Anyukád csak…szeret téged.
-
Én is szeretem őt.
Tényleg.- mondtam halkabban.
-
Elhiszem Mary… Umm,
tényleg úgy érzed, hogy újra van apukád?- kérdezte mire én elmosolyodtam.
-
Igen, és fantasztikus
érzés, tudod nagyon kicsi voltam mikor apa elment és nagyon rossz volt nélküle
felnőni.
-
Szóval nem csinálom
rosszul? Világéletemben egyedül éltem, mégcsak gyerek sem volt a közelemben és
nem tudtam, tudom, hogyan kell csinálni. Mindig azt hiszem , hogy rosszul
csinálom.
-
Ne aggódj Paul…nagyon
ügyes vagy. És örülök hogy ilyen pótapukám van.- mosolyogtam majd megöleltem.
-
Köszönöm, Mary .
Köszönöm . – szorított magához. – Jól van kis hercegnő, most feküdj le és aludj
. Holnap reggelinél találkozunk.- simogatta az arcom majd elindult az ajtó
felé.
-
Paul…köszönök mindent
.Jóéjt.
-
Jóéjt, aludj jól és
álmodj szépeket. Szia.- mondta majd kisétált. Halkan becsukta az ajtót és ismét
egyedül voltam. Fürödni már nem volt kedvem, úgy gondoltam hogy majd reggel
lezuhanyzom , így csak átöltöztem a pizsimbe és lemostam azt a minimális
sminket is amit feltettem reggel. Miután bebújtam a takaró alá szinte rögtön el
is aludtam.
Reggel kicsit fájt a fejem
mikor felébredtem, nem tudtam , hogy ez minek tudható be, ezért csak bevettem
egy fájdalomcsillapítót majd beálltam a zuhany alá. Nagyon jó érzés volt ahogy
a forró vízcseppek végig suhantak a bőrömön. Sokáig álltam a víz alatt,
nehezemre esett elzárni a vizet és megtörölközni. Éreztem hogy ez a mai nap sem
úgy fog elsülni ahogy azt szeretném, így a zuhanykabin mentsvárat nyújtott,
úgyéreztem az az üvegfal minden rossztól képes megvédeni. Pont szemben van a
kád a fürdő másik felében és már elképzeltem hogy este milyen relax fürdőt
veszek.
Mikor nagy nehezen sikerült
rá vennem magam a törölközésre elzártam a csapot és magam köré csavartam egy
törcsit. A tükör elé beállva megcsodálhattam a kissé nyúzott arcomat , amire
rossz volt ránézni. Gyorsan vattapamaccsal letörölgettem az arcomat és felkentem
a szokásos arckrémet amit már 3 éve használok.
Miután felvettem a
köntösömet kivnultam a szobába és a gardróbban próbáltam valami elfogadható
szerkót összehozni. Végülis egy farmer rövidnaci és egy fehér top mellett
döntöttem. A mamuszomat felhúzva telefonomat magamhoz véve indultam el a
konyhába. Paul és anya már a pultnál ültek és kávéztak, pedig még csak fél
nyolc volt. A konyhába belépve halkan köszöntem.
-
Reggelt.- mondtam
majd adtam egy puszit Paulnak majd
anyának .
-
Jó reggelt – köszönt
Paul. Anya megsem szólalt, azért szép hogy még ő van megsértődve.- Mit csinálsz
ma Mary?
-
Nem tudom, tanulok,
majd sétálok, majd olvasgatok, lehet hogy elmegyek a tengerpartra, ott a levegő
is jobb illetve süt a nap és hátha szerzek új barátokat.- töltöttem ki egy
bögre kávét.
-
Rendben, nekem lassan
mennem kell.- állt fel Paul .
-
Jó munkát.- mosolyogtam
-
Köszi, szia, szia
drágám. Adott anyának egy puszit.
-
Szia.- válaszolt
egyszerűen anya , én nem akartam kettesben maradni vele így a bögrémet és egy
narancsot megfogva felvonultam a szobámba. Leültem az ágyra és az ölembe vettem
a laptopomat. Eddig minden nap néztem a leveleimet de a barátaim nem
válaszoltak, és ez ma sem volt másképp. Én azért megírtam nekik, hogy mi minden
történt velem, azóta hogy ideköltöztünk, a meghallgatást, hogy anya nem
támogat… Nem tudom egyáltalán elolvassák-e az üzenetemet, és ha el is olvassák,
miért nem válaszolnak annyira hiányoznak, most szükségem lenne a támogatásukra.
Az egész délelőttöt tanulással töltöttem, sikerült elvonni a
figyelmemet arról a kis gondról. Délután
megfogtam a kutyuskákat és elsétáltunk a
tengerpartra. Leültem a homokba és
hagytam, hogy Berry és Sally kiéljék magukat a vízben és játszanak.
Egészen délután négy
óráig ott voltunk, én nagy részt
olvastam és a labdát dobáltam a kutyuknak.
Haza felé sétálva kicsit
énekelgettem. Nem tudtam anyával meddig tart ez a szitu. Bántott, hogy nem érti
meg az érzéseimet, és nem fogadja el a döntéseimet, és nem hagy élni. Elhiszem,
hogy ez az élet nem lenne fenékig tejfel, de neki támogatnia kellene és nem egy
üveg szekrénybe zárni engem ahonnan csak csodálhatom az élet szépségeit,de
sohasem élhetem át, mert a szekrény fogja vagyok és soha nem ereszt el.
Jól esett hogy Paul támogat
engem , tudom, hogy ő csak jót akar nekem, bár ugyanezt elmondhatom anyáról is,
ő is biztos jót akar nekem, csak máshogy.
Haza érve a ház teljesen
üres volt. A konyhában találtam egy cetlit, anya írta, elment bevásárolni.
Szuper, teljesen egyedül vagyok. Sally
és Berry már kint voltak az udvaron, én felvonultam az emeletre és a zeneszoba
felé vettem az irányt. Leültem a zongora elé és csak úgy találomra játszani
kezdtem. Ami az szembe jutott, hogy mi volt az? Evanescence-től a My immortal.
Imádom ezt a dalt, mindig ezt hallgatom, ha szomorú vagyok, vagy rossz a
kedvem. Szeretem a lassú , romantikus, érzelmes dalokat, ha az ember a padlón
érzi magát, egy dal néha tökéletesen letudja írni a helyzetét. Azt gondoljuk,
hé…ez a dal rólam szól…pedig nem is…a dal mindenkiről szól, egy dal mindenkinek
mást jelent, mindenki másképp értelmezheti. Én is ilyen dalokat szeretnék
énekelni, azt akarom, hogy az emberek azt gondolják… istenem, mintha csak rólam
szólna, ez az én dalom, imádom…Azt hiszem ha ez sikerülne, én lennék a
legboldogabb ember.
Nem vacsoráztam együtt
anyáékkal. Paullal váltottam néhány szót majd csináltam egy szendvicset és egy
kakaót és a szobámban el fogyasztottam azt.
Azt kell mondanom, sajnos,
anyával nem jutottunk semmire, nem tört meg a jég, nem engedett ahogy én sem. Mindketten
sértődötten, szomorúan tértünk nyugovóra, remélve hogy másnapra enged a másik .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése