First kiss...

Mary szemszög..

Reggel kicsit fáradtan ébredtem. Viszont…ahogy kinyitottam a szemem őt láttam magam előtt. Ennyit a felejtésről, és az a tegnap esti üzenet is. Épp felültem az ágyba mikor nyílt az ajtó.

-          Jó reggelt kicsim. – lépett be anya.

-          Jó reggelt anya .

-          Beszélgethetünk?- ült le az ágy szélére.

-          Igazság szerint félórám van elkészülni, 8-ra jön a magán tanár .- fogtam fel a hajam zuhanyzáshoz készülve.

-          Lemondtam a tanárt, ma nem jön. Szeretnék beszélgetni veled .- mosolygott. Nem értettem miért van ilyen jó kedve.

-          Okké…akkor mondcsak.-  ültem törökülésbe.

-          Még mindig annyira szeretnéd azt a szerződést?

-          Igen, de anya ezt már megbeszéltük, te nem támogatod és ha te nem szeretnéd én nem akarok csalódást okozni neked. Eddig is kibírtam, hogy feladom amit szeretek , mert szerinted veszélyes volt rám nézve, ne aggódj, most is menni fog majd, csak adj egy kis időt és elfelejtem.. – mondtam majd mikor abba hagytam kicsit komoly lett az arca.

-          Tényleg…szóval, olyan sok mindent tiltottam meg?

-          Öhm..csak párat mondok.. falmászás, színjátszás, szörfözés, mindet imádtam, de te nem szeretted őket.

-          De a szörf és falmászás tényleg veszélyes volt, jó igaz, a színjátszás nem volt olyan veszélyes.

-          Olyan…anya az egyáltalán nem volt veszélyes.. mindegy az már a múlt, mindig imádtalak, de a lényeg. 18 éves vagyok, nem sokára 19 , már csak két hónap… és szeretném , ha engednél azon a pórázon..már nem vagyok gyerek, ne félts annyira.. – mondtam mire bólintott.

-          Igazad van, csak nem akarom, hogy elszakadjunk egymástól. De gondolkodtam én is…és arra jutottam, hogy nem vehetem el tőled a lehetőséget , hogy csillogj, hogy élvezd a csillogást. Elengedlek... aláírhatod a szerződést és hozzájárulok, és támogatom a döntésedet, illetve próbálkozom .- mondta mire én hirtelen megszólalni sem tudtam így csak a nyakába ugrottam és nevetgéltem. Nagyon boldog voltam, életem egyik legboldogabb perce volt.

-          Köszönöm anya, köszönöm. Istenem, nem is tudom mit mondjak.- engedtem el.

-          Nem kell semmit mondanod, elég hogy látom a  boldogságot a szemedben. Szeretlek kicsikém, te vagy nekem a legfontosabb, nem akarlak elveszíteni.- simogatta az arcomat.

-          Paul tudja már?- kérdeztem mosolyogva

-          Nem, ma korábban ment be és nem tudtam vele beszélni, gondoltam meglephetnénk az irodában. – mondta mit én csak helyeselni tudtam.- Apropó Paul… tényleg úgy érzed újra van apukád?

-          Igen, anya… Ezt már vele is beszéltük, és szeretem őt, tényleg úgy viselkedik mint egy apa és érzem , hogy szeret engem.- mondtam mire ő csak mosolygott.

-          Mi lenne ha összekapnánk magunkat és bemennénk a városba? Bemehetnénk Paulhoz és utána vásárolgathatnánk, mit gondolsz?- kérdezte

-          Benne vagyok. Akkor gyorsan le zuhanyzom és lent találkozunk, oké? – másztam ki az ágyból.

-          Töltök neked kávét és csinálok egy szendvicset.- mondta miközben már az ajtó felé sétált.

Azthiszem még soha nem zuhanyoztam ilyen gyorsan. Felkaptam egy fekete fehér pöttyös ruhát, fekete balerina cipővel , a hajamat kiengedve hagytam majd lementem a konyhába.

Mire leértem, már anya is elkészült, a kávém gőzölgött és egy finom szendvics várt a pulton.

-          Gyorsan megeszem és indulhatunk is..- mosolyogtam majd leültem és falatozni kezdtem.

-          Nem kell sietni, hogy félre nyelj, a végén még vásárlás helyett a kórházban kötünk ki.- nevett.

-          Oké, csak alig várom, hogy lássam Paul reakcióját.- mosolyogtam majd folytattam az evést. Negyedórán belül már táskámmal a vállamon zártam be a bejárati ajtót. Anya már a kocsiban várt, mikor beszálltam a kocsiba a motor már járt így indulhattunk is.

Mikor a kiadóhoz értünk és anya leparkolt , boldogan szálltam ki az autóból. Az épületben a recepcióhoz sétáltam, ahol egy kedvesen mosolygó lány fogadott.

-          Üdvözlöm, miben segíthetek?

-          Jónapot , Maria Claire Rodriguez vagyok az egyik lány aki hétfői meghallgatáson nyert. Bekellett jönnöm, megbeszélni a részleteket.- mosolyogtam én is.

-          Igen. A lifttel felkellene menni a 15-ik emeletre, az igazgató úr fog önökkel beszélni. Ott majd az asszisztens segít önöknek.- mondta mire én mosolyogva bólintottam majd elindultunk a lifthez

-          Paul biztos örülni fog.- mondta anya. Ebben én is biztos voltam. A liftben rajtunk kívűl még két férfi volt, ahogy néztem , mindkettő ottani dolgozó volt. A 15.-ik emeletig, csendben voltunk anyával, ahogy a két férfi is. Mikor mi kiszálltunk, ők még maradtak, ha jól láttam a következő emeletig.

-          Jónapot, Maria Claire Rodriguez vagyok, a hétfő meghallgatás egyik nyertese, konzultációra jöttem .- mondtam a már igencsak idős éveiben járó hölgynek, olyan 50-55 éves lehetett.

-          Azonnal szólok az igazgató úrnak.- mosolygott ránk.

-          Köszönjük.- mondtam mire ő vette is fel a telefonját. Paul valószínűleg rögtön fogadta a hívását mert azonnal mondta a nevemet majd bólintott.

-          Rendben uram.- mondta a hölgy majd letette a telefon. Az igazgató úr várja önöket.- mondta majd felállt és kinyitotta nekünk Paul irodájának ajtaját. Ahogy beléptünk azonnal záródott is az ajtó.

-          Sziasztok..ti hogy kerültök ide?- kérdezte Paul miközben felállt és felénk sétált. Mindketten kaptunk egy-egy puszit majd az iroda egyik felében lévő hosszú kanapéhoz kísért minket.

-          Mary  meg én arra gondoltunk, hogy vásárolgatunk egy kicsit és ha már erre járunk, gondoltuk hozzád is benézünk.- mondta anya.

-          Akkor szent a béke?

-          Mondhatjuk.- bólintottam.

-          Illetve gondoltam szólunk hogy benne vagyok, szóval készítheted a szerződést..- mondta anya mosolyogva

-          Komolyan?- állt fel Paul.- Gyere te jövendőbeli szuper sztár.- nevetett mire én felpattantam és megöleltem , mikor elengedett azonnal agyalni kezdett.- Lássuk csak. Csütörtök délelőtt van, ha minden jól megy, akár már holnap délután aláírhatod a szerződést és jövő héten el is kezdhetjük a munkát. Ha gondolod, most le is mehetsz, megnézheted a stúdiókat.

-          Tényleg? Szuper, akkor én megyek is…de hova is kell mennem?- kérdeztem nevetve

-          9.-ik emeleten végig szinte csak stúdiók vannak.-  mondta mosolyogva

-          Oké, akkor én most lemegyek, te beszélj meg anyával mindent és nyugtasd meg , és anya, - fordultam anyához, - te meg majd csörgess meg ha végeztetek és mehetünk vásárolni.- mondtam majd adtam Paulnak egy puszit és már el is tűntem. – Viszlát umm…- fordultam a titkárnő felé.

-          A nevem Rose Winn.- mosolygott.

-          Értem akkor viszlát  mrs. Winn..

-          Itt a legtöbben Rosie-nak, vagy Rose néninek hívnak, és mivel gondolom, te is munkatársunk , illetve ügyfelünk leszel, te is nyugodtan hívj csak így.- simogatta meg a karom.

-          Rendben, akkor viszlát Rosie.- mosolyogtam és intettem majd beszálltam a liftbe  és megnyomtam a kilences gombot. Ahogy a lift megállt és kinyílt az ajtó, egy hosszú széles folyosót láttam. Pár méterenként volt egy nagy barna ajtó illetve a folyosó végén egy másik hatalmas szürke ajtó, a lépcsőházba vezetett. Elindultam a folyosón, némelyik ajtó mögül, nevetés hangzott, volt ahol totál csend volt , aztán a folyosó vége felé, zongora szót hallottam, ismerős volt a dal amit bent játszottak így megálltam és először csak kintről hallgattam. Majd valaki énekelni kezdett:

I'm here again,
A thousand miles away from You.
A broken mess,
Just scattered pieces of who I am.

Annyira ismerős volt a hang így benyitottam. Nick ült a zongora előtt. Nem vett engem észre így amilyen halkan csak tudtam, becsuktam az ajtót és még közelebb sétáltam. Ő tovább énekelt.

I tried so hard,
Thought I could do this on my own,
I've lost so much along the way.

Imádtam ezt a dalt így lassan kinyitottam az üveg ajtót és én is elkezdtem énekelni:

Then I see Your face,
I know I'm finally Yours
I find everything,
I thought I lost before
You call my name,
I come to You in pieces;
So You can make
Me whole.

Lassan közeledtem felé és mikor észrevett abbahagyta az éneklést de nem fordult felém csak játszott tovább a zongorán. Végül mikor már a zongorához értem leültem mellé , de nem néztem rá. 

I've come undone,
But You make sense of who I am
Like puzzle pieces in Your hand.

Mikor ő énekelni kezdett én elhallgattam. Éreztem hogy sokszor rám nézett de én nem viszonoztam ezt, csak a zongora billentyűit bámultam, a következő refrént is neki hagytam.

When I see Your face,
I know I'm finally Yours
I find everything,
I thought I lost before
You call my name,
I come to You in pieces;
So You can make
Me whole.

Éreztem hogy tovább szeretné énekelni, így hagytam, csak én is beszálltam egészen a dal végéig.

I tried so hard!
So hard!
I tried so hard!

Then I see Your face,
I know I'm finally Yours
I find everything,
I thought I lost before
You call my name,
I come to You in pieces;
So You can make
Me whole.

So You can make
Me whole.

A dal végén miután az utolsó hangokat is leütötte csak ültünk egymás mellett. Ő nem szólt semmit és én sem nagyon erőltettem. Hallottam ahogy sokkal gyorsabban veszi a levegőt .

-          Hé srácok…- szólalt meg valaki mire mindketten felkaptuk a fejünket. Egy fickó volt az.- Ez tök jó volt, nagyon jól hangzott

-          Kösz Jack.- mosolyodott el Nick.

-          Azthiszem, mi még nem találkoztunk.- jött közelebb- Jack Huntington vagyok , zenei producer.- nyújtotta a kezét.

-          Maria Claire Rodriguez .- mosolyogtam.

-          Ahh, a hétfői nyertesünk, együtt fogunk dolgozni az albumodon .- engedte el a kezem.

-          Nagyon örülök.

-          Umm. Én is viszont most bocsássatok meg , de csak a laptopomért ugrottam be, már mennem is kell. Akkor hamarosan találkozunk. Sziasztok.

-          Szevasz haver.- mondta Nick majd az ajtó már csukódott is.

-          Akkor én megyek is..- mondtam és már álltam volna fel mikor kezemet megfogva marasztalt.

-          Maradj még kérlek…Mary, sajnálom. Bármit tettem, amiért így viselkedsz velem, sajnálom.- mondta komolyan.

-          Nick…mi nem is ismerjük egymást, semmit nem tudunk a másikról. Mi csak, azt sem tudom mi történt tegnap a parton, nem tudom, hogy az a semmi is hogy történt meg. Nick barátnőd van és tudom, hogy szereted, és én nem leszek egy felesleges baba akit előkapsz a szekrényből amikor szükséged van rá. Én nem akarom ezt..- húztam el a kezem.

-          Mary, én nem ezt akarom, miattad énekeltem ezt a dalt, mert tegnap óta csak rád gondolok. Én még soha nem csináltam ilyet és undorodom magamtól amiért Jess mellett téged bolondítalak, de kellesz nekem, érted?

-          Nick, te ittál, vagy mi bajod van? Így hogy tudunk majd együtt dolgozni?

-          Nemtudom, csak egy valamit tudok, hogy nem akarlak elengedni téged. Belepusztulnék ha mással látnálak.

-          Nem fogsz..

-          Nem? Miért? Mármint hogy érted ezt?

-          Mert én nem fiúzni akarok, hanem dolgozni.- mondtam ki nagyon nehezen.- Nincs erre szükségem.- mondtam és már indulni akartam mikor karomnál fogva visszarántott és megcsókolt. Abban a pillanatban valami nagyon különleges érzés kerített hatalmába. Nem akartam elhúzódni tőle és nem akartam, hogy elengedjen. Sőt, kifejezetten élveztem a közelségét. Visszacsókoltam, nem volt semmi extra, a nyelvét sem dugta át, ahogy a tapasztalatlan lányok szokták mondani, és én az vagyok. Csak viszonoztam a csókot, egészen addig amíg meg nem csörrent a telefonom. Riadtan fordultam el Nicktől és idegesen keresgéltem a telefonomat a táskámban. Mikor végre sikerült megtalálnom anya nevét láttam a kijelzőn.

-          Szia anya.- vettem fel.

-          Szia kicsim, én végeztem, ha gondolod indulhatunk vásárolni.

-          Rendben anya, pár perc és lent leszek a bejáratnál – mondtam majd letettem.

-          Mary.- érintette meg a karom Nick

-          Igen?- néztem rá félve.

-          Életem legjobb csókja volt.- simított végig az arcomon

-          Nekem, pedig a legtökéletesebb első csókom volt amit csak eltudtam képzelni .- mondtam  halkan.

-          Első csók? Neked ez volt az első?- lepődött meg.

-          Igen, kinevethetsz, mindegy.

-          Nem, eszem ágában sincs kinevetni téged… Én nem tudom most mit mondjak.

-          Semmit Nick, ne mondj inkább semmit, mindkettőnknek így lesz a legjobb. Ez volt az első csókom, és az utolsó is, legalábbis tőled. Itt zárjunk le mindent és felejts el engem. Nem szeretném, hogy ez a helyzet, a közös munka rovására menjen, ami elvileg hétfőtől kezdődik, anya beleegyezett és aláírjuk a szerződést, talán már holnap délután.

-          Igazán? Ez szuper hír..

-          Igen az, tényleg, most mennem kell Nick ! Kellemes hétvégét.- mondtam majd választ nem várva kiszaladtam a folyosóra. Gyorsan szedtem a lábaimat a liftig , majd mikor megérkezett az én szintemre beszálltam és megnyomtam a földszintet jelző gombot.