New Option...

A hétvége hátralévő részét otthon töltöttük. Miután megérkezett a személyes holmink mindennek gyorsan megtaláltuk a helyét és leginkább az otthoni környezetet szoktuk, fura volt az új szobám. Este alig bírtam elaludni, majd reggel már ki sem akartam kelni az ágyamból. Annyira otthon éreztem magam, hogy már elképzelni sem tudtam volna hogy valaha is elmegyek innen. Paul igazán jó fej pasas, sokat beszélgettünk, érdeklődött , láttam rajta hogy tényleg kíváncsi rám.
A zongora előtt ültem mikor eszembe jutott egy dal amit már nagyon régen énekeltem...talán 2 – 3 éve. Épp leütöttem az első hangokat mikor paul lépett be a szobába..
- Hé…anyukáddal elmegyünk sétálni…velünk tartasz?- kérdezte mire én csak egy nemet intettem a fejemmel majd nagy levegőt véve elmosolyodtam.
- Nem, köszönöm…azthiszem maradok és énekelgetek egy kicsit.
- Tudsz énekeleni…- kérdezte és közelebb sétált.
- Csak egy kicsit…nem valami nagy szám. Zongorázni csak egy kicsit tudok, nagyon régen játszottam és már azt is elfejtettem amit tudtam.- mosolyogtam
- Énekelnél nekem? Valamit…ami az eszedbe jut.- ült le mellém.
- Ummm..oké…ismere Jaci Velasquez dalát, az on my knees-t?
- Igen…halljuk.- mosolygott rám bíztatón mire én lehunytam a szemem és elkezdtem zongorázni.

There are days
when I feel
The best of me
is ready to begin (the end)
Then there's (the) days
when I feel
I'm letting go
and soaring on the wind
'Cause I've learned in laughter or in pain
How to survive!

I get on my knees!
I get on my knees!

There I am before the Love
That changes me
See I don't know how
But there's power
When I'm on my knees

I can be
in a crowd
Or by myself
and almost anywhere
When I feel
there's a need
To talk with God
He is Emmanuel
When I close my eyes,
no darkness there
There's only light!

I get on my knees
I get on my knees

There I am before the Love that changes me
See I don't know how, but there's power
In the blue skies, in the midnight
When I'm on my knees

I get on my knees
I get on my knees

There I am before the Love
That changes me
See I don't know how, but there's power
When I'm on my, oh, when I'm on my
When I'm on my knees

- Nahát, ez nagyon jó volt.- tapsolt Paul.
- Igazán? Nem is tudom, nem éreztem elég erősnek.- ráztam a fejem mire megfogta a vállam és maga felé fordított.
- Ne is gondolj ilyenekre, nagyon tehetséges vagy. Amúgy mondták már hogy hasonlítasz Demi Lovatóra ?
- Igen, ezt elég sokszor megkapom .- mosolyogtam
- Tök egyformák vagytok, ez már akkor is eszembe jutott mikor először találkoztunk…de a hangod teljesen más. Figyelj csak… gondolom anyukád mondta hogy több cégem is van, az egyik egy lemezkiadó cég, gyakran tartunk meghallgatásokat, 3 hét múlva ismét lesz egy ilyen meghallgatásunk, gyere el. Könnyen lehetnél énekesnő, mindened meg van hozzá.
- De még lesem érettségiztem, nem is tudom.
- Gondolkozz rajta, és este megbeszéljük .- mondta majd magamra hagyott.
Én mint egy sztár, annyira lehetetlennek tűnik számomra. Sosem voltam az a tipikus feltűnősködő lány, inkább meghúzódtam a hátsópadban és vártam hogy véget érjen a nap.
Barátaim sem nagyon voltak, csak két emberrel voltam jóban a suliban, az egyik Mike, a másik pedig Jenny, ők a legjobb barátaim, nekik mindent elmondhattam, hiányoznak is nekem. És előjött a jó öreg lelkiismeret furdalás…az elmúlt három napban nem is beszéltem velük, még csak egy „megérkeztemjólvagyokneaggódjatok” üzit sem küldtem nekik. Ideje írni nekik. Bekapcsoltam a laptopomat, beléptem majd miután láttam hogy egy üzenetem sem érkezett kicsit csalódott voltam, ők sem törték magukat hogy keressenek engem, ennyire gyorsan elfelejtettek volna?

Megnyitottam egy új üzenet ablakot és címzettekhez mindkettőjüket beszúrtam majd elkezdtem a gépelést:

„ Sziasztok,

Hogy vagytok srácok? Én jól vagyok, már egész jól berendezkedtem az új helyen. Nagyon szép hely, és a szobám is szuper, minden lila, látnotok kellene, ez leírhatatlan. Saját fürdőm és gardróbom van, eddig csak filmekben láttam ilyet. Paul nagyon kedves velem, velünk, anyán látszik hogy nagyon szereti , és most már tudom, hogy hiba volt folyton emiatt gyötörni…
A városban még nem igazán mászkáltam, de majd annak is eljön az ideje, de ígérem mindenről készítek fényképet és ha másképp nem is, de virtuálisan körbe vezetlek titeket Los Angelesben.
Na és veletek mizújs? Már csak két hét és kezdődik a suli, a végzős év…annyira sajnálom hogy nem lehetek veletek, és nem együtt éljük át a végzős év szépségeit, élményeit.
Hamarosan ismét jelentkezem, remélem addig megkapom válaszleveleiteket.
Szeretlek titeket és nagyon hiányoztok.
Puszi,
Mary „

Ahogy megírtam és elküldtem a levelet vissza mentem a zene szobába és visszaültem a zongora elé és gyakorolgattam.
A délután nagyon gyorsan elszállt. Mire észbe kaptam már 6 óra volt, ekkor észleltem mozgást a földszinten, valószínűleg anyáék érkeztek meg. Ha jól hallom a kutyusokat is elvitték a sétára .

A vacsora nagyjából csendben telt, én nem igazán szólaltam meg, leginkább anyáék beszélték meg illetve tárgyalták ki a séta eseményeit. Láttam hogy Paul sokszor engem figyelt, tudta hogy a meghallgatáson töröm a fejemet, hiszen végülis miért is ne? Nem vesztek vele semmit. Kiróbálom magam egy teljesen új dologban, milyen lehet énekesnőnek lenni.

Mikor eldöntöttem hogy mit is akarok széles mosolyra húztam ajkaimat majd Paulra néztem és bólintottam egy nagyot. Tudta mit akarok ezzel mondani ezért ő is csak bólintott egyet.

Anyának nem tudtam hogy mondjam el, mindig azt mondogatta , hogy ő soha nem lett volna énekesnő, a hangomat tőle örököltem, csodaszép hangja van, de ő soha nem érzett indítatást az iránt hogy több ezer embernek énekeljen és lemezeket adjon ki, hogy turnéra járjon. Mindig ezt mondta, de én úgy éreztem, régebben nem így gondolta. Mikor az éneklésről beszélt láttam hogy mindig vágyott a reflektorfénybe, hogy azt csinálja amit mindig akart…de aztán megszülettem én, és bár soha nem mondta, tudom, hogy miattam adta fel az álmait.

Másnap reggel ismételten a zene szobában üldögéltem a zongoránál mikor Paul benyitott, leült velem szembe a fotelba és csak mosolygott.

-          Eldöntötted?- kérdezte halkan

-          Igen…bár nem tudom anyának hogy mondjam el, tudod ő nem akarná hogy ezt csináljam.- mondtam – Ettől függetlenül szeretném, nagyon.- mosolyogtam

-          Akkor egyenlőre ne mondjuk el neki, csak ha már sikerült.

-          Mitől függ a siker?

-          Nem tőlem…nem én leszek a zsűri. Négy ember fogja elbírálni a jelölteket. Összesen 25 embert választok ki akikről úgy gondolom ,hogy elég tehetségesek, hogy élőben is megmutassák mit tudnak.

-          Élőben?

-          Igen, a lényeg, hogy először küldened kellene egy felvételt, ez egy egyszerű videó felvétel, amin énekelsz, előadsz egy dalt. Bekerülsz a 25 ember közé és bent a kiadónál rendezzük a döntőt, két embert választunk ki akiknek szerződést ajánlunk és felvesszük az első stúdió albumát. Tehát a négy ember aki a zsűriben lesz, egy dalszövegíró, egy rendező, egy hangmérnök  és egy kritikus. Ők azok akik a sorsod felől döntenek, ők azok akik eldöntik hogy kikkel, vagy kivel tudnának együtt dolgozni.- mondta mire kicsit megijedtem..

-          Oké , most kicsit be paráztam.

-          Mindegyik profi és mind nekem dolgozik, kivéve a kritikus-újságíró mert ő független, mindig mást kérek fel negyedik zsűritagnak. Ne gondolj semmire, egyenlőre most csak az a feladatod, hogy küldj el egy videót a kiadó e-mail címére, mi visszaértesítünk, ugyanarról a címről és megkapod az információkat is. Na?

-          Rendben, akkor …azthiszem én most visszavonulok a szobámba és kiválasztom a dalt amit felveszek és elküldök, még a héten meglesz.

-          Hétfőig kell elküldened, ha addig nem érkezik be akkor nem kerülhetsz be a 25 közé…

Fantasztikus…csak erre tudtam gondolni. Egyszerre lettem izgatott és ideges. Van 6 napom, hogy a legjobb formámat nyújtsam és felvegyem majd elküldjem a videót.