I know...

itt is van az új rész:D

Remélem tetszeni fog:D Véleményeket kérek, légysziiii:D:D

Szerda van, 11 óra. Most ment el a magán tanrom. Már reggel nyolc óta nyúzott a matekkal és törivel. Mindent megtanultam , és minden kérdésére helyesen válaszoltam, talán már ez a baj, minél jobb vagyok, ő annál több hibát keres, és mindenen problémázik. Nagyon örültem mikor láttam, hogy elhajt a kocsijával, egyre inkább idegesít.

Persze miután drága magán tanárom elment még tanultam egy kicsit, egészen két óráig, megcsináltam a házit amit adott , majd lementem ebédelni.

-          Éhes vagy?- kérdezte anya, ahogy beléptem a konyha ajtón.

-          Igen, nem is kicsit, reggel nyolc óta tanulok, egy huzamban .- mondtam

-          És hogy haladsz?

-          Jól, már a házit is megcsináltam, amit adott, szóval szabad a délutánom .- ültem le a kis asztalhoz.

-          Büszke vagyok rád.- mondta halkan.

-          Lehetnél büszkébb is, úgyértem, ha  megengednéd hogy énekeljek, ha aláírhatnám a szerződést, ha látnád, hogy esténként több ezer ember előtt lépek fel, még büszkébb lennél rám.

-          Kicsim…- kezdte de én félbe szakítottam.

-          Mindegy, hagyjuk.- mondtam lemondóan, mint akit már nem is érdekel ez az egész. – Mi az ebéd?

-          Sült csirke, zöldség körettel .Kérsz?- kérdezte

-          Igen, megyek kezet mosok .- álltam fel majd a fürdőbe szaladtam, gyorsan megmostam a kezem majd visszamentem. Mire visszaértem már kivolt szedve az ebéd és az asztalon várt egy pohár gyümölcslé kíséretében. Gyorsan hozzáláttam az evéshez és éreztem hogy anya sokszor figyel engem, én nem igazán néztem rá, inkább az evésre figyeltem. Köröbelül félóra múlva minden elfogyott a tányéromról, gyorsan elmosogattam a tányéromat, evőeszközeimet és a poharamat.

-          Köszönöm.- mondtam majd felmentem a szobámba a telefonomért és kimentem a kertbe. Lefeküdtem az egyik napozó ágyra és élveztem a késő nyári / kora őszi/ napsugarakat. Fél óra sem telt mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen számról hívtak, nem tudtam felvegyem-e , de végül kíváncsiságom győzött.

-          Halló…- emeltem fülemhez a készüléket.

-          Mary?- hallottam egy férfi hangot.

-          Igen, de kivel beszélek?

-          Nick vagyok, Nick Jonas.- mondta mire hirtelen a lélegzetem is elállt.Te jó isten, minek hívott fel és honnan tudja a számomat?- Paul adta meg a telefonszámodat.- oké, az egyik kérdés tisztázott.

-          Ahh, értem, és miért hívsz? – kérdeztem már mosolyogva.

-          Csak Paul elmondta hogy mi a helyzet, az anyukáddal meg minden.

-          Szóval tudod?

-          Hogy Paul a nevelőapád, persze, mindent elmondott, de ne aggódj, senkinek nem mondom el. Tudom, mit gondolsz erről…

-          Köszönöm.- mondtam hálásan.

-          Nincsmit, igazán, umm…mond csak nincs kedved találkozni velem, most? Mármint valahol..- mondta és úgy éreztem hogy kicsit zavarban van.

-          Hol gondoltad?- mosolyogtam még mindig.

-          A parton, ismerek egy jó helyet, totál csendes és kevesen járnak arra…ott nyugodtan tudunk beszélgetni, persze csak ha te is szeretnéd.

-          Rendben… Találkozzunk, a…- miután lediktáltam neki a tali helyet letettük és én beszaladtam a házba, hogy összekapjam magam. A hajamat gyorsan lófarokba fogtam, majd felkaptam egy ruhát meg egy sarut és el is indultam. Lent anya észre vette hogy átöltöztem és mikor nyitottam volna ki az ajtót utánam szólt.

-          Mary, hová mész?

-          Találkozóm lesz valakivel, nem maradok sokáig, ne aggódj. Mondtam majd elindultam. Útközben fogtam egy taxit, és azzal mentem a megbeszélt helyre. A tenger parton találkoztunk egy parkolóban. Én előbb értem oda amit nem tudom hogy csináltam. Épp a vizet bámultam mikor hátulról befogták a szemem.

-          Szia..- hallottam meg a hangját majd elvette kezét és megtudtam fordulni.

-          Szia Nick.- mosolyogtam.

-          Hogy vagy?- kérdezte mosolyogva miközben levette a napszemüvegét.

-          Jól, jól vagyok köszi és te?

-          Én is, menjünk, megmutatom azt a helyet, amiről beszéltem.-  mondta és előre mutatott. Végig a part mentén sétáltunk elég sokáig rengeteg ember volt, ezért Nick visszavette a szemüvegért, hogy ne ismerjék meg őt. Nem igazán beszéltünk, csendben haladtunk egymás mellett De nem is volt ez baj, jóérzés volt mellette hallgatni, Csendben voltunk, mégis... ez a csend többet mondott a kimondott szavaknál. Hallottam ahogy néha nagy levegőt vesz, mintha épp akkor gördülne le egy hatalmas kő a szívéről…Nem bírtam tovább, mikor már csendesebb részhez értünk megszólaltam.

-          Mi a baj?- kérdeztem halkan mire ő rámnézett.

-          Ennyire látszik hogy bajom van?

-          Igen, nagyon feltűnő…

-          Semmi, csak , minden rendben van, a barátnőmmel volt egy kis vitánk ma reggel, és rossz szokásom, hogy mindent a szívemre veszek. De ne erről beszélgessünk, miattad vagyunk itt.

-          Miattam?- kérdeztem halkabban, kicsit elszomorított a tény hogy van barátnője, de gondolhattam volna. Nem igazán szoktam a sztárok magánéletét nyomon követni, ezért  nem is tudtam.

-          Persze , hogy miattad.. sajnálom ami történt, Paul mindent elmondott, hogy most nem igazán beszéltek az anyukáddal. Nem támogat téged?

-          Az enyhe kifejezés.- nevettem fel majd elkomolyodtam.-  Hiba volt jelentkeznem. Ezt gondolom, de még mindig, mindennél jobban akarom.

-          Itt is vagyunk.- mondta és mikor körbe néztem egy kis öbölben voltunk, senki nem volt ott, pár nagyobb szikla és a homok. Azon kívűl csak mi ketten.

-          Szép hely…nagyon tetszik.- mosolyodtam el majd leültünk a homokba .

-          Egyébként csinos vagy, nagyon.- mondta  mire szerintem elpirultam ugyanis az arcomat látva elnevette magát.

-          Kö…köszönöm szépen, kedves tőled.- nyögtem ki majd  inkább a hullámokat figyeltem.

-          Nagyon tehetséges vagy, igazán és nem szabad feladnod, akkor sem ha mindenki ellenzi hogy énekesnő legyél. Anyukád is csak félt téged a nagy gonosz  szörnytől, fél hogy a showbiznisz elrabolja tőle a pici lányát akit eddig mindentől óvott. Tény…vannak gonosz féltékeny, irigy emberek, akiknek az minden céljuk, hogy megkeserítsék, az ember életét, de ezt ellensúlyozza az a sok ember aki szeret és támogat téged, akik elmennek a koncertjeidre és a közönség találkozókra.- mondta és miközben beszélt éreztem, hogy ő is mennyire szerette ezt.

-          Sajnálom, hogy szétment a bandátok, szerettem a zenéteket.- simogattam meg a hátát.

-          Már nem értettünk egyet semmiben. Vitatkoztunk, mindenki feszült volt. Kevin a családja miatt, hozzájuk jött a baba, Joe, egyre kevésbé szerette ezt csinálni, én meg ….mindenáron egyben akartam tartani bandát és a végén , mikor láttam, hogy egyáltalán nem sikerül, elegem lett. Azt gondoltam, hogy ha csak én erőlködöm, ha csak én akarom ezt akkor semmi értelme az egésznek .- mondta szomorúan

-          Megértelek és sajnálom.- mondtam miközben a hátát simogattam, ő kedvesen rám nézett majd megölelt.- Ohh…oké…- mondtam halkan.

-          Ne haragudj, csak olyan jó veled beszélni, úgy érzem bármit elmondhatok neked. Úgy érzem megbízhatok benned.- mondta mikor elengedett .

-          Igen, ez így van, bennem megbízhatsz… de felmerül bennem a kérdés, a barátnőddel nem tudsz erről beszélgetni, ő nem hallgat meg?

-          Tudod Jessica, elég elfoglalt, ő modell, és ha van szabadideje azt szereti pihenéssel tölteni.

-          Tehát nem.

-          Nem…- mondta szomorúan. Láttam, hogy nagyon rosszul esik neki. -  Mary… - simított végig az arcomon. Mélyen a szemembe nézett, hirtelen olyan furán éreztem magam. A szívem sokkal gyorsabban vert a szám kiszáradt , levegőt is elfelejtettem venni. Ő egyre közeledett ajkaival, már majdnem megcsókolt mikor észbe kaptam és elhúzódtam.

-          Nick…nekem most mennem kell, jobb ha haza megyek.- mondtam majd felálltam. Ő is rögtön felpattant.

-          Ne haragudj, nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni, én csak annyira közel éreztelek magamhoz és jó volt érezni az érintésed. Sajnálom, tudod eszem ágában sincs megbántani téged.- mondta miközben a kezemet fogta és simogatta.

-          Öhm…jobb lesz ha most egy ideig nem látjuk egymást, ha nem találkozunk.- húztam el a kezem.

-          És ha anyukád beleegyezik és elkezdődik a közös munka, akkor hogy tervezel velem dolgozni?- kérdezte ami eszembe sem jutott.

-          Nem tudom még, majd meglátom, de most haza megyek, szia.- mondtam és elindultam a haza vezető  úton.

Jobb ha még most elfelejted Mary, amíg még eltudod, ne hagyd hogy beférkőzzön a szívedbe, az agyadba, ne hagyd hogy ő uraljon. Barátnője van és úgysem lehetne a tiéd, Felejtsd el.- gondoltam magamban miközben kiértem az öbölből.

Nick szemszög…

Te jó isten, hogy lehetek ekkora idióta? Hogy tehettem ezt, teljesen biztos hogy most utál. Tudja hogy van nekem Jessica, és mit gondolhat most? Egy foglalt pasi megakarja csókolni. Istenem, utálom magam…- gondoltam magamban miközben Mary távolodó alakját figyeltem. Miután már nem láttam a közelben én is visszaindultam az autómhoz. Azonban ahogy haza értem nagy meglepetés ért. Jessica hangját hallottam.

-          Kicsim, te vagy az?- kiabált.

-          Igen, de te hogy-hogy…- mondtam de elakadt a szavam mikor megláttam két hatalmas bőröndöt a nappali közepén , illetve Jessica éppen apró csecsebecséket rakosgatott a polcokra.- te mit csinálsz? – dobtam le a kulcsot az asztalra.

-          Kipakolok.- válaszolt egyszerűen.

-          Mi? Mit pakolsz ki?- tényleg egy szót sem értettem.

-          A holmijaimat, ideköltöztem.- válaszolt olyan természetesen, amilyet még sosem hallottam, mintha ez olyan magától érthetődő lenne.

-          Mit csináltál? Miért, és velem miért nem beszélted meg?

-          Meg kellett volna? Miért nem örülsz, így sokkal többet lehetnénk együtt, miért nem értékeled az erőfeszítéseimet, én mindent megteszek érted, hát nem látod? És amúgyis Jennel megbeszéltem.

-          Jen…Joe barátnőjével?

-          Igen, szerinte is jó ötlet.- mosolygott és nem tudom miért, de ez a mosoly most nagyon nem volt szimpatikus, sőt, egyszerűen ideges lettem tőle, lehet hogy csak a Maryvel történtek miatt, de akkor is.

-          Jess…nem dönthetsz nélkülem, én nem akarom hogy ideköltözz, nekem ezelőtt is tetszett, nem volt semmi gond, az előző felállással, néha egymásnál alszunk és kész…még nem vagyok kész az összeköltözésre. És örülnék ha nem a barátnőddel beszélnéd meg hogy mikor költözz be az ÉN lakásomba, ahhoz ugyanis szerintem az én hozzájárulásom is kellene nem?- mondtam kicsit indulatosabban.

-          Hogy mondhatsz ilyet? Azt hittem szeretsz engem. De…most nem ezt érzem egyáltalán .- mondta sírós hanggal, most abszolút nem volt ehhez kedvem.

-          Kérlek szedd össze ezeket és menj el…nem volt jó napom és szeretnék egyedül lenni, lepihenni…- és Mary karjaiban lenni.- gondoltam hozzá.

-          De Nick, én szeretlek.

-          Én is szeretlek téged Jess, de most csak aludni akarok.

-          Holnap elkell utaznom két hétre egy munka miatt, remélem minden rendben lesz mire haza érek és észbe kapsz, hogy nálam jobban senki sem szeret. Szia kicsim.- csókolt meg.

-          Szia Jess és köszönöm.- mondtam mire ő csak mosolyogva bólintott egyet. Csak a bőröndjeit vitte magával a kis bábukat meg mütyűröket ott hagyta, ami akkor nem is érdekelt. Felmentem a hálóba , ledobáltam a ruháimat és a fürdőbe sétálva bezártam az ajtót, így éreztem csak teljes nyugalmat. Megnyitottam a vizet és beálltam alá. Végig Mary arcát láttam magam előtt, de miért, hogy lehetett ez a lány ekkora hatással rám, hiszen alig ismerem, semmit nem tudok róla. Mégis azok a szemek és ajkak, és a hangja, mintha egy angyalka beszélne hozzád. Miért érzem ezt istenem? Hisz itt van Jessica, szeretem őt, tényleg, hiszen alapvetően ő egy nagyon aranyos lány és nagy szíve van. De Mary más, valahogy áramlik belőle a szeretet és törődés…kedvelem őt… bár egyáltalán nem az érzelmeimhez vág, de nagyon hasonlít Demire, ezt már az első alkalommal észre vettem, de nem is ez a lényeg. Mi lenne ha felhívnám. Felvenné ? Kinyomná, vagy tudomást sem venne róla?Olyan bolond vagyok, úgy viselkedek mint egy tini fiú, elég már Nick . Vagy lépj, vagy felejtsd el őt.

Alig hogy kiléptem a zuhany alól és meg törölköztem, máris a telefonom után nyúltam. És pötyögni kezdtem:

            „ Szia Mary. Sajnálom ami a parton történt. Szeretném, ha tudnád én nem vagyok ilyen srác, illetve olyan aki két lánnyal kavar egyszerre. Te gyönyörű vagy és okos, és tehetséges és soha nem tudnálak megbántani…én..én csak azt szeretném hogy tudd, hogy kedvellek, és megpróbállak csak barátként kedvelni a továbbiakban. Szép estét , jóéjszakát. „

Miután elküldtem ettem egy szendvicset a cukrom miatt, hogy ne legyek rosszul , majd csak feküdtem az ágyon és a plafont bámultam. Körülbelül 10 óra lehetett mikor csipogott a telefonom, jelezve , hogy üzenetem érkezett.

            „ Szia, figyelj nem történt semmi. Nem haragszom, nem kell aggódnod, már el is felejtettem.  A barátnőd szerencsés, hogy az övé vagy és ha rajtam múlik akkor az övé is maradsz. Kedvellek Nick, de nekem most a zene mindennél fontosabb. Légy jó és ne gondolj butaságokat, én mindig a barátod leszek akinek bármit elmondhatsz. Ezt jó ha tudod. Jó éjt és szép álmokat…”

Már el is felejtette, ez szép…de mi van ha hazudik, mi van ha azóta is csak arra a majdnem csókunkra gondol. Éreztem hogy nem vagyok közömbös neki, mikor olyan közel volt hozzám, a teste szinte forró volt… Talán butaság, és azt írta ne gondoljak butaságokat... Mi történt velem, hogy lehetek egyszerre , ilyen bizonytalan és hülye, el ment az eszem.